A Pixar idén már másodszor varázsol el minket. Gazdálkodó sauropodák, cowboynak állt t-rexek és begolyózott pteranodonok. Imádtuk a Dínó tesót.
Eddig még sosem volt olyan év, hogy a Pixar istálló két egész estés filmmel is kijött. Hát most, hogy leálltak – legalábbis csak egy ideig, mert jövőre máris jön a Némó nyomában második része – a folytatásokkal,, és a Szörny Egyetem után úgy döntöttek, inkább az eredeti ötleteket tolják, volt idő betárazni. A nyári mozinak kiadott Agymanók kapcsán egyszer már nyugtáztuk, hogy ismét minden rendben a kedvenc animációs stúdiónk háza táján, de most a Dínó tesó még további bólogatásra késztetett minket. Az animáció non plusz ultrája továbbra is az olvasólámpás társaság.
A film sztorija röviden annyi, hogy a dínókat vagyis a Földet elkerülte az a bizonyos meteorit, ami kipusztította volna az őshüllőket, ez pedig lehetővé tette a fajok tovább fejlődését. Az egyes dínók pedig különböző módon kezdtek el civilizálódni. Van olyan, aki gazdálkodni kezdett, van olyan, aki állattenyésztéssel foglalkozik és akad olyan is aki csak simán bandita lett és mások jussát szerzi meg magának. És itt van a mi főhősünk Arlo, egy sauropoda, aki amilyen nagyra nő majd’olyannyira gyáva. A film pedig egy laza tanító történet lesz a bátorságról és a barátságról.
Érdekes az a fajta kifordított világ, amit a Pixar ebbe a sztoriba beletett. Az emberek ugyanis a dínókhoz képest egy visszamaradottabb faj. Akik beszélni nem tudnak, ellenben belőlük nem veszett még ki a túlélés képessége, így embernek lenni inkább kifizetődőbb ebben a világban, mint dínóként flangálni. Azt pedig egyenesen imádtuk, ahogy az egyes dínó fajokat emberi vonásokkal látták el. T-rexet ennyire mozivásznon még nem szerettünk.
Bár a Dínó tesó egy remek ötlet és igazán okosan viszi végig a bátorrá válás sztoriját, egy kicsit mégis egyszerű a történetvezetés, úgy jó fél órát kell várni arra, hogy végre beinduljon a Pixar varázslat. Az első 30 percben én már-már azt gondoltam, hogy egy egyszerű, unalmas történetet kapunk ezúttal. Jó, hogy végül csalódnom kellett.
Az, hogy a filmet nézve gallyak miatt kezdjen el egyszer csak könnyezni a szemem, nem gondoltam volna. Se azt, hogy a Dumbó után a részegséget animációs filmben még ilyen ötletesen és szellemesen kivitelezni tudják. Mégis mind a kettő bekövetkezett. Arról nem is beszélve, hogy az animáció olyannyira csodálatos, hogy erősen hunyorogtam és vizsgáltam a fákat, a vizet, az erdőt, hogy nem élő felvételekkel vágták-e össze az animált szereplőket. Lélegzet elállítóan szép lett minden.
Szóval a Dínó tesó egy igazán jól sikerült mozi, amit lehet, hogy a felnőttek megint jobban fognak élvezni, mint a gyerekek. Akiknek bár ott lesznek a cuki dínók és az a néhány poén, de ugyanakkor megint egy Pixar-féle mélyebb üzenetet hordozó történet született.
Zárásképpen pedig annyit: Óvakodj a pteranodonoktól.
Értékelés: 8/10.
Akinek ajánlom: Akik szerint Bear Grylls már minden lehetséges helyet túlélt a vadonban.
Akinek nem ajánlom: Paleontológusoknak. Soha, de soha be ne üljenek erre a mozira.