Egy nagyon szívbemarkoló drámává kerekedett az Everest. Bár néha a dramaturgia kissé kaotikusra sikeredett.
Nos, a fő kérdés, (ami egyébként a filmben is elhangzik): Miért?
Miért akar az ember egy számára teljesen idegen közegben létezni, próbára téve a teljesítő képességét, szervezetének határait. Dacolva jéggel és hóval, megmászni a világ tetejét? Hát pontosan ezért. Hogy érezze, ő van ott, azon a ponton, aminél magasabbat a természet nem alkotott. Amivel be tudja bizonyítani, hogy ő több mint a többi embertársa, hogy képes rá, hogy megmássza a megmászhatatlant. Egyszóval ismételten önnön egónk fényezésre, amivel csak azt akarjuk bizonyítani, hogy az ember a világ ura és még a természet sem jelenthet számunkra versenytársat.
Bár ez már az én egyéni véleményem, de a tűzzel játszó gyereket nem tudom sajnálni, ha megégeti magát. Persze empátia bennem is van, de valahogy nem tudok napirendre térni afölött, hogy emberek/sportolók fogják magukat és nekimennek egy hegynek, amit végül nem tudnak legyűrni, majd jajkiáltásukra az egész emberiség felkapja a fejét és megpróbálja megmenteni a csapdába esetteket.
Na, most, hogy ezzel jó néhány olvasó ellenszenvét kiváltottam ugorjunk neki az Everest című filmnek.
A film egy 1996-os megtörtént esetet mesél el, amikor is a kőkemény biznisszé vált Everest mászatás közben hatalmas vihar csapott le a mászókra. Ez pedig ezekben a körökben bizony nem jelent jót.
Kíváncsi lennék, hogy a tényleg ennyire színes volt-e valóban az a hegymászócsoport, aminek az útját végigkövetjük. Mert egészen széles skálán mozog a csapat karakterinek jelleme. Van itt csendes japán hölgy, hobbihegymászó postás, nagyképű tehetős üzletember és vérprofi sportember is. A dráma egyik alappillére, hogy ismertesd meg jól a nézővel a kartereket, szerettesd meg vele, majd lassú kínok között – ez esetben – fagyaszd halálra, ezzel adva súlyt a történéseknek. Ebben pedig nincs hiba. Sőt, olyannyira jól sikerült a karakterábrázolás, hogy szinte előre borítékolható, hogy melyik hegymászónak, milyen sorssal kell beérnie.
Akár csak a hegymászás a színészi játék is igazi csapatmunka. Jason Clarke nagyon jó hozza a megbízható, magabiztos túravezetőt. John Hawkes szinte olyan mintha a mi postásunk lenne. Ő az a bizonyos nagyot álmodó kisember. Josh Brolin egy igazi pöcs, aki a film legnagyobb meglepetését hozza magával végül. És Jake Gyllenhaal pedig az a bizonyos Carpe Diem srác, amihez nincs elég bátorságunk, hogy egyszer mi is azzá váljunk. És ne feledkezzünk meg Keira Knightleyról sem, aki olyan telefonbeszélgetést nyom le, hogy egyedül játszva is kisírtja veled még az agyvizedet is.
A csodaszép környezet – ami 3D-ban még jobban üt – és a már említett karakterábrázolások mellett azért van egy Achilles-sarka a filmnek. Ez pedig a dramaturgia. Mert, hogy épp a film legfontosabb mozzanatánál, a csúcstámadásnál keveri be úgy a nézőt, hogy nem nagyon tudjuk a szálakat rendben tartani. Egy csomó olyan apró összetevője van a katasztrófának, aminek nem értjük a miértjét. Egyáltalán azt a fajta feladatot volt nehéz megoldani, hogy hogyan lehessen megkülönböztetni tetőtől talpig beöltözött embereket egymástól. Ehhez pedig olyan további történet mozaikok vesznek el, minthogy hova lettek a teli palackok, miért nincs fent a kötél, mi van az újságírókkal, hol a másik fő serpa és így tovább. Bár ezen folyamatosan agyalunk, a dráma azért megmarad.
Ami még egy kicsit elnagyoltnak tűnt, az a karakterek végső állomása. Szépen és elegánsan engedik el a kezüket, és bár lehetett volna még fokozni bőven a tragédiát, végül ebben az esetben a film megmarad a kevesebb több elvénél. Persze, lássuk ne, ez pont az a műfaj, ahol ha nem óvatos az ember, könnyen közhelyessé és giccsessé válnak a dolgok.
Na összegezzünk!
Az Everest egy lélegzetelállító környezetben játszódó igazi régimódi dráma, remek színészi alakításokkal. Ahol az emberi sorsok mozgatják a filmet és bár tudjuk az elkerülhetetlent folyamatosan szurkolunk a csúcshódító hősöknek. Végre egy jó film a langyos későnyári/kora őszi kínálatban.
Értékelés: 9/10.
Akinek ajánlom: Adrenalin függőknek és amatőr túrázóknak.
Akinek nem ajánlom: Tériszonyosoknak és fagyosoknak.