Kicsit több szóviccel és kevesebb humorral támad a Dumb és Dumber kettyó. Ezzel együtt még mindig eszméletlen jó a két dilis fazon.
1994-ben egy világ röhögte szénné magát a Dumb és Dumberen. Aztán jött a DVD kiadás amiben a moziból kimaradt jelentek miatt még egyszer fel lehetett fedezni a filmet. Most 20 év telt és, a film annyira kúlt lett, hogy aki legalább egy sort nem tud belőle idézni, az esélytelenül vág neki az érettségi vizsgának. Nem volt könnyű dolga tehát a Farrelly tesóknak, ők mégis megugrották azt a lécet, amit a rajongók támasztotta elvárások az egekig vittek.
Szóval itt van ez a két teljesen idétlen figura, tobzódva bennük a komikus szituációk építésére alkalmas tulajdonságokkal. Ezt nem lehet elintézni azzal, hogy csak szimplán buták lennének. Ugyanis a gyermeki naivitás a hímsominizmussal vegyítve és megszórva egy cseppnyi nagyravágyással az igazi ereje Dumbnak és Dumbernek. Ez volt az, ami 20 évvel ezelőtt osztatlan sikert aratott, és amit most is mindenki elvárt. Ezen a téren egy pillanatig sem csalódunk. Remekül működik ezúttal is az a fajta humor, ami ugyan, ott lavíroz az altesti poénok határán, át azonban nem lendül rajtuk. Pont olyan Dumb és Dumberes, mint amit várnánk.
Nagyon féltem attól, hogy a film, a mostani vígjátékok mintájára ellövi az összes puskaport a trailerben. De nem. Bőven kapunk szinte minden percre egy-egy igazán ütős poént. Ami engem egy hangyányit zavart, az a kissé túllőtt szóvicchalmaz, amire én az első részben ilyen markánsan nem emlékszem. Na de üsse kő. Visszakaptunk egy csipetnyit a 20 évvel ezelőtti fiatalságunkból. Megtudtuk, ki az a Fraida Felcher és rengeteg régi jó barátot is viszontláttunk, mint például Billy-t, akinek Dumb két évtizeddel ezelőtt eladta a fej nélküli Petit. Jah nem bocs, visszaragasztotta.
Jobb vagy rosszabb a második rész, mint az első? Ezt nehéz lenne megmondani, hiszen az eredetit annyira ismerjük, hogy becsukott szemmel is végigmondjuk a monológokat. Az biztos, hogy ha nosztalgia miatt is megszépült emlékek miatt egy kicsit a régi film felé húz a szívünk, Dumban és Dumberben nem fogunk csalódni most sem. Pont olyan lököttek, mint amilyennek megismertük és megszerettük őket.
A film egyébként még úgy is abszolút fogyasztható, hogyha ez a folytatás egy kissé kottázza az előzőt. Akár csak a road moviet, a családi kötelékek mögött megbújó ármánykodást vagy éppen a végső megoldást kívülállóként szemlélő és közben egy női főhős kegyiért versengő karakterábrázolást nézzük. A film ezért is tudta megőrizni a régi mozi hangulatát, azzal együtt, hogy magasan szórakoztató volt.
Értékelés: 8/10.
Akinek ajánlom: Hát természetesen azoknak, akik a régi filmet kívülről tudják és azoknak is, akik mindig szerettek volna részt venni egy tudományos konferencián, egy kicsit másképp.
Akinek nem ajánlom: Fekete anyag kutatóknak és titkos ügynököknek.