10 kategóriában jelölték az Amerikai Botrányt, de miért?
Oké, szögezzük le, hogy lehet én is kicsit nagyobb elvárásokkal ültem be erre a filmre, mint amit az megkövetelt volna. Na de kérem, 10 Oscar jelölés kiosztása azért már valami. A legjobb film és legjobb szereplők (férfi-női, fő és mellék) kategória azért már sejtet valamit. Ugyanakkor arra kellett rájönnöm, hogy a Filmakadémia oly sokat hangoztatott átláthatatlan Oscar rendszere pont azért kétséges, mert ha ez a film sok mindenben szerintük ott van a legjobbak között, akkor a Philips kapitányt a Bazsi Akadémia ezennel a tavalyi év győzetésnek hirdeti ki, hiszen megtehetem. Na de vegyük csak sorra.
Főhősünk, a szerep kedvéért már-már torrentei hízáson átesett Christian Bale – akit úgyis mindenki csak Batmenként fog emlegetni – megtalálja álmai nőjét, aki nem csak szép de nagyon okos is és örömmel segít neki, hogy csalásait a tökéjre fejlesztve szépen megszedje magát. Ekkor azonban lekapcsolja őket az FBI és egy feltörekedni kívánó ügynök, aki – csakúgy mint csaló társai – nem nagyon válogat az eszközökben a lényeg, hogy karriert fusson be és ki tudjon törni addig silány életéből, ami anyuci szoknyájából és a beletörődésből állt. Na és ez az a pont, ahol számomra a történet döcögni kezd. Anélkül, hogy spoilereznék megpróbálom vázolni a problémákat.
1. A svindelerek a kisembereket becsaphatják de, hogy a dörzsölt politikusok is annyira hülyék legyenek ez esetben, hogy simán bekapják a horgot, az kissé kétséges.
2. Úgy halásszák a korrupt államatyákat, hogy csapdába csalják őket. Ha nem lenne a csapda, akkor lehet, hogy nem is lennének a politikusok sárosak?
3. Hogy lehet, hogy egy nagy nevekkel teletűzdelt tévéfilm 10 Oscar jelölést kap?
Mert, hogy Jennyfer Lawrence ismét zseniális az kétségetelen. Annyira kiszámíthatatlan egyszerre kretén és szexi és végzet asszonya, hogy „Ez oszt igen”. Na de a faarcú Bale és a kretén Cooper egysíkú játéka miért emelkedik ki a tavalyi mezőnyből, az számomra még mindig rejtély. Amy Adams, na ő egy másik tészta. Az csak egy dolog, hogy én nem igazán tudok rá úgy tekinteni, mint aki ujja köré csavarva tudja mozgatni a férfiakat de, hogy ebben a filmben van benne valami az kétségtelen. Na meg az is, hogy a jelenetek többségében lespórolták róla a melltartót és ez meglehetősen feldobja a dolgot. De a ciciharcon kívül ő is egy olyan karaktert kapott, amit tisztességes iparos munkával előállít, de annyira nincs benne extra mint a buboréknélküli gépi kólában.
Maga a film pedig túl hosszú és az indokolatlan. Mert, amikor azt várnánk, hogy az első 8-10 perc után (Ami a hollywoodi szabályok szerint az első forduló pontot köteles meghozni.) kezd egy kicsit bepörögni a film, akkor pont, hogy nem teszi meg. Az alapprobléma megoldásának kibontakozása jó 1,5 óráig halad előre ami közben annyi történik, hogy hősünk lába alól szépen lassan kezd kicsúszni a talaj. Illetve kapunk 5 percre egy óriási alakítást Robert de Nirotól, ami közben végre történik valami, megfagy a levegő.
Az azonban kétségtelen, hogy a film elején felvett tempót végig tartva tudja diktálni a film ami tiszteltre méltó, de 2014-ben talán egy kissé lassú. A vége poén pedig közel sem üt akkorát, hogy ezt végül megbocsájtanánk.
Az Amerikai botrány egy kissé csalódás volt, lassú tempóval, – szerintem – túlértékelt színészi játékkal és sok-sok átütő dudorodó mellbimbóval.
Értékelés: 6/10.
Akinek ajánlom: Lékhorgászoknak és azoknak akik kedveleik a ’70-es évek disco stílusát, na ők élni fognak a film alatt mint hal a vízben.
Akinek nem ajánlom: Az Ocean filmeken felnőtt vegytisztítósoknak.