Történetében parafadugó egyszerű, de látványában svájci óra összetételű az Óz, a hatalmas.
Kövesd a sárga utat – A mondat ami generációk agyába égett bele, csakúgy mint a karakterek a Madárijesztő, az Oroszlán és a Bádogember. Akik olyasvalamire áhítoztak ami ott lakott bennük, csak éppen alul értékelték önmagukat. A két Oscarral jutalmazott Óz, a csodák csodája az egyik alap a filmművészetben és most ehhez nyúlt hozzá a Disney. A készítésnél pedig két fő pillér volt amire építkeztek. Az egyik, hogy a film történetében illeszkedjen az eredeti filmhez. A másik pedig, hogy látványban is táplálkozzon abból, sőt olyan szín és forma orgiát hozzon magával, ami elviszi a hátán az amúgy klisés sztorit.
Mert az egyetlen probléma az, hogy úgy van nyújtva a film, mint a rétes és ez indokolatlan. Az alapkoncepció jó. Eredet történetet kapunk, amiből kiderül, hogy a szélhámos nagy varázsló Óz, miként jutott a birodalomba, hogy a boszorkányok miért gonoszak és miért jók és miért állnak harcban egymással, sőt. A filmben azt is megtudjuk, hogy a Csodák csodájában használt kütyük miként készültek és, hogy lett egy szemfényvesztő vásári bűvész az Óz birodalom királya. Ez egyébként teljesen rendben is van. Na de, hogy az amúgy élvezeten és pörgősen akár 90 percbe is beleférő történetet, miért kellett 127 percre húúúzni, az a rejtély.
Vannak filmek amik pont azért nem lesznek ciki, mert a stábban van annyi tartás, hogy tudja nem a mennyiség határozza meg a minőséget. És bár ugyan a Jurassic Park 3 pont a széria leggyengébb darabja, mégis vállalható, pontosan azért, mert tudták, hogy hol is kell az ollót összezárni és a nyersanyagot levágni. Az Óz a hatalmasban, pont emiatt vannak unalmas részek és üresjárat, mert olyan bő lére van eresztve, amibe bizony most belefulladunk.
A látvány pazar, a 3D nagyon üt, a koncepció – ami követi az eredetit – miszerint Kansas egy szürke és kicsi képkivágással van bemutatva majd az Óz birodalom szélesvásznú és színes, szintén működik. Sőt nekem az pluszban tetszett, hogy a 3/4-es képnél egy-két tárgy még ki is repült a képből, még tovább játszadozva a képkivágással és a 3D-vel. Sok kritikát kapott a színes, eltúlzott formájú környezet, ami az Alice Csodaországban Tim Burton -féle változatból lett átemelve. Ezzel ellentétben: nekem semmi bajom nem volt vele. Ez a mesevilág ilyen és kész. A szemem nem, hogy nem bántotta, de élvezet volt végig nézni a képsorokat, amikor James Franco megérkezik, annyira extra volt a megjelenés és a térélmény.
De, akkor elérkeztünk egy újabb kényes ponthoz: a színészekhez. James Franco csak vigyorog mint a tejbetök és nem csinál semmi mást. Nulla érzelmek, nulla mimika, nulla karakter, csak az idétlen vigyor. Mila Kunis legpozitívabb villantása a popsijára feszülő naci volt. Azon kívül semmi. Rachel Weisz szintén nem hoz semmi emlékezeteset, Michelle Williams pedig annyira aggódó, édes-mézes és nyájas, hogy kockacukor elszégyelli magát. Na jó, tőle legalább kapunk egy sziklaszilárd karaktert.
Az Óz az idei év legjobb nyitása volt az USA jegypénztárainál. A Disney egyébként is nagyon bízott a sikerben, így már a megjelenés előtt nekiállt a folytatás leszervezésének. Kérdés, hogy az egyelőre még kasszát mindig nem robbantó Óz a hatalmas, valóban indokolttá tesz-e egy vagy akár több folytatást is?
Akinek ajánlom: Olyanoknak, akik nyitottak egy színes mesevilágra, lenyűgözi őket a 3D-s látványorgia és ez már elég nekik a felhőtlen szórakozáshoz.
Akinek nem ajánlom: Akik hányingert kapnak egy Tim Burton által vizionált környezettől, sőt, azt sem képesek elnézni a filmeseknek, hogy „történetmesélési szómenésük” miatt kockára ülik a seggüket.