Steven Soderbergh filmje úgy hullik szét mint a többnapos fonott kalács szeletelés közben. A Fertőzés több mindennel próbálkozik: személyes sorsok-, gyógyszergyári lobbi-, egy esetleges világégés -, vagy a teljes anarchia bemutatása. Végül azonban csak a csend marad és a kikerekedett szemek: hogy ez most mi volt?
Volt nekünk egyszer egy Dustin Hoffmannunk, aki olyan eredményesen vette fel a csatát a Vírussal, hogy egy új műfajt teremtett meg a film iparban és azóta is az immár különálló stílussá lett vírusos-katasztrófafilmek numero unója. Persze akárcsak a Cápa esetében, voltak követők, akik megpróbálták más tálalásban ugyan, de újra a nézők elé kínálni a világméretű járvány fő fonalára felfűzött emberi drámák tömkelegét.
Talán ez az alapkoncepció mozgatta az Ocean’s filmekkel hamar közönség kedvencé lett Steven Soderbergh-et is. A koncepció azonban csak sejtés marad, ugyanis a film úgy hullik szét darabokra, ahogy az a nagykönyveben meg van írva. Emberünk ugyanis, egy korábbi filmjéhez, a Traffikhoz hasonló művet szeretett volna letenni a gyöngyvászonra, de ez most nagyon nem sikerült. A Fertőzés több szempontból kívánja megközelíteni a gyilkos vírus témát. Először is ott az emberi dráma. A családi tragédia, amivel elsőként találkozik a néző, és bár, Matt Damon az egész film legemberközelibb alakja, valahogy már ez sem működik. A többi szál aztán meg nem hogy hozzátenne a sztorihoz, hanem széttördeli. A gyógyszergyári lobbi és más betegségével járó anyagi haszonszerzés vérszomjas démona pedig csupán annyit pukkanik, mint a kidurranó rollerkerék. Súlytalan és szürke.
A karakterekben annyi jellemfejlődés van mint szélcsend idején vízfodor a Balatonban, és annyira hiteltelenek a színészek, hogy szinte fáj őket nézni. Ez persze nem feltétlen az ő bűnük, hiszen egytől-egyig ismert neveket látunk a vásznon, az ide-oda kapkodó, gyors helyszín és résztörténet változtatás okozza a zavart. A film izzadságszagú és tele van üresjáratokkal. A fertőzéstől nem félünk, a kialakuló anarchia abszolút elsiklik mellettünk és amikor a világjárványt megfékező vakcina elkészül azt is olyan ridegen fogadjuk, hogy szinte várunk még egy slussz poént a végére, reménykedve abban, hogy még sincs meg az ellenszer és kipusztul az emberiség egynegyede. Persze ezt sem a bennünk rejlő, eredendő gonoszság sugalljam, csupán azért drukkolunk, hogy történjen már végre valami.
De nem. Semmi nem történik. Egy film esetében pedig ez elég nagy baj tud lenni.