Ridley Scott pofátlanul nyúlja le az elmúlt évek sikerfilmjeinek jellemző vonásit és gyúrja egyben a Mentőexpedícióban. De kit érdekel? Eszméletlenül jó lett a film.
Azért valljuk be, éppen ideje volt, hogy Ridley Scott végre megint valami jóval – és direkt nem használtam az eredeti szót – álljon elő. Az utóbbi időben ugyanis, bár tisztességes iparos munkákat tett le az asztalra, valahogy mégis hiányzott az a picike plusz, amitől korábban ő lett a filmezés egyik nagy mesélője. Hát most itt van, tessék!
Scott kiváló alapanyagot fogott meg és vitte a vászonra. A film 2011-ben megjelent könyv alapja ugyanis már rengeteg olvasót nyert meg magával, bizonyítva, hogy a történetben van spiritusz. Innentől kezdve pedig nem volt más, mint fogni az alapokat és egy kis lazasággal kezelni a sztorit, hiszen az elmúlt évek bebizonyította, hogy igazán azokat a filmeket kajálják meg a nézők, amiben a feszültség mellett kapunk néha jó pár derűs pillanatot. Scott igazából nem tett mást, mint fogta a Számkivetettet, vegyítette egy kicsi Galaxis őrzőivel (ez leginkább egyébként a film zenei anyagán érezhető) és a végén az egészet befejezte a Gravitációval. Közben pedig kapunk egy csomó popkultúrális kikacsintást, 3D-ben nagyon ütős marsi tájat és Matt Damont, aki már-már olyan vagány, hogy ő lehet a szegény ember Robert Downey Jr.-ja.
De mitől is működik ennyire a Mentőexpedíció? Hát kezdjük máris ott, hogy gyakorlatilag kortalan a film. Nem nyögik be a film első másodpercében, hogy 2055-ben, 2027-ben, 3187-ben, csak lazán elindítják a történetet. Ez a sci-fi bizony úgy van összerakva, hogy akár azt is elhisszük, mindez most, a jelenben játszódik és pontosan ettől lesz számunkra is érdekes a dolog. Mert nem egy távoli jövőben játszódó, számunkra soha nem ismert embertársunkról van szó, hanem olyasvalakiről, aki „aktuális” most 2015-ben, de az lesz 2021-ben is.
Egy bajbajutott ember, aki élni akar és ezért meg is tesz mindent. Beveti a furfangot, nem esik kétségbe és nagyon laza is mellé. Nagyon jó Damon karaktere. A színész pedig igazán jó munkát végez az űrhajós megformálásában. Egyébként vele együtt mindenki hozza a kötelezőt, Michael Pena pedig a Hangya óta egyébként is személyes nagy kedvencem lett.
Az a legjobb egyébként a Mentőexpedícióban, hogy igazi érzelmi hullámvasútra ültet. Izgulunk, aztán derülünk egyet, aggódunk, aztán megnyugtat, felbosszant és kétségbe ejt és végül nagyon, de nagyon rágjuk a körmünket. Egy biztos, a film után, mindenki máshogy néz majd a krumplira.
Összegezzünk!
A Mentőexpedíció bátran merít a filmes trendekből és ez nagyon is a javára válik. Ridley Scott nem félt meglovagolni néhány korábbi filmes sikert, ez pedig egy szórakoztató, izgalmas és nagyon szerethető filmet eredményezett.
Értékelés: 9,5/10.
Akinek ajánlom: Az eddig csak elszáradt növényeket produkáló hobbi kertészeknek.
Akinek nem ajánlom: Azoknak akiket gyerekként ott felejtettek az oviban.
Spoiler!
Sean Bean végre nem hal meg!