A Coen-tesók megint valami formabontót hoztak. Ezúttal Hollywood hőskorával mesélnek.
A Coen- testvérek munkáira sok mindent, lehet mondani, de azt, hogy sablonos lenne, azt aztán semmiképpen. Sok kedvencem van tőlük. A lista elején természetesen a Nagy Lebowski-val. Szóval azt gondoltam, az ő nevük garancia a szórakoztatásra. Az Ave, Cézár! azonban nem lett 100%-osan tökéletes alkotás, de még így is minőségi darab.
Az ’50-es években járunk, amikor a szórakoztatás csúcsát a mozifilmek jelentik. Western, kosztümös dráma, nagy ívű bibliai film, vagy éppen énekes-táncos musical. Egytől-egyig zabálták a népek. És mivel egy nagyon jövedelmező iparágról volt szó, így porszem semmiképpen sem kerülhetett a gépezetbe. Emberünk, Eddie Mannix pedig éppen ezen munkálkodik. A Capitol Pictures menedzsere ugyanis folyton a stúdió ütőerén tartja a kezét. Így legyen szó pletykára éhes firkászról, vagy éppen gyermekének apát kereső színésznőről, Eddie a megoldó ember. A problémák azonban akkor kezdenek összecsapni a feje fölött, amikor a stúdió éppen készülő gigaprodukciójának főszereplőjét ismeretlenek elrabolják.
A sztori többé-kevésbé ennyi. Sehol egy dupla csavar, egy tripla cukahara, vagy egy aprócska hoppá pillanat. A film nem is ezért érdekes. Hanem azért, mert a viaszbábszerűre maszkírozott és fényképezett karakterek, egy olyan komoly kérdésben cinkostársak, ami azt feszegeti, hogy milyen apró trükkök és mozzanatok járulnak hozzá a tömegszórakoztatáson keresztül véghezvitt manipulációhoz.
Coenék egyfajta groteszk Hollywoodot mutatnak meg, amiben benne rejtezett az ’50-es évek vattacukorszerű békemenete. A felszín alatt azonban éppen olyan esetlen emberek váltak a tömegek bálványaivá, mint, amilyenek a sarki közértben naponta megfordulnak.
A film egyetlen nap és éjszaka története. Az igazán nagy finálé pedig el is marad és talán ez az, amiért az Ave, Cézár! nem lesz a coeni filmográfia legfényesebben ragyogó égköve. A történet hanyag és néma eleganciával oldja meg saját magát. A sztori pedig egy nagyon könnyen érthető üzenet átadásán kívül, mást nem is tesz. Nincsenek komoly szövevényes szálak, nincsenek komoly jellemfejlődésen végigment karakterek, de még csak iróniába oltott fekete humor sem. Az Ave, Cézár! inkább csak lepel lerántás akar lenni az amerikai művészetről. Mert ebben az értelmezésben, ez is csak egy eszköz a hatalmasok játszmájában.
Értékelés: 6/10.
Akinek ajánlom: Kommunistáknak.
Akinek nem ajánlom: Coenék fekete, fanyar humorára vágyó mozilátogatóknak.