Lila kis színváltós lényeg foglalják el a Földet. Hadakozás helyett pedig csak kuncogunk egy jót.
A DreamWorks legújabb animációs filmje a tavaszi szünetre ígér kikapcsolódást a családoknak. Persze, ha éppen lesz a környéken olyan mozi, ami nem Cinema City, a hálózattal ugyanis – akár csak a Majmok bolygója: Forradalom kapcsán – nem tudott megegyezni a forgalmazó InterCom, így ezekben a moziban Végre otthon! nem lesz.
Mi azonban vagyunk olyan szerencsés helyzetben, hogy a Savaria Moziban bőven lesz a lila kis lényekből, úgyhogy lássuk, mit nézünk!
A történet szerint – ami egyébként tök ugyanaz, amit a netes ismertetőkben olvasni lehet – az Bú nép egy új otthont keres magának, ugyanis folyton üldőzi őket egy másik faj. Így találnak rá a Földre, amit pikk-pakk, egy lézerpuska dörrenés nélkül gyarmatosítanak. Igen ám, de naiv kis főhősünk Oh gyorsan belekavar a lecsóba és a véglegesnek hitt otthon illúziója gyorsan szétfoszlik amikor paramétereiket szétküldi az űrbe, egyenest az őket üldöző fajhoz is.
Itt kezd el bonyolódni a történet, ami egyszerre több szálon is futni kezd. Bekapcsolódik egy (figyelem) Barbadosról származó afro-amerikai (!) lány is, aki a gyarmatosítás alatt elkavarodott az anyukájától. Így a két hős együtt próbál megküzdeni az akadályokkal, miközben rejtett értékeik a felszínre törnek és végül a fajok közötti barátságot is megkötik.
Bár a film alapjaiban nagyon is hozza a szokásos gyermekokosítási tananyagot. A lehetsz önmagad másként is, a soha ne add fel és a barátság témakörében, ennél azért bőven többet nyújt. Halálra szoktam magam idegesíteni azoknál az animációknál, ahol az alkotók a gyerekeknek szánt üzenetet olyan lassan és szájbarágósan juttatják el, hogy az még egy tengerimalac is felfogja a végére. Most azonban gyorsan libbenünk át egyik témáról a másikra és nincs sehol egy-egy az utolsó pillanatban elénk gördülő akadály, amit hőseinknek csak éppen, hogy sikerül legyőznie a végső nagy „csatára” készülve. Most inkább azt a fajta megoldást választották DreamWorksék, hogy a több szálon, illetve a több csomót megoldásra dobó történetmesélés közben ugrunk át könnyedén egyikről a másikra. 100%-osan megoldott dramaturgiai lilomtánc.
A film látványvilága pazar. Ehhez egyébként nagy lökést adtak a lila kis színváltós Búk. Kinézetük alaphangként ad egyfajta vattacukor és nyalóka üzlet kinézetet az egész filmnek, amiben olyan zseniális megpihenések vannak, mint Tip óceáni jelente a csillagos égbolt alatt. Komolyan mondom, Ang Lee nem csinálta jobban a Pi életében.
A karakterek viccesek. Még a Smek kapitány Julien király szerű figurája sincs túltolva. És azt is el lehet viselni, hogy a Búk tiszta Jar-Jar dialektusban beszélik a földi nyelvet. Ez a film nem lesz klasszikus, mert azért annyi spiritusz nincs benne. De a klassz pop zenékkel felturbózott Bú inváziót bármikor tárt karokkal fogadnánk a planétákon.
Összegzés: Én imádtam a filmet. Sehol egy unalmas vagy túl idióta perc, amit a mostani animációs trendeket figyelve külön díjazok. A Pixarnak nagyon fel kell kötnie a gatyáját ha Végre otthonnal versenyezni akar.
Értékelés: 8/10.
Akinek ajánlom: Rihanna rajongóknak és szörp-autó versenyzőknek mindenképp.
Akinek nem ajánlom: UFÓ inváziótól aggódó paranoiásoknak.