A legújabb magyar film se nem zenés darab, se nem romantikus alkotás. A két szék között a pad alá esik.
Beindult a magyar filmgyártás. Csak egyelőre azt nem tudjuk eldönteni, hogy ennek örülünk-e, ugye Vincent? A dolog ugyanis úgy áll, hogy Andy Vajnáék nem gazdasági, hanem félig meddig haveri alapon osztják szét a támogatást. Ennek pedig az a leve, hogy a Hollywoodban csakis a tutira menő producer, kis hazánkban könnyen osztja az adófizetők pénzét, mert hát más f*szával a csallán effektus az itt is megy ezerrel. Kijött az új magyar alkotás, a Swing, ami jól példázza, hogy a megúszásra való játszás itt aztán nagyon gyorsan visszaüt.
Swing, minek nevezzelek?
Adott ugyanis a Swing, ami a legújabb közönségfilm a Vajna érában. A plakát, a trailer azt hirdeti, hogy ez itt most a magyar Molin Rouge, amiben flitteres ruhájú nők énekelnek jó sokat. Kedvezve ezzel a zenés filmek magyar közönségének. Közben pedig úgy vagyunk átverve, mint a bogyó a palánkon. A történet három szálon indul el. Van egy tehetségkutatóban szerepelt, de már régen elfeledett-, egy férjhez ment és a szakmáról már régen letiltott-, és egy szárnyait bontogató óvodapedagógus énekesnő. A három szál egy pesti zenés étteremben fonódik össze, honnan elindulhatna valami olyasmi is, ami jó szájízt hagy a mozi nézőben, itt azonban nem erről van szó. A film úgy 30 perce a nagyon is élvezhető kategória. Pörög, feszes, érthetők a motivációk. Aztán belassul és csak azon vesszük magunkat, hogy az első óra elteltével gondolkodni kezdünk, hogy vajon embereink hova akarnak kilyukadni. Vajon mi lehet a mozi készítő szándéka és elér-e oda vagy majd csak két filmmel később, mint Frodó a Végzet hegyéhez. A legnagyobb baj, hogy amíg a film első harmadában tisztában vagyunk vele, hogy ez egy zenés film. A maradék részében már a műfaji besorolással is bajban vagyunk. Romantikus szálak indulnak el, belekapva ide is, a három lány három külön pasizásának pedig kevés a film, az információ viszont sok. A zenei betétek pedig közben szépen lassan elmaradnak.
Vágószoba padlóra
Hát nem sok minden landolt ezúttal a vágószoba padlóján. A már említett első harmadi feszes tempó a folytatásra vész oda. Ennek pedig egyszerű magyarázata van. A dramaturg gyengekezűsége. Nincs kijelölve az a markáns út, amit követve a film következetesen végigmenne. Helyette kapunk egy csomó olyan jelenetet, ami sehova nem visz és bőven ki lehetett volna hagyni a filmből. A hotel hakni körutat például egy ugyanolyan montázzsal meg lehetett volna oldani, mint amilyent az „összeáll a csapat” kapcsán kaptunk. Ehelyett kapunk egy csomó felesleges, időhúzó jelenetet.
Törőcsik és Kulka üde színfolt
Bár a magyar filmek többsége borzalmas, életidegen dialógusokkal dolgozik, a Swingben erre különösebb panaszunk nem lehet. Ugyanakkor felesleges lenne tagadni, hogy a színészi játékok kissé egysíkúra sikeredetek. Hála az égnek nem kínos Barátok köztös performanszokat kapunk, de még sincs meg a legtöbb játékban az a fajta plusz, ami miatt felejthetetlen lenne. Két kivétellel. Az egyik Törőcsik Mari, akinek a kiöregedett díva szerepéhez gyakorlatilag nem is kellett felvennie semmi plusz, ám mégis érezni, hogy ez az azért nem teljesen ő. Lubickol a szerepben, akár csak Kulka János. Aki egyébként a puszta jelenlétével olyan fel tudja dobni az egyes jeleneteket. Rajta is érezni, hogy egy pillanataig sem feszeng, csak élvezi a szerepe adta lehetőségeket.
Összegezve, a Swing nem rossz film, csak az első fél óra után ellaposodik és unalmas lesz. Azt pedig még mindig nem tudom eldönteni, hogy romantikus vagy zenés film. Mert úgy lett mindkettő, hogy közben egyik sem.
Értékelés: 6/10.
Akinek ajánlom: Aki romantikus és zenés filmre vágyik.
Akinek nem ajánlom: Aki romantikus és zenés filmre vágyik.