Ezek a franciák megint kitaláltak valamit. Az Életrevalók után nagyon magasra tették a lécet, de még így is sikerül maradandót alkotni.
Hogy hogyan is kell egy épkézláb vígjátékot összehozni, hát így. Beintenek az amerikai fingós, böfögős, altesti poénoknak és a helyzetkomikumok helyet veszik a fáradságot, hogy karaktereket hozzanak létre és azok életfelfogásbeli különbségükből fakadó komikummal támadjanak a nevető izmainkra. Mert A csodacsapat bizony egy ilyen film.
A francia ugyanis még mindig büszke nemzet. Van neki focija, velünk ellentétben, film gyártása, velünk ellentétben, és amikor ez a kettő találkozik, akkor bizony ott komoly dolgoknak kell történniük. Legalább annyira komolynak, hogy egy kis sziget konzervgyára és annak teljes lakossága megmeneküljön a teljes csődtől. Az ok igazából csak egy alibi arra, hogy a jól ismert, botcsinálta csapat Dávidként szálljon szembe a nála jóval erősebb és esélyesebb Góliáttal a sportpályán. A sztorit ezerszer megrágták, ezerszer láttuk és tudjuk a pici a végén mindig legyőzi a nagyot. Nem is ez a pláne. Hanem ahogy A csodacsapat görbe tükröt tud mutatni a focivilágnak, úgy, hogy olyan archetípusokat vonultat fel akiket, így vagy úgy de tönkre tett a foci és a hírnév. Ennek ellenére pedig mégis ott szunnyad bennük az ember, aki ha bajban van, összekapja magát és újra felveszi a stoplis cipőt és a sípcsontvédőt.
A film maga a szórakozás, a derültség. De mégsem akkora durranás, hogy az kitörölhetetlen emléket nyomjon az agyunkba. Inkább egy olyan habkönnyű levezetése egy nehéz napnak, ami eszünkbe juttatja, hogy milyen szép is tud lenni ez a világ. Kidolgozott karakterek, napfényes Franciaország, jó poénok és a végén keserédes konklúzió. Felüdülés ilyen vígjátékot látni, a sok mellélőtt, fingszagban tocsogó, Adam Sandler-féle kiégett, kínosan mosolyogtató paprikajancsi után. Csodacsapat, máskor is vendégül látunk nagyon szívesen.
Akiknek ajánlom: A valaha sportpályákat már legalább egyszer látott mozi kedvelőknek és azoknak, akik szeretik érzeni a vászonról leszivárgó öltözőszagot.
Akiknek nem ajánlom: Akik szerint Adam Sandler, Rob Schneider és Brendan Fraser legalább egyszer vicces volt.