A Sötét lovag – Felemelkedés nem szárnyalja túl Joker ámokfutását, de a feszültségtől most is görcsbe áll a vádlink.
Szerdáról csütörtökre virradó éjfél után egy perccel, premier előtt kezdték el vetíteni Szombathelyen A sötét lovag – Felemelkedés című legújabb Batman filmet. A Plazaban szinte csurig volt a felső emelet. Batman logós pólóban sétálgató fiatalok és – minden formában kikészített – csajok várták Chrisopher Nolan Batman trilógiájának befejező részét. Kezdünk amerikaiasodni, ám hol vagyunk mi még attól, hogy Batmannak, Jokernek, Macskanőnek vagy Bane-nek öltözve várják az igazik geekek a film bemutatóját. Sebaj. Azért a kezdőképsorok felvillanásánál egy kisebb tapssal megpróbálkoztak az igazán fanatikusok.
Na de térjünk rá a filmre. Ígérem, egy apró spoiler morzsát sem fogok elhinteni.
Amikor Christopher Nolan nekikezdett megreformálni Batmant és maga mögött akarta hagyni a Burton-i és Schumacher-i hagyatékot, leszögezte, hogy csak és kizárólag három filmet akar forgatni. Se többet, se kevesebbet. Az viszont egy kerek egész történetet fog elmesélni. Végigérve most az úton elmondhatjuk, hogy ez sikerült. Bár igaz, a második film tökéletesen kihagyható lett volna. Már a történet szempontjából. De milyen jó, hogy mégsem maradt ki. Joker egy öncélú, anarchista, akit imádtunk, de a történet komplex egészéhez sok köze nem volt. Most, a harmadik filmhez érkezve, értjük csak meg azt a teljes keretet, amibe belefoglalták Bruce Wayne történetét és Batman létezésének okait.
Kétségtelen, hogy Jokerrel magasra tette a lécet Nolan. Amelyet, most ha megugrania nem is sikerült, a Batman:Kezdődik! szintjét bőven túlteljesítette a rendező. Bane személyében egy olyan gonosztevőt alkotott, akit látva meghűl ereinkben a vér. Szinte majdnem az a kisgyermeki reszketés tör elő belőlem, mint ami annak idején Darth Vadert látva öntött el. Bane jelenlététől egy igazán csonttörős, a csupasz erőszakot felvonultató hangulatot kapunk, amit korábban még Batman filmtől nem. Amikor kedvenc Denevéremberünk pedig szemtől szembe kerül Bane-el, a feszültség annyira vág belénk, hogy minden izomrostunk megfeszül. Legszívesebben nem is néznénk oda, hiszen a végkimenetel megjósolható.
Nolannak ismét sikerült egy olyan szereplőt teremtenie, aki jól érzékelhető személyiségjegyekkel bír. Még ha Tom Hardy színészi játékát a maszk olyannyira meg is nehezíti, hogy szinte csak hangjátékával tudna hozzátenni a szerephez, ha tudna…Ezt a filmet ugyanis szinkronosan küldte a moziba a forgalmazó. Én azonban már a Sötét lovaggal is úgy voltam, hogy csak és kizárólag eredeti hangon tudom élvezni Ledger játékát. Na, majd a DVD-n megnézzük, hogy milyen is az eredeti Bane.
De ha már a szereplőknél tartunk, akkor álljunk meg egy szóra a Macskanő mellett. Amikor felreppentek a hírek, hogy Anne Hathaway lesz Selina Kyle megformálója, kapott szegényem hideget, meleget. Pedig ha csak a Szerelem és más drogokban látta valaki Hathawayt az tapasztalhatta, hogy a dögösségével nem lesz baj. Összehasonlítva Michelle Pfeifferrel azonban kétségtelen, hogy másféle karakter hoz ő, mint amit Burton épített fel a Batman visszatérben. Hathaway Macskanője kevésbé állati, inkább taktikus figurája a Felemelkedés sakktáblájának. Aki látszólag szeszélyes mint egy macska, ám mégis tudatosság van benne és ez teszi őt veszélyessé. Így pedig összességében is jobban hű a képregényhez, mint annak idején Burton latex cuccos, ostoros cicusa.
Erre, már a képregény hűségre, nem lehet okunk panaszkodni. Bane megteszi azt, amit a geekek már jó előre beharangoztak, hogy ugyan már, hisz ezt a képregényben is megtette.
A történet kapott egy masszív vázat. Nincsenek meglepő elemek és szűnni nem akaró anarchia mint a Sötét lovagban, de ugyanakkor mégis sikerült Nolennek feszültséget teremtenie. Most azonban sajnos nem tudta elkerülni teljesen a paneleket.. A sztori sokszor teljesen kiszámítható, egyes fordulatokban pedig ismétli önmaga korábbi Batman filmjeit, most pedig valahogy nem érezzük azt a pattanásig felszült reménytelenséget, mint amit Jokernél érzékeltünk a hajós bombás jelenetnél. Nehéz olyan előd nyomába lépni, aki megjelenésével egymaga elvitte a filmet a hátán. Most a sok kevésbé karizmatikus karakter csak együttes erővel tudja ugyanezt megtenni. Azt azonban ne gondolja senki, hogy az imént taglalt hibák, vagy hiányosságok akár csak egy fikarcnyit is elvennének a nézői hangulat manipulálásából, hiszen, olyan is bekövetkezik, ami Batman filmet nézve eddig még soha, zokogunk.
Talán az előjáték lehetett volna rövidebb és az igazi zúzás több. Ebben is megvan a hasonlóság a Kezdődik!-kel, hogy amikor aztán igazán beindul a gépezet, akkor öveket becsatolni mert jön a faltörő Bane és kő kövön nem marad.
Nem hiába lett a nyár egyik legjobban várt filmje a Sötét lovag – Felemelkedés, hiszen hozta azt amiért dacolva az álmossággal beültünk rá, éjfél után egy perccel. Egy dologban azonban mégis vészjósló felhők gyülekeznek. Nolan ugyan megígérte, hogy a trilógiánál megáll és, hogy egyvalakit a képregény szereplői közül soha nem fog szerepeltetni Batman filmjeiben, ám ez utóbbit most félig meddig mégis megszegte. A Warner Bros pedig továbbra is birtokolja a jogokat és bár Gotham túlélte Ra’s Al Ghult, a Madárijesztőt, Jokert, Kétarcot, Banet félő, hogy egy Nolan nélküli újabb Batman film veszélyesebb lenne a békés lakosságra mint a sok gonosztevő együttvéve.