Bár a magyar közönség csak sejti az amerikai popkultúrát, mégis kiválóan szórakozik a Muppetsen.
Egy bábos, éneklős film…na ne már! Na de, már. Ha valaki a Muppets-szel indítja az idei mozis évet akkor remek löketet ad a folytatásnak. Idén ugyanis, ha csak a prognózist nézzük, akkor remek évünk lesz a mozis termét illetően. Na de vissza a Muppetshez.
Kissé szkeptikus voltam, ugyanis hiába tudom elengedni az agyam és szórakozni mondjuk olyan műsorokon is – csak és kizárólag agykikapcsolás gyanánt – mint a ValóVilág, azért egy éneklős, bábos film mégis, hmmm. Aztán már a kezdés megnyugtatott, hogy itt valami jó készül. Ugyanis a Muppets-et forgalmazó Disney aranytojást tojó tyúkra a Pixar szállított Berkiék elé egy Toy Story kisfilmet. Ez pedig már megadta az alaphangot a folytatáshoz.
Bevallom nem sokat tettem magamévá az amerikai gyerekek kult matiné műsorából a Muppet Showból, de azért nagy vonalakban mégis ismerem. Ami beszivárgott hozzánk, azzal találkoztam. Tudom ki az a Miss Röfi, Breki a béka vagy éppen a nagy Gonzo. Aztán a film közben megnyugodtam mert éppen úgy tudtam élvezni a történetet, nevetni a számtalan poénon mintha, a már említett szereplőkön nőttem volna fel. De nem csak én, a majd telt házas mozi is hasonló reakciókat mutatott velem. Sőt egy-egy finomabb humorérzékkel és magasabb nevetőhanggal rendelkező mozilátogató sokszor ott is hangosan nyerített ahol én csak mosolyogtam.
Amíg a Muppets nekünk csak egy jópofa társaság, addig az USA-ban ez egy nemzeti kincs. Mi sem bizonyítja jobban minthogy annyi híresség, sorozatsztár, komika és komédiás csatlakozik a bábokhoz akiket jobb esetben is csak valamelyik díjkiosztó vörös szőnyegén látni így egyben. Nagyjából egyébként úgy néz ki a recept, mint az Ocean’s filmeknél. Volt egy csapat, akik jót akartak szórakozni, csak úgy kötetlenül és ha már egyikük színész, másikuk operatőr, a harmadikuk pedig rendező akkor csináltak egy filmet. Egy kicsit olyan mintha házibuliba csöppent volna a néző.
Érezhető, hogy semmi izzadság szag nincs ezúttal a vásznon, a film minden egyes persze örömből és lelkesedésből született. Ezek még az általam kevésbé favorizált dalbetéteknél is érezhetőek. Pehelykönnyűen libbenünk át a kötelező dalokon és miután az első nótánál kiderül, hogy akár csak a filmet ezt sem kell túl komolyan venni, szinte már várom is az újabb éneklős produkciókat. Szórakoztató és vicces. Mindig van benne egy kikacsintás a néző felé. (Ami egyébként nem csak a daloknál, de a film jeleneteiben is benne van. Nem szégyellve parodizálni egy egy nagy sikerű mozit.) Mindegyik egy egy műfaji paródia. Stexes Tex rapbetéte pedig maga a tökély, súrolja Dr. Genya és Kicsién börtön rapjét. Ha DVD-n néztem volna biztos, hogy visszanyomom a jelenetre legalább 10-szer.
A Muppets tehát egy igazi családi film. Nem akar öko tanítani, nem akar barátságra oktatni, nem akarja unalomig ismételgetni a jó és rossz közötti őrült nagy szakadékot. Egyszerűen csak szórakoztatni akar. A kicsiknek ott vannak a bábok, a nagyoknak pedig az altesti poénokat messze elkerülő – pukicipőt kivéve, amiért a többiek le is szúrják Topi macit – gegek és a jobbnál jobb filmzenék. Ez a Muppets egyszerűen marha jó!