Ha volt film, amit januárban nagyon vártunk, akkor, az kétségtelen, a Birdmannel Oscar-díjat nyert, Alejandro González Inárritu legfrissebb alkotása, a Visszatérő. Már a nem hagyományos előzetes is irtózatosan felcsigázta a moziba járókat. Leonardo DiCaprio, havas vadnyugat, indiánok. Sokan pedig egyből tenyérdörzsölgetésbe kezdtek, hogy na, végre, ez lesz az a film, amiért Leo megkapja az Oscar-díjat. Eljött végre az idő és a saját szemünkkel nézhettük végig a filmet, ami lebilincsel, elborzaszt és hitetlenkedővé tesz.

Inárritu tehetségét már a Birdmanban is megtapasztalhattuk. A film csodálatosan, egy snittes látszatot keltő plánozásával keltett feltűnést, és nagyjából hasonló technikai bravúrokat vártunk A Visszatérőben is. Kétszer ugyanazt a viccet elsütni azonban nagyon ciki és ezt maga Inárritu is tudja, de a sokáig kitartott képek most is elvarázsoltak. Az első nagy indián támadáskor egy csodálatosan végigpásztázó montázst kapunk, miközben a brutalitás szinte kilép a vászonról. A film nagyjából 5 perc alatt tisztázza, hogy mire számíthatunk. Ez egy többfrontos háború, ahol elsősorban az embernek a természettel kell megküzdenie, aztán jönnek csak az indiánok, vagy a bosszúállás.

Főhősünk egyébként egy valóban élő személy volt, akivel valóban megesett azoknak a szörnyűségeknek a jó része, amiket mi a filmben végig kell, hogy éljünk vele. Ha csak a negyedét kéne végigélnie Bear Grylls-nek, akkor is nagy valószínűséggel, sírva rohanna a producere szoknyája mögé és menten visszaadná az ipart.

A Visszatérőben nem is az az igazán arcátlanság, hogy a képünkbe tolják az emberi esendőséget a természet, a gonoszság és a kapzsiság ellen. Hanem az, hogy mindezt úgy teszik meg, hogy a gyomrod szambát jár, miközben síri csönd közepette DiCaprio éppen a poklok poklát járja meg. Az idő pedig eközben ólomlábakon járkál, pedig te már a főhősnél is jobban szeretnél menekülni a szorult helyzetekből. Ezzel nem azt mondom, hogy a film unalmas, vagy lassú. Egy cseppet sem. Csupán egy jóérzésű ember nem szívesen nézi a másik szenvedését nem az, hogy órákig, de még percekig sem. Ez a film pedig nem szól másról, mint egy bosszúszomjas ember konok éltben maradni akarásáról. Megannyi metaforával és látomással fűszerezve.

Olyasféle film ez, amiben az alkotók kéjes vigyorral a szájukban élvezik, hogy próbára teszik a nézőt. Közben pedig egyre jobban kitolják a határt, arra várva, hogy na, mennyi még a tűréshatárod. Szépen lassan szopogatják le a húst a csontodról és még élvezik is.

A Visszatérő ugyanakkor egy varázsecsettel a vászonra festett vadnyugati panoráma kép. Csodás természeti tájakat barangolunk be és folyton azon jár a fejünk, hogy vajon milyen hideg lehet a víz, amibe minden szereplő, gond nélkül és azonnal gázol bele derékig.

Érékelés: 9/10.

Akinek ajánlom: Prémvadászoknak és lányukat kétségbeesetten kereső apáknak is.

Akinek nem ajánlom: Medvéknek és fázósaknak semmiképpen. Ha az a fajta vagy akinek zokniban a fűtött szobában is jéghideg a lába, akkor ezt a filmet végig fogod vacogni.

Tom Hardy nagy kedvence lett mindannyiunknak. Szépen lassan lejutott a Spíler mellékszerepétől olyan szuperprodukciók főszerepééig, mint a Batman vagy a Mad Max, közben pedig azt is megmutatta, hogy bizony nem csak egy keményet adó macho figurát tud hozni, hanem képes valódi színészi játékra. A neve egyfajta garanciát sejtetett arra, hogy jó filmre ül be a néző és azt kapja, amit vár. Aztán jött idén a 44. gyermek, most pedig a Legenda.

Eleve tökös megoldás, ha egy színész vállalja azt a kihívást, hogy saját maga játszik el két karaktert is. Az pedig már a színésznek jelent lubickolást, ha mint esetünkben, két nagyon különböző karaktert formálhat meg, felvonultatva a színészi kelléktár legjavát. Ez egyébként az egyetlen szórakoztató és valóban briliáns a Legendában. Ami tulajdonképpen egy romantikus dráma, gengszter filmes elemekkel. Éppen ezért ajánlom inkább a csajoknak, akik még mindig odavannak a rosszfiúkért, mint inkább a pasiknak, akik vakalmi tényleg eredeti és klasszikus értelemben vett maffia filmre ülnének be.

A műfaj sajátja ugyanis az a fajta dramaturgiai vonal, amely bemutatja, hogy a kishal, hogyan lesz nagyhal, majd vagy eljutunk a teljes beteljesüléshez, vagyis a tejhatalomhoz, vagy emberünk csúfos véget ér, és ólommérgezésben csukja le a szemét/életfogytiglanra hűvösre zárják.

A Legendában azonban nincs semmiféle ilyen, „kötelező” életút.  A narrátor és ezzel együtt a központi figura egy lány, ebből következik, hogy az ő szemén keresztül látjuk a Kray tesókat, akik hát olyanok amilyenek, de a központi cselekményt mégsem az ő üzleteik, hanem Frances életének története áll. A többi tulajdonképpen csak mellékszál. Ez jól érezhető a cukormázas ’60-as évekbeli zenéktől kezdve, a film finomkodó képi világán keresztül. Bizonyára lesz olyan, akinek ez a fajta love story bejön majd, de én azt sejtem a mozi nézők többsége nem erre a vonatra akart jegyet venni.

Van egypár jelenet, ahol megcsillan egy kevés a műfaj sajátosságából. Például a „nagy leszámolásnak” induló pubbéli látogatás már-már brutálisan naturalisztikusan mutatná meg az eseményeket, ám aztán mégsem kapjuk meg az arcunkba loccsanó vér látványát.

A film egyébként egy olyanfajta montázs lett, ami megpróbál kiszolgálni egyszerre több igényt is. Mert megvan benne a romantika, a fehérgalléros bűnözői vonal, a bokszolói nyerseség, a Guy Ritchie-féle kisstílű londoni alvilág és a családdráma is, de aztán nem tudja eldönteni, hogy most akkor mi is akar lenni. Ez pedig pont a legrosszabbat jelenti, hogy igazán semmilyen sem lesz.

Összegezés

A Legenda briliáns Tom Hardy színészi játéka miatt, de silány mint gengszter film. Bízhatunk továbbra is a Fekete misében, hogy idén még talán kapunk egy normális és izgalmas alvilági alkotást.

Értékelés: 6/10.

A Kray tesók valójában

Akinek ajánlom: Romantikus női lelkeknek, akik már kislánykoruk óta vonzódnak a rossz-fiúkhoz.

Akinek nem ajánlom: Kőkemény leszámolásokban gazdag, igazi tökös gengszter filmre vágyóknak.

Mint két tojás 

Legenda – Ez az a film, ami pont azoknak készült, akiknek nem elég egy Tom Hardy egy filmbe. Na most, máris itt van kettő belőle. Egyébként meg annyira ki vagyunk éhezve már egy jó gengszter filmre, hogy talán ezzel a filmmel tudjuk csillapítani az éhségünket. A film rendezője és forgatókönyvírója az a Brian Helgeland aki jópár minőségi darabot tett már le az asztalra. Például a  Szigorúan Bizalmast, a Lovagregényt, a Jövő hirnőkét vagy legutóbb a Ridely Scott féle Robin Hoodot. A sztori egyébként olyan igazi Keresztapás hatalomátvételes tökös maffia drámának tűnik. Mindkét moziban folyik a bűn a vászonról.

A vámpírnak is van lelke 

Hotel Transylvania 2 – Ahol még mindig szörnyen jó – Most ezen a filmnek nincs túl sok magyarázni való. A Sony 2012-ben keresett egy kis pénzt a Hotel Transylvániával és ha egyszer egy üzlet beindul, akkor azt ugye mozgásban kell tartani. A szerethető szörnyek újra itt vannak és Drakula már nagypapa, szóval itt a kis gyerkőc, aki különböző kalamajkákat okoz majd, amiből a nagypapinak ki kell őt segítenie. Na most, hogy én tök őszinte legyek, az első részt kb 10 perc után kapcsoltam ki, engem annyira idegesített. Még jó, hogy nem én vagyok a célközönség. Mindkét mozi vetíti.

Tenyérizzadás 

Kötéltánc – Igaz történet alapján, jaj mennyire szeretjük az igaz történeteket. Már csak azért is, mert így előre le tudjuk csekkolni, hogy mi lesz a sztori vége. De azért én most nem árulom el. Minden esetre nem ez az első eset, hogy megfilmesítik a dolgot. 2008-ban egy dokumentum filmben mutatták be az eseményeket, az akkor megkapta a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscart. Ezt a játékfilmet, most az a Robert Zemekckis rendezte, akinek jövő héten újra bemutatják a magyar mozik, a Vissza a jövőbe című, 30 éves filmjét. Furcsa összefüggés. A Kötéltáncot a Cinema Cityben lehet nézni.

Továbbá nem elfelejteni, hogy Mozinet Filmnapokat tartanak a Savaria Moziban, így szinte minden nap két különböző filmet is lehet nézni. A legegyszerűbben a http://jegyfoglalas.savariamozi.hu/, weboldalon találjátok, hogy mikor mi megy éppen.

Eléggé kedvetlen voltam, amikor az első hírek szállingózni kezdtek, hogy a nagy ötlettelenségtől vezérelve a Mad Max is folytatást kap. Negyedik részt. Ráadásul a jó öreg Mel Gibson, mivel már tényleg öreg, le lesz cserélve a Batman maszkos izomkolosszusára, vagyis Tom Hardyra. Aztán jöttek az első képek, az első trailerek, ami felkeltették az érdeklődésemet és kezdeti pesszimizmusom kezdett alábbhagyni. Most, hogy túl vagyunk a premieren csak annyit mondhatok: hát hölgyek, urak, ezt kár lenne kihagyni.

(Csak a rend kedvéért ha valaki nem látta volna a korábbi Max filmeket.)

Egy nagy világégés utáni Ausztráliában vagyunk, ahol a vidék felosztva, hadurak kezében van. Ők birtokolják, a benzint, a vizet, a skulót és minden értékeset. Beleértve a lányok, férfiak által legjobban kedvelt testrészeit is. Hősünk, a magányos farkas Max pedig ilyen körülmények között próbál túlélni. Nem hős ő, csak egy vándor a sok közül, aki ha éppen úgy adódik, azért eltör pár gerincet, csak hogy mentse az irháját.

Ismét ebbe a kegyetlen világba csöppenünk. Ám akit esetleg az tartana vissza ettől a filmtől, hogy az előzőeket nem látta, semmi vész. A Harag útja, csupán egy laza szállal kapcsolódik a korábbi alkotásokhoz – ami valljuk be a kissé silányra sikeredett harmadik rész után nem is akkora baj.

Na de mitől is olyan nagy durranás ez a film? Másfél perc. Ennyi a bevezető és máris tövig nyomják a gázpedált az alkotók. Nincsenek fárasztó magyarázatok, nincs szövevényes történetmesélés, nincsenek fárasztó perbeszédek. Bumm! És máris ott vagyunk a sűrűjében. A film hátralévő részében leginkább azért izgulsz, hogy a szíved bírja a megpróbáltatást. Egyik oldalról a lendületes akció a másik oldalról pedig az tökéletesen a ritmusra hangolt dobok próbálnak meg az infarktusig kergetni. És ehhez jön még a látvány.

A steampunk fémes, bőrős világa remekül mutat a narancssárga homokon guruló sufnitunningolt hot-rodokon. Akár csak a kelésekkel díszített hadurak szemkápráztató mocskossága és a hadsereg fehérbőrű, csontvázakat idéző alakjainak sokasága. Amihez hátborzongatóan párosul a vallási fanatizmuból következő agymosott állapot, ami az üldözőket a legveszélyesebb ellenfelekké teszi.

Ebben a közegben nem csoda, hogy a színészek – bár része az őrületnek – csupán másod hegedűsük. Hiszen a film igazi ereje, az akcióban és a látványban rejlik.

A Harag útjában pont az a legjobb, hogy a részletek fölött nem siklottak el. Mert ugyan a mai hadászatban már nincs semmi jelentősége, de már az ókori római légiók is zenére masíroztak és indultak a csatába. Hát akkor, nosza rajta, toljuk tele egy böhöm teherautót hangfalakkal és dobosokkal, az orrát pedig díszítse egy örült gitáros és máris kész a harci indulót folyamatosan a fülünkbe zakatoló, a filmek ritmust adó zenei szekció.

Bár a film története faék egyszerű. Ez ebben az esetben pont annyira nem érdekel, mint Mad Maxet az anyatej. A lényeg, hogy látványos, izgalmas és másnap is folyamatosan ez fog a fejedben járni.

Összegezés: A Mad Max – Harag útjának én már így május közepén odaadnám az év filmje díjat. (Bocs Avengers, bocs Star Wars). Akkora őrület van a köbön, hogy egyből bele kell szeretned. Két órán keresztül pedig meg is fogja nyomni a szívedet.

Értékelés: 10/10.

Akinek ajánljuk: Mindenkinek, aki úgy érzi unalmas az élete és egy kis izgalomra vágyik.

Akinek nem ajánljuk: Szívbetegeknek semmiképp. Viszont az alacsony vérnyomásúaknak akár receptre is írhatnák.

P.S.: Nem tudja valaki, hol tudnék egy jó kis steampunk kabáthoz hozzájutni? Vagy legalább egy fél pár bakancshoz?

Eddig azért siránkoztunk, hogy alig van új film a szombathelyi mozik termeiben, most pedig az időhiány lesz a legnagyobb problémánk. Két klasszikus újra terítéken, és emellett lesz új magyar film, Bill Murray vígjáték és Liam Neeson akció is. Na, sorolom!

Grönlandnál balra fordultak

Egy nehéz nap éjszakája – 1964, amikor a Beatles már sikereinek majdhogynem a csúcsán van. Az Amerikai Egyesült Államokba utaznak, hogy…na de minek is kezdem el írni az Egy nehéz nap éjszakája című film történetét, amikor szerintem nincs olyan ember, aki ne látta volna már a filmet. Akárcsak az Alien esetében, most is egy újra a mozikba küldött darabról van szó. A Savaria mozi pedig nem csak ennek, de következű filmünknek is helyet ad, hogy azok is részesei lehessenek a mozivásznon világító mozgóképes történelemnek, akik 50 évvel ezelőtt ezt nem tehették meg.

Mestermunka a rémisztgetés mesterétől

Halloween – A rémület éjszakája – John Carpenter egy igazi rémisztőmester, aki úgy tudja tálalni a dolgokat, hogy még a vér is meghűl az ember ereiben.  Nekem a Dolog a kedvencem, de azért valljuk be az összes többi munkája figyelemre méltó. Talán a Menekülés Los Angelesből egy kicsit gyengécskébb a többinél, de most nem is ez van terítéken, hanem a Halloween. Egy horror klasszikus, amelynek számtalan folytatása készült és most egyetlen estére újra visszakerül a mozivászonra. Október 30-án, péntek este 20:15-kor a Savaria moziban lehet borzongani.

Gandolfini búcsúja

Piszkos pénz – A legimádnivalóbb maffiózó volt ő, mindannyiunk szeretett Tony Sopranoja, aki két családban is az élre kellett, hogy álljon. A nagyvásznon kevésbé emlékezetes alakításai voltak, ám biztos vagyok benne, hogy a búcsú most így is nagyon szép lesz. Már csak azért is, mert ismét a maffia kerül elő, mint fő szál a Piszkos pénzben, ahol két olyan színész Gandolfini társa, mint Tom Hardy és Noomi Rapace. A történet szerint Gandlfini egy olyan kocsmát üzemeltet, ahol leginkább a maffia tagjai nyelik a feleseket és még emellett egy lerakodó bázis is van a hátsó sufniban. Tom Hardy karaktere itt dolgozik és pont akkor borítja nyakába az a bizonyos vödröt, amikor egy ártatlannak tűnő tettet hajt végre. Hazavisz egy beteg kutyakölyköt.

Ne baszakodj Liammel

Sírok között – Liam Neesont megint nagyon felhúzzák. Emberünk egy new yorki ex-zsaru figuráját hozza ezúttal, aki ugyan nem hivatalos formában, de néha napján megbízásokat teljesít a maffiának. Akkor lesz igazán pipa, amikor az egyik ilyen megbízás keretében segít egy heroin dílernek elkapni pár tagot, akik elrabolták majd megkínozták és megölték a feleségét. Az önkéntes igazságosztó akkor gurul be igazán, amikor megtudja a célpontok nem először követtek el hasonlót. Scott Frank első rendezése ez a film, ám az alkotó korábban több forgatókönyvet is jegyzett. Mint például a Marley meg én, a Mint a kámfor vagy a személyes nagy kedvencem, Szóljatok a köpcösnek is az ő tollát dicséri.

Bill Murray az élet tanítómestere

St. Vincent – Theodore Melfi első filmje, amit egyébként rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyez. Nekem első blikkre a Gran Torino története jutott eszembe. Adott egy mogorva, idős, háborús veterán, akinek a szomszédjába új lakók költöznek. Egy véletlen során pedig kénytelen összehaverkodni a szomszéd kisfiúval ez pedig egy furcsa barátság kezdetét jelenti. Minden esetre a srác a legjobbtól tanulhat, hiszen Murray karaktere egy igazán hedonista alak, iszik, szerencsejátékozik és kurvázik is.

Nagyvárosi hipszter

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan – Az eddig leginkább kis-játékfilmekben utazó Reisz Gábor első nagyjátékfilmje a budapesti különös életérzésről, amit igazán csak az ismerhet, aki múlatta már át úgy a pesti éjszakát, hogy reggel arra ébred, sikerült a seggére verni egy egész havi fizetésnek. Főhősünk, Áron pontosan ezt tette és nem elég, hogy végzett egyetemistaként álláskereső, még a csaja is elhagyta. Hogy lesz ebből felnőtté válás? És egyébként is, az önsajnálat mikor tud átfordulni egy olyan önbizalom növelő doppingba, ami végre hősünket a helyes irányba terelné?

Szerdáról csütörtökre virradó éjfél után egy perccel, premier előtt kezdték el vetíteni Szombathelyen A sötét lovag – Felemelkedés című legújabb Batman filmet. A Plazaban szinte csurig volt a felső emelet. Batman logós pólóban sétálgató fiatalok és – minden formában kikészített – csajok várták Chrisopher Nolan Batman trilógiájának befejező részét. Kezdünk amerikaiasodni, ám hol vagyunk mi még attól, hogy Batmannak, Jokernek, Macskanőnek vagy Bane-nek öltözve várják az igazik geekek a film bemutatóját. Sebaj. Azért a kezdőképsorok felvillanásánál egy kisebb tapssal megpróbálkoztak az igazán fanatikusok.

Na de térjünk rá a filmre. Ígérem, egy apró spoiler morzsát sem fogok elhinteni.

Amikor Christopher Nolan nekikezdett megreformálni Batmant és maga mögött akarta hagyni a Burton-i és Schumacher-i hagyatékot, leszögezte, hogy csak és kizárólag három filmet akar forgatni. Se többet, se kevesebbet. Az viszont egy kerek egész történetet fog elmesélni. Végigérve most az úton elmondhatjuk, hogy ez sikerült. Bár igaz, a második film tökéletesen kihagyható lett volna. Már a történet szempontjából. De milyen jó, hogy mégsem maradt ki. Joker egy öncélú, anarchista, akit imádtunk, de a történet komplex egészéhez sok köze nem volt. Most, a harmadik filmhez érkezve, értjük csak meg azt a teljes keretet, amibe belefoglalták Bruce Wayne történetét és Batman létezésének okait.

Kétségtelen, hogy Jokerrel magasra tette a lécet Nolan. Amelyet, most ha megugrania nem is sikerült, a Batman:Kezdődik! szintjét bőven túlteljesítette a rendező. Bane személyében egy olyan gonosztevőt alkotott, akit látva meghűl ereinkben a vér. Szinte majdnem az a kisgyermeki reszketés tör elő belőlem, mint ami annak idején Darth Vadert látva öntött el. Bane jelenlététől egy igazán csonttörős, a csupasz erőszakot felvonultató hangulatot kapunk, amit korábban még Batman filmtől nem. Amikor kedvenc Denevéremberünk pedig szemtől szembe kerül Bane-el, a feszültség annyira vág belénk, hogy minden izomrostunk megfeszül. Legszívesebben nem is néznénk oda, hiszen a végkimenetel megjósolható.

Nolannak ismét sikerült egy olyan szereplőt teremtenie, aki jól érzékelhető személyiségjegyekkel bír. Még ha Tom Hardy színészi játékát a maszk olyannyira meg is nehezíti, hogy szinte csak hangjátékával tudna hozzátenni a szerephez, ha tudna…Ezt a filmet ugyanis szinkronosan küldte a moziba a forgalmazó. Én azonban már a Sötét lovaggal is úgy voltam, hogy csak és kizárólag eredeti hangon tudom élvezni Ledger játékát. Na, majd a DVD-n megnézzük, hogy milyen is az eredeti Bane.

De ha már a szereplőknél tartunk, akkor álljunk meg egy szóra a Macskanő mellett. Amikor felreppentek a hírek, hogy Anne Hathaway lesz Selina Kyle megformálója, kapott szegényem hideget, meleget. Pedig ha csak a Szerelem és más drogokban látta valaki Hathawayt az tapasztalhatta, hogy a dögösségével nem lesz baj. Összehasonlítva Michelle Pfeifferrel azonban kétségtelen, hogy másféle karakter hoz ő, mint amit Burton épített fel a Batman visszatérben. Hathaway Macskanője kevésbé állati, inkább taktikus figurája a Felemelkedés sakktáblájának. Aki látszólag szeszélyes mint egy macska, ám mégis tudatosság van benne és ez teszi őt veszélyessé. Így pedig összességében is jobban hű a képregényhez, mint annak idején Burton latex cuccos, ostoros cicusa.

Erre, már a képregény hűségre, nem lehet okunk panaszkodni. Bane megteszi azt, amit a geekek már jó előre beharangoztak, hogy ugyan már, hisz ezt a képregényben is megtette.

A történet kapott egy masszív vázat. Nincsenek meglepő elemek és szűnni nem akaró anarchia mint a Sötét lovagban, de ugyanakkor mégis sikerült Nolennek feszültséget teremtenie. Most azonban sajnos nem tudta elkerülni teljesen a paneleket.. A sztori sokszor teljesen kiszámítható, egyes fordulatokban pedig ismétli önmaga korábbi Batman filmjeit, most pedig valahogy nem érezzük azt a pattanásig felszült reménytelenséget, mint amit Jokernél érzékeltünk a hajós bombás jelenetnél. Nehéz olyan előd nyomába lépni, aki megjelenésével egymaga elvitte a filmet a hátán. Most a sok kevésbé karizmatikus karakter csak együttes erővel tudja ugyanezt megtenni. Azt azonban ne gondolja senki, hogy az imént taglalt hibák, vagy hiányosságok akár csak egy fikarcnyit is elvennének a nézői hangulat manipulálásából, hiszen, olyan is bekövetkezik, ami Batman filmet nézve eddig még soha, zokogunk.

Talán az előjáték lehetett volna rövidebb és az igazi zúzás több. Ebben is megvan a hasonlóság a Kezdődik!-kel, hogy amikor aztán igazán beindul a gépezet, akkor öveket becsatolni mert jön a faltörő Bane és kő kövön nem marad.

Nem hiába lett a nyár egyik legjobban várt filmje a Sötét lovag – Felemelkedés, hiszen hozta azt amiért dacolva az álmossággal beültünk rá, éjfél után egy perccel. Egy dologban azonban mégis vészjósló felhők gyülekeznek. Nolan ugyan megígérte, hogy a trilógiánál megáll és, hogy egyvalakit a képregény szereplői közül soha nem fog szerepeltetni Batman filmjeiben, ám ez utóbbit most félig meddig mégis megszegte. A Warner Bros pedig továbbra is birtokolja a jogokat és bár Gotham túlélte Ra’s Al Ghult, a Madárijesztőt, Jokert, Kétarcot, Banet félő, hogy egy Nolan nélküli újabb Batman film veszélyesebb lenne a békés lakosságra mint a sok gonosztevő együttvéve. 

A Christian Bale főszereplésével forgatott produkció európai premierje szerda este Londonban volt. A két helyszínen zajlott díszbemutató egyikén, a BFI IMAX mozijában Harry herceg is megjelent a BBC tudósítása szerint.

Észak-Amerikában péntek reggeltől már 4400 moziban játsszák a denevéremberes akciófilmet – értesült a The Hollywood Reporter online kiadása.

Nolan nem térhatású filmet forgatott, elemzők szerint esetleg ez gátolhatja meg a produkciót abban, hogy akkora bevételt hozzon, mint a háromdimenziós Bosszúállók. Emellett a film elég hosszú: két óra 43 percig tart a vetítés. Másrészt egyetlen filmet sem mutattak be korábban annyi – 330 – IMAX-moziban, mint A sötét lovag – Felemelkedést. Nolan nagy rajongója az IMAX-nak, ezért a filmből több mint egy óra IMAX-kamerákkal készült.

A produkciót Nolan Batman-trilógiájának utolsó darabjaként emlegetik. Bale a bemutató előtt többször leszögezte, hogy utoljára öltötte magára a denevérember kosztümjét.

A Batman: Kezdődik 2005-ben, a folytatásaként született A sötét lovag 2008-ban aratott kritikai és közönségsikert. „Először fordult elő, hogy egymás után háromszor alakítottam egy szerepet, a filmek az életemre és a pályafutásomra is nagy hatással voltak” – hangsúlyozta Bale.

A trilógiát záró epizódban számos szereplő visszatér, köztük az Alfredot alakító Michael Caine, a Gordon felügyelőt játszó Gary Oldman és Lucius Foxként Morgan Freeman is. A szereposztásban újoncként tűnik fel Marion Cotillard, Joseph Gordon-Lewitt, Tom Hardy, valamint Anne Hathaway, aki Macskanő bőrébe bújik.

A sötét lovag – felemelkedés július 26-án mutatkozik be a magyar mozikban.

A sötét lovag: Felemelkedés című produkció vetítésén Jeff Robinov, a stúdió filmes főnöke és Greg Silverman produkciós elnök vett részt. A THR.com beszámolója szerint Nolan a több hónapig forgatott és frissen megvágott film első változatát mutatta be.

A premier július 20-án lesz, tehát a rendezőnek még bőven van ideje elvégezni a végső simításokat a szuperhős legújabb kalandján.

A 2008-ban bemutatott, egymilliárd dolláros mozibevételt hozó A sötét lovag folytatását Nolan Los Angelesen kívül számos helyszínen, köztük New Yorkban, New Jerseyben, Pittsburgh-ben, valamint Indiában és Angliában vette fel.

Az új Batman-sztoriban a nézők viszontláthatják a korábbi epizód szereplőit: Christian Bale-t, Morgan Freemant és Gary Oldmant. A szereposztáshoz közben olyan sztárok csatlakoztak, mint Anne Hathaway, Joseph Gordon-Levitt, Tom Hardy és Marion Cotillard.

John le Carré hidegháborús kémregényének adaptációja, a Tinker Tailor Soldier Spy című film vezeti a brit mozis toplistát. A szigetországban szeptember 16-i premierje óta 6,9 millió fontért (2,2 milliárd forintért) váltottak jegyet a nézők a produkcióra. A részben Magyarországon forgatott, Tomas Alfredson rendezésében készült thriller főszerepeit Colin Firth, Gary Oldman, Tom Hardy és John Hurt alakítja – írta kedden a BBC online hírszolgálata (bbc.co.uk).Le Carré Árulás című bestsellere a brit titkosszolgálat berkeiben játszódik: a cég egykori nagyágyúja göngyölíti fel, hogy ki a közéjük beférkőzött áruló. A regénynek nem ez az első filmfeldolgozása: 1979-ben a BBC-nél született a könyvből egy hétrészes miniszéria Alec Guinness-szel és Ian Richardsonnal.

A film 2012 januárjában Suszter, Szabó, Baka, Kém címmel kerül a magyar mozikba.

(mti)