Ez biza spoileres lehet!

Szóval egy valamit tisztázzunk máris az elején, nem vagyok Éhezők Viadala rajongó, de nem is küldöm el zsigerből a fenébe. Az első részben volt spiritusz. Újdongás a poraiból újjáépült U.S.A., a középpontban álló Kapitólium és a nyomorba tatszított peremkerületek közi viszony is kristálytiszta volt. Megvolt a háttér ahhoz, hogy magát a Viadalt megértsük, hogy a történetet kiadja a kerek egészet. Szerettem a párhuzamot a szegény körzetek és a pazarló főváros között, ami egyébként minden egyes diktatúra tükre. Legyen az a Távol-Kelet, Közép-Afrika vagy éppen egy piciny Európai állam, a diktatúrák már csak ilyenek. Az elit dőzsöl, amíg a rezsimet fenntartók gályáznak és a megélhetés peremén lavíroznak. Az is tiszta, hogy a forradalmakhoz elég egy picinyke szikra, ami vagy egy feleslegesen kivetett adó vagy egy viadalt túlélő szerelmes lány. Ez gyújtja be a lángot, ami aztán felperzseli a régi rezsimet és újat teremt meg. Szóval egy szabadságharc életre kelése az egyik legizgalmasabb a folyamatban a következmények már kevésbé kreatívak mert a harc, hát az harc. Ami pedig két végeredményt hozhat. Egyik vagy másik győzelmét.

Nos. A második rész is csak úgy tudta felvenni a kesztyűt az elsővel, hogy a belpolitikai villongások mellé kaptunk még egy Arénát, ami ezúttal több volt, mint bajnokok vívása. A belső eseményekkel párhuzamosan a kinti erők is munkáltak és pont emiatt volt súlya a cselekménynek. Bár, az talán a film egyik hibája, hogy amíg az Arénában vagyunk, addig a társadalmi villongásokat csak sejtetik, ahelyett, hogy meg is mutatnák, egy szép párhuzamos vonalvezetéssel. Na, de térjünk rá az Éhezők Viadala harmadik részének első felvonására.

A matek az tiszta, két mozijegy ára több mint egyé. Így az ínséges időkben, amikor Hollywood kínkeservesen szenved ki magából egy-egy aranytojást tojó tyúkot, nincs más hátra, mint minél többet kipréselni az adott sorozatból. Na, már most. Ezen kívül ennek a kettévágásnak, semmi, de semmi értelme nincs ezen kívül. A film első egy órájában semmi nem történik. Csak ugyanazt tudjuk meg újra, amit már két film óta tudunk Katnissről. Hogy szerelmes, a nemzeti hős szerepét nem ő akarta, hogy szereti a családját és, hogy legszívesebben karóba húzná Snow elnököt, azért amiért a nép tömegeit nyúzza, csak, hogy páran az elitből hedonista életmódot folytathassanak. Kész, slussz, pássz.

A többi infó az kb. annyi, amit az átlag filmekben két és fél mondattal szoktak elintézni. A 13-as nem pusztult el, csak átalakult és igen Katniss, te leszel a propagandafegyver, a fecsegő poszáta.

Fiúk, lányok ez van. Na meg az, hogy a magyar mozi néző közönség annyira lusta olvasni, hogy a forgalmazó most már nem kockáztatott feliratos változattal, hanem nagyobb számú szinkronos verziót küldtek a vászonra. Ez aztán vonzza a zsebforradalmárokat a moziba. (Apropó, az miért van, hogy a multiplex moziba több tahó jár, mint az artba? Vagyis nem, csak a tahók csak a multiplexbe járnak. Kiabálás, székrugdosás, telefonálás stb.)

Ha már egyébként kitárgyaltam a film első óráját, essék szó a maradék egyről is. Hát gyerekek, van benne, egy kiszabadítási akció, ami maga a tökély. Pörgős, izgalmas, feszültséggel teli, minden porcikádba görcsöt parancsoló szuperszemétség. A dolog pofátlanul hatásvadász és annyira üt, hogy nem is értettem, ha a stúdió ilyent is tud, minek alázza meg magát holmi önismétlődéses időhúzással. A „nagy Pita mentőakció” a csúcsa a történésnek ami, tökéletes felvezetése is lehetett volna egy tökéletes befejezésnek. De, hát mint tudjuk ez az ipar nem erről szól, hanem arról, hogy most szépen mindenki lenyugszik a p*csába, és vár 2015 novemberéig. Akkor ugyanis végre eldől Panem sorsa.

Értékelés: 6/10.

Akinek ajánlom: Elsősorban azoknak, akik bírták az Ocean’s Eleven betörős jelentét, és akik hajlandóak végigülni bő egy órát 20 perc akcióért.

Akinek nem ajánlom: Akcióbuzi szabadságharcosoknak, akik inkább a tettek mezejére lépnek a sok dumálás helyett.

A Tom McCarthy rendezésében készülő dráma bemutatja, hogy a katolikus egyháznak miként sikerült évtizedeken át eltussolnia az amerikai Massachusetts államban a papi pedofília eseteit, egészen addig, amíg a The Boston Globe című lap munkatársai le nem leplezték a gyermekekkel szembeni sorozatos szexuális visszaéléseket.

Ruffalo és McAdams riportereket fognak alakítani a vásznon. A produkció bemutatja a lap munkatársainak egy évnyi kutatómunkáját, amely során interjúkat készítettek a szexuális zaklatások áldozataival és több ezer oldalnyi dokumentumot átvizsgálva felfedték, hogy az egyház vezetői miként palástolták el az ügyeket.

Az eset nyomán Bernard Law érsek, aki éveken át részt vett a papi pedofília eseteinek eltussolásában, lemondott tisztségéről, valamint világszerte napvilágra kerültek hasonló gyermekmolesztálási ügyek és az azok elpalástolására irányuló erőfeszítések. A leleplező cikksorozatért a The Boston Globe csapata 2003-ban Pulitzer-díjat kapott.

A Spotlight című filmet az Open Road fogja forgalmazni az Egyesült Államokban – adta hírül a The Hollywood Reporter címűfilmes szakportál.

Mark Ruffalo a katolikus egyház pedofilbotrányáról szóló filmre készül

Mark Ruffalo, Michael Keaton, Rachel McAdams és Stanley Tucci is előrehaladott tárgyalásokat folytat a katolikus egyházat érintő pedofilbotrányt feldolgozó, Spotlight című moziról.

A Tom McCarthy rendezésében készülő dráma bemutatja, hogy a katolikus egyháznak miként sikerült évtizedeken át eltussolnia az amerikai Massachusetts államban a papi pedofília eseteit, egészen addig, amíg a The Boston Globe című lap munkatársai le nem leplezték a gyermekekkel szembeni sorozatos szexuális visszaéléseket.

Ruffalo és McAdams riportereket fognak alakítani a vásznon. A produkció bemutatja a lap munkatársainak egy évnyi kutatómunkáját, amely során interjúkat készítettek a szexuális zaklatások áldozataival és több ezer oldalnyi dokumentumot átvizsgálva felfedték, hogy az egyház vezetői miként palástolták el az ügyeket.

Az eset nyomán Bernard Law érsek, aki éveken át részt vett a papi pedofília eseteinek eltussolásában, lemondott tisztségéről, valamint világszerte napvilágra kerültek hasonló gyermekmolesztálási ügyek és az azok elpalástolására irányuló erőfeszítések. A leleplező cikksorozatért a The Boston Globe csapata 2003-ban Pulitzer-díjat kapott.

A Spotlight című filmet az Open Road fogja forgalmazni az Egyesült Államokban – adta hírül a The Hollywood Reporter címűfilmes szakportál.

-mti-

„Jó ez az Éhezők viadala de mégsem annyira mint a Battle Royal” – a mondat amit legtöbben az Éhezők viadala után kiejtenek a szájukon a mozinézők. És hát szó mi szó Suzanne Collins nagyjából hasonló alappillérekre építette fel fantázia világát, mint ami a japán tinédzserek spirituális harcának környezetét biztosította. Mégis, azért van valami új a nap alatt.

Az Éhezők viadala idegbeteg kamera rángásával, Schindler listája és Ötödik elem látványvilág keveredésével együtt is olyan feszültséget plántál a mozi nézőbe, hogy olyan gyorsan eszi meg kényszeresen a popcornt, hogy legalább kétszer kellene újért mennie a film végéig. Végre egy jó film, erre vártam már mióta.

Bár a filmet végig feszengjük és izguljuk ugyanakkor én mégsem tudtam teljes mértékben izgulni a főhősért, Katniss Everdeenért. Hiszen ki látott már olyan filmet, hogy a főhős se szó, se beszéd meghal egy ilyen kiképzésen. Egyszer egyébként kísérletképpen lehetne, egy olyan történet ahol mondjuk a főhőst az első komolyabb összecsapáson derékba törik, így felborítva a klasszikus történetmesélés szabályait. Ez persze most sem következett de, így a végeredmény már a sorsolás pillanatában vélhető volt. Ha a film valóban virtuális lenne, és akár csak a Viadal során most is a mozi nézők szimpátiája alapján lehetne támogatni az egyes versenyzőket, felőlem Katniss olyan hamar eshetne ki a versengésből, mint VV Bandika a Villából. Jennifer Lawrence lehet, hogy hangyányival csinosabb az átlagnál, de hogy durcás, pufók kis arcával annyi szimpátiát tudott kiváltani belőlem, mint egy botsáska, az egyenesen biztos.

Ha Lawrence kisasszonynak nagy falat is volt a harcos mégis érzelmes amazont eljátszani volt, aki lubickolt a szerepében. Woody Harrelson ismét hozza a tökös, alkoholmámoros, kissé hibbant karaktert. Harrelsonban az a furcsa, hogy bár minden szerepében ugyan azt a karakter hozza, mégis mindig tud úgy alakítani, hogy valamiért a végeredmény totálisan más lesz az előzőkhöz képest. Stanley Tucci már annyira pojáca, hogy imádni való, Lenny Kravitz magabiztos és kisugárzása most is székbe nyom, Donald Sutherland pedig olyannyira hidegen uralja a gyöngyvászon minden centijét, ahogy arra csak a nagyok és diktátorok képesek. A castingra így semmi okunk nincs panaszkodni.

Amiből lehetett volna kevesebb, az az idegbeteg kameramozgás. Néha indokolt és hozzáad a feszültséghez, de néha sok, követhetetlenné teszi az akciót és fejfájást okoz. Nekem mintha ebből lett volna a több. Az Ötödik elemes, Batman és Robinos, neonzöldes, hányásos, látványvilág pedig pont akkor robban az arcunkba, amikor már hiteles alternatív jövőt kapnánk. Ez pillanatok alatt rombolja szét az illúziót. A jövő az mindig steril és tiszta? Nem hiszem. Csak egy ideje a filmesek ezt a trendet követik. Szakíthatnának vele.

Összességében 142 perc tömény adrenalint kapunk ezúttal a mozijegy áráért. Ha pedig valakinek kurta furcsa lenne a film befejezése megsúgom: Egy trilógia első részét látta. Tapasztalva a könyvek sikerét és a mozik bevételét biztos vagyok benne, hogy jönni fog a folytatás is.