A szeptember 10-én egyszerre több nyelven megjelenő biográfiájával Sophia Loren meg akarta előzni azt, hogy mások tolla számoljon be életéről. “Annyian írtak már rólam a beleegyezésem nélkül könyvet, hogy arra gondoltam, most az egyszer én leszek a szerző” – mondta el az olasz sajtónak, amelyben már bő részletek jelentek meg a Tegnap, ma, holnap című memoárból.

A kötet címe Vittorio De Sica Tegnap, ma holnap című 1963-as filmjét idézi, amelyben Marcello Mastroianni oldalán játszott Loren.

“Vittorióval azonnal megértettük egymást, mindketten nápolyiak voltunk. Nélküle nem lennék az, aki vagyok. Marcellóval a diszkréció, az optimizmus, az életöröm és annak a tudata kötött össze, hogy szerencsés volt az életünk” – emlékezett, hozzáfűzve, hogy „soha semmi nem volt” közöttük.

Sofia Villani Scicolone egy római kórházban jött világra az egyedülálló anyáknak fenntartott szülészeti osztályon. Apja, Riccardo elismerte ugyan, de nem kért a családi életből. Az eredetileg színésznőnek készülő édesanyja és főleg anyai nagyszülei nevelték fel a Nápoly melletti Pozzuoliban. “Anyám zavaróan magas, szőke és szép volt, én pedig sötét hajú és csontos, fogpiszkálónak csúfoltak!” – idézte fel gyerekkorát, amikor a háború éveiben megismerte az éhezést is.

Fordulatot az 1950-es Miss Italia szépségverseny hozott számára, amely nem sokkal később megnyitotta előtte a Cinecittá római filmgyár, majd Hollywood kapuit is. Sophia Loren könyvében első esetlen színésznői próbálkozásairól is írt, továbbá arról, mennyire csodálta az olasz és amerikai filmsztárokat, akikkel később maga is forgatott.

Nevét 1952-ben változtatta Sofiáról a nemzetközibb Sophiára. Tíz évvel később pedig Oscar-díjat kapott a Vittorio De Sica rendezte Egy asszony meg a lánya című filmben nyújtott alakításáért.

Visszaemlékezéseiben beszámolt a “krónikusan későn érkező” Marlon Brandóról, aki csak egyszer próbált közelebb kerülni hozzá, “de én rögtön helyre tettem, mit képzelt, nem is ismert engem”. Azt is megírta, hogy Cary Grant megkérte a kezét, de mint megjegyezte: “nemet mondtam, és jól tettem, Carlóval akartam családot alapítani”. Carlo Ponti producerrel Sophia 1951-ben találkozott: az akkor még ismeretlen lány 17 éves volt, a filmszakmában már ismert férfi 39. “Carlo tanított meg mindenre, beszédórákra járatott, angolra, és tőle tudtam meg, hogy az omlettet nem késsel kell elvágni”.

A színésznő családi életének eddigi kevéssé ismert részleteit is megosztja olvasóival, például azt, hogy több próbálkozás után harmincévesen szülte meg első gyermekét.

Sophia Loren születésnapját is fiaival, menyeivel és unokáival tölti. “Szerencsés vagyok, a múltam szép volt, a jelenem még szebb, a jövőm pedig ki tudja” – mondta az olasz sajtónak.

-mti-

Tizenegy év után ismét együtt dolgozik Loren és fia: 2002-ben a színésznő a Carlo Ponti olasz producertől született fia rendezte Cuori solitari (Magányos szívek) című filmben szerepelt.

Most Jean Cocteau francia szerző Emberi hang című, 1930-ban írt monodrámáját viszik közösen vászonra. Az idén szeptemberben 79 éves olasz filmsztár egy szeretőjétől telefonon elhagyott nőt játszik. Loren jeleneteit a nápolyi utcákon és a Róma közeli Ostia tengerpartján vették fel rendkívüli biztonsági védelemtől kísérve nehogy a színésznő rajongói megakadályozzák a forgatást – jelentette az olasz sajtó.

Az Emberi hang kihívást is jelent Loren számára: Cocteau darabjának egyik változatát Anna Magnani filmesítette meg 1948-ban Roberto Rossellini rendezésével. Loren alakításának különlegességét az adja, hogy mindvégig nápolyi nyelvjárásban beszél.

Loren legutoljára 2011-ben a RAI olasz közszolgálati televízión a családjáról készült filmben szerepelt és saját édesanyját, Romildát alakította.

-mti-