Amikor 2012-ben Django elszabadult, beleszerettem a westernbe. Soha nem volt a kedvencem a műfaj, de az a fajta újraértelmezés, amit Tarantino csinált vele, egy a mai nézőhöz is könnyen utat találó filmmé tette a Djangót. Van benne egy rész, amikor Django és Schultz doki nagy prémekbe öltözve a lábszárközépig érő hóban taposnak lovaikkal, majd megpihennek egy háznál, ahol a gazda beinvitálja őket a „zergebaszó hidegről”. Na, pont egy ilyen havas tájon játszódó film lett a mester éppen mozikban futó Aljas nyolcasa.

Tarantino igazi kísérletező rendező, vagy ha az jobban tetszik, film-újraalkotó. Hiszen sokan vádolják azzal, hogy nem tesz mást, mint jó kopírozó módjára, videotékás korszakában százszámra nézett filmekből rak össze egy újat. De hát ez legyen a legnagyobb baj vele kapcsolatban. Hiszen munkái mindig egyediek, bivalyerős dialógusokkal és igen komoly karakterekkel, akiknek mindig kristálytisztán érthető motivációjuk van.

Azért valljuk csak be, mégiscsak ezek a dolgok a legnehezebbek egy-egy film kapcsán, és ezekbe szokott a legtöbb rendező/forgatókönyvíró bicskája tövestül beletörni. A nyolcadikként hirdetett Tarantino film – ami igazából inkább tizedik akárhogyan is számoljuk, bár ugye egy ilyen stílusos füllentés a nyolcas szám jegyében simán elmegy – nem csak, hogy lazán belesimul az eddigi életműbe, de vissza is kanyarodik a rendező első nagyjátékfilmjéhez, a Kutyaszorítóban-hoz. Az Aljas nyolcas ugyanis kevés akcióval operál, és a film jó 70%-a, egy helységben játszódik le. És mégis, azzal együtt, hogy szinte nem történik semmi, teljesen ráfeszülünk a nyolc idegenek – akik igazából inkább vannak kilencen – párbeszédére. Egymás történetének kikutatására, a teljes kép összerakására. Mert film egy jó ideig egyfajta Colombo-szerű krimiként fut, csak aztán csap át egy westernes pisztolypárbajba.

Az pedig a csillogó arany a kőműveskanálon, hogy az Aljast 70 milliméteres filmre forgatva, csodálatos tónusokkal látta el a rendező. A szebbnél szebb kosztümöket viselő pisztolyhősök pedig szinte leugranak a vászonról.

Amit Tarantinonak tennie kell, azt meg is teszi. A karakterek egyre mélyebbek lesznek az idő múlásával, akár csak a kifröccsenő vér mennyisége. Mindezt pedig megtoldja egy amolyan Dolog-féle hóviharos klausztrofób érzéssel. És, hogy ennek tetejébe pluszban még miért is király Tarantino? Mert történetei lehetnek szamuráj kardos bosszú hadjáratok, fél millió dollár üldözésének útvesztői, vagy éppen vadnyugaton játszódó hölgyszabadítós kalandtörténetek. A sorok között mindig ott van a rasszizmus elleni szóemelés, és a fajgyűlölők idiótának való kikáltása. Ez az, ami Quentint a szívünk csücskévé teszi.

Értékelés: 8 (ha-ha)/10.

Akinek ajánlom: Western-, és krimi rajongóknak.

Akinek nem ajánlom: Akcióbuziknak. A film ugyanis inkább lyukat beszél a hasadba, mintsem belelőné azt.

A Marvel filmek az első fázisban (Maga a stúdió nevezte így az első Bosszúállók film előtti karakter mozik korszakát.) még nem igazán akartak lemenni az egyes szereplők személyiségének alsóbb rétegeibe. Leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy a nézők és a képregényeket nem olvasott, de a képregényes világra nyitott közönségnek bemutassák azokat az alakokat, akikből aztán minden idők egyik legjobb szuper groupját és nem mellesleg a filmes bevételek szintjén, szintén az egyik legnagyobb durranását összehozhatták. A második fázisban aztán már arra is kerítettek időt, hogy elidőzzenek az egyes figuráknál és bemutassák azok személyiségeinek gyengébb pontjait.

A Vasember például a harmadik filmes kalandjában páncél nélkül marad, ami nem csak a fegyverzet hiányát jelenti, de a milliomos playboy nyújtotta kényelmes szerepből is száműzött lesz Tony Stark. Thor félisten ugyan, de a Sötét világban talán még esendőbb lett, mint a földi ember, Amerika kapitány pedig kénytelen szembenézni múltjának démonaival.

Szuperkatonába oltott kémvegyület

A Kapitány most aztán, igazán emberére akadt, jelleme pedig eme apró pöccre úgy fejlődik ki, mint pittypangok az első tavaszi napsugárra. A film az első perctől kedve felpörög és az akció – ki kiben bízhat – múlt démonai Bermuda háromszögben keveregve szédít egészen a fináléig. Akinek Thor legutóbbi kalandja túlságosan fantazis volt, az most kihúzhatja magát a realisztikus világmentés vonalán. A Tél katonája ugyanis pont egy olyan James Bond szerű kémfilm főszereplőjévé tette a Kapitányt, amiben a technikai kütyük, a dögös női karakter és az anyaszervezet elárulása a világ legtermészetesebb dolga.

Ez a folytatás pedig éppen úgy pörgeti túl az akciót és emeli a történetet egy szinttel feljebb, ahogy azt a hollywoodi oktatóanyagok megkívánják. Sokan panaszkodtak, hogy a Kapitány első kalandja kissé elavult volt. Most azonban 2014-hez igazítva szupergyors harci snittek, vérre menő közelharcok és giga tűzijátékok szórakoztatnak. Közben pedig a film közel negyedében képtelenség eldönteni, hogy kinél is van az igazság. Ki az, aki a másik előtt vagy mögött jár egy lépéssel. A sztori lebegtetése mellett pedig még egy igazán telitalálat virít a film lőlapján. A színészi játék.

Samuel L. Jackson maga a megtestesült bad ass mother fucker, Nick Fury bőrébe bújva pedig a legpengébb világőrző, akit csak kívánhat magának az emberiség. Nem először látjuk őt ebben a szerepben, de mégis most tudjuk meg róla-, és mutathatja meg magából a legtöbbet. Scarlett Johansson a filmet végig puccsítva teszi taccsra a rosszfiúkat. Chris Evans pedig túlnő a bárgyú naiv nemzethősből és igazi vagány igazságosztóvá növi ki magát. Robert Redford alázatos asszisztálásával lesz igazán tökéletes a hőskultusz.

A film tehát egy Marvel adaptált kémtörténet, sok-sok akcióval, robbanással, közelharccal, Scarlett Johansson csöcsökkel és Ezekiel 25,17-el. Aki ezt kihagyja, vessen magára.

Értékelés: 9/10

Akinek ajánlom: James Bond filmeken felnőtt, de képregény olvasás terén is dicső múltra visszatekintő, militarista beütéssel megáldott hobbi motorosoknak.

Akinek nem ajánlom: A Második Világháború után fellépő hidegháborús fegyverkezések és ez időben alakult kémszervezetek szakértőinek.

Tudom nem kéne ezzel ismét előhozakodnom, de ez egy Marval film, így extra jelentben sem lesz hiány. Nem egy, két jelenet is van a stáblista közben.

Trivia

(Csak óvatosan az alábbi sorok olvasásával, hiszen erősen spoileres lehet.) 

–  A HYDRA felsorolt ellenségei között ott van Bruce Banner és Steven Strange is. Előbbit már ismerhetik a Marvel filmek rajongói, hiszen ő Hulk. Dr. Strange azonban egyelőre még nem kapott saját filmet, pedig ő minden idők leghatalmasabb mágusa. A Marvel konkrét kijelentést még nem tett, de erősen lebegteti, hogy hamarosan ő is saját filmet kap és beleszövik a Cinematic Universbe.

– Nick Fury sírfelirata, az Ezekiel 25,17, „Az igaz ember járta ösvényt…” Samuel L. Jackson Ponyvaregényben elnyomott, minden kivégzés előtti utolsó nagy monológja.

– Az első plusz jelentben feltűnt ikrek, Skarlát boszorkány és Higanyszál, az X-Menből ismert Magneto fia és lánya. A karakterek jogain azonban osztozik a Disney és a Fox, így fordulhat elő az, hogy Higanyszálat két különböző színésszel eljátszatva felvonultatják a következő X-Men filmben, az Eljövendő múlt napjaiban és a Bosszúállók: Ultron kora című filmben is. A Tél katonája utáni első extra jelenet egyébként már ez utóbbi filmet készíti elő.

Quentin Tarantino ismét nagyon alkotott a Django elszabadullal, amiben – a korábbi filmjeihez hasonlóan – ismét összeszedett egy adott műfajra jellemző stílusjegyet. Ezúttal a westernhez nyúlt és a végeredmény: mestermunka. A filmről nem is nyáladzok többet, hiszen itt már megtettem. Jöjjön a kézzelfogható lemez formátum, jöjjön a DVD.

Külcsín

Gyorsan leszögezném, hogy a Django azon kevés DVD-khez tartozik amelyek felajánlják a borítóválasztás lehetőségét. A kiadvány kétféle címlappal jelent meg. Van egy – engem leginkább, a Becstelen Brigantyk dizájnjára emlékeztető – fehér alapú és egy szürkés hátterű borító. A képek egyébként hozzák a magyarországi moziplakátokat, amikből szintén ez a kettő került annak idején a plakáttartókba. 

A kiadványok nem csak címlapjukban, a gerincükben is eltérőek, de a hátsó borító egy, az egyben ugyan az. A gerincen azonban minden esetben a Django és Dr. Schultz néz ránk. Akárcsak a filmben, itt is szépen megosztják a szerepeket. 

A hátlap szépen szerkesztet és a doki mászós alakjával lendületet kap az egész. Ami viszont ismét felállította a karomon a szőrt, az a díjak, díjazások, jelölések felsorolása, sőt nagyban kiemelése a fed és a hátlapon. Újra felteszem a kérdést: Van olyan aki a nem ismeri a Django elszabadul című filmet. Vagy nem is hallott róla? Igen, van. Akkor az nem, hogy DVD-t sem vásárol, de még tévéje sincs. És ha már a feliratok, a 18-as karika ebben az esetben – bár nem szándékosan, hanem egészen véletlenül – úgy simul bele az összehatásba, mint lágy vaj a kenyér apró krátereibe. 

A tokot felpattintva csodaszép belső nyomás és egy kissé lehangoló fehér lemez vár minket.

Belbecs

A Django nem sok mindent kapott a felfegyverzéskor. DE. Van a mozgó menüt kezelve van egy olyan opció, ahol nem csak jelenetet, de zenét is tudunk választani. Ezt lenyomva aztán arra a filmrészletre ugrunk, ahol az adott soundtrack szól. 

A dalok és természetesen a film is 5,1-es magyar hangot kaptak. 

Bár ez egy olyan opció, amivel eddig én még DVD-nél nem találkoztam, a további extrák eléggé lelombozóak. Reklámokon kívül más nagyon nem kapott helyet a lemezen. Egy a Django látványterveit elmesélő kisfilm, valamint egy Tarantino Blu-ray gyűjtemény és a filmzene reklámja.