Van ami nem ereszt

Everest – A hegymászós, bajba jutós, megmenekülős filmeknek mindig van valamiféle vonzereje. Szeretjük nézni a szenvedést abban a biztos tudatban, hogy mi jó helyen vagyunk, kényelmes fotelban ülünk és egyébként is, úgyis megmenekülnek a főszereplők a végén. Vagy nem. Most itt van az újabb kalandor/katasztrófa film az Everest, ami egyébként valós eseményeken alapul. Mondjuk azt soha nem értettem, hogy mi értelme van cápákkal teli vízbe ugrani, vagy oxigén hiányos hegytetőkre kaptatni pusztán szórakozásból. A film minden esetre impozáns szereplőgárdát vonultat fel. Keira Knightleytól kezdve, itt van Jake Gyllenhaal, Josh Brolin és Sam Worthington is. Hát hajrá fiúk, irány a csúcs! Mindkét szombathelyi moziban nézhető a film.

Előre a, miért is? 

Az útvesztő: Tűzpróba – Tavaly mutatták be az Útvesztőt, ami megvallom őszintén nekem totálisan kimaradt az életemből. Az Éhezők viadalának árnyékában növögető Young adoult filmek közül azonban állítólag ez volt a legnézhetőbb és a legjobban kivitelezett könyvadaptáció. Szóval lehet, hogy még pótolni is fogom. Most megjött a folytatás, amiben az Útvesztőből kiszabadult túlélők kálváriája tovább folytatódik. Ha jól látom zombik is lesznek, na, lehet tényleg pótolnom kell a cuccot. Szintén mind a két mozi játssza a filmet.

Ohh, Emma 

Abszurd alak – Már megint ez a Woody Allen. Itt a mester legújabb filmje, amiben úgy néz ki, hű maradt önmagához és ismét egy emberi drámát rakott a középpontba. Megmondom őszintén Woody Allen művészete nem áll hozzám túl közel, ám Emma Stone, ohh Emma Stone, Emma Stone miatt érdemes górcső alá venni a történéseket. Joaquin Phoenix egy kiégett professzort alakít, akit nagyon az sem akar feldobni, hogy egyszerre két nőnek is bejön és megpróbálják elcsábítani. Ez már a tényleges apátia. A többi kiderül a moziban. Savaria mozi vetíti az alkotást.

A Gladiátorral kezdődött, a 300 pedig egy újabb lökést adott, az ókori filmek újabb aranykorának. A baj csak az ezekkel a filmekkel, hogy mitológiai alapjuk van, de alaposságuk pont akkora, mint Schmitt Pál vizsgálóbizottságának. Kevernek szezont fazonnal, csak azért, hogy a történet jobban üssön, kitöltsék valami extrával a hiányzó részeket. Máskülönben, hogy lehetne az, hogy Zeusz már megint szarba kerül. Nem kicsibe, nagyba. Az isten, akit féltek az istenek, tiszteltek az emberek, és rettegtek a titánok, ismét olyan papírkönnyű lesz, hogy egy ember, na jó félisten kell a megmentéséhez. Szegény görög mitológiát még Damu Roland sem erőszakolhatta volna meg jobban.

Azonban ha félre tudjuk tenni, ezt az alapvető történeti buktatót és át tudjuk adni magunkat a popcorn rágcsálásásos, cola szürcsöléses mozinézésnek, garantáltan belesüppedünk a bársonyszékbe. A Titánok haragja amolyan igazi, a szó szoros értelmében vett popcorn mozi. Látványos, grandiózus és nem fullad ki olyannyira mint a szintén hasonló vizeken evező, számomra az elmúlt időszak egyik legnagyobb csalódásának számító Halhatatlanok. Már az első rész a Titánok harca is hasonló sormintát követett. Szimpla történet, de látványos környezet turbózta a filmet. A különbség most annyi, hogy a Titánok címért kapunk is titánt. Igaz csak egyet, de akkor is jobb az arány mint a 2010-es elődnél, ahol egy titánt annyit sem kaptunk.

Most pedig, hogy így feltitánosodtunk, igazán semmi okunk panaszra. Ha 3D-s technikához nyúltak már jól, akkor most valóban azt tették. Nem csak arról van szó, hogy mikor mi ugrik, mászik, lövell, fröcsög az arcunkba, hanem, hogy a képnek valódi mélysége van. Élvezet benne lenni a filmben. Ha pedig már a digitális majális van terítéken, a CGI most egy hangyányit kaphatott volna több figyelmet. A számítógép rajzolta szereplők ugyan nem gagyik, de egy kicsit olyanok mint a fehér réteg a csokoládén, egy hangyányit rontanak a végtermék élvezeti értékén.

Komoly nehézséggel kell megküzdenie a látványra utazó film alkotásoknak, azon túl, hogy kell valami történet a filmez. Logikusan felépített cselekmény mellett – Ebben az esetben, ezt ugye kipipálhatjuk. -, karakterekre is szükség van. Hááát. Hanem Liam Neeson és Ralph Fiennes is csak pénzből él, mi másért is vállalta volna el két olyan, az előző filmben szimplán jóra és rosszra osztott szereplő megformálást akik meghasonlanak önmagukkal. Zeusz olyan kis édibédi lesz mint egy frissen kinyílt szemű kismacska, Hadesz pedig olyan gyorsan tér jó útra, hogyha lenne a vászon mellett egy traffipax tuti bemérné gyorshajtásért. A színészóriások még így is maradandót alkotnak. Amikor ők vannak a vásznon, annak bizony súlya van.

Hullanak az istenek, mint legyek az első őszi hidegben. A végén pedig senki nem kapcsol, hogy akkor végül is, ha mindenki beadja a kulcsot, csak egy valaki nem, akkor ő uralja most a világot!? Szóval van néhány logikai buktató amibe jobb nem is belegondolni. Egyszerűen csak hátra kell dőlni és adjuk át magunkat a látvány orgiának.

http://www.youtube.com/watch?v=SnOrKnChvjE

http://www.youtube.com/watch?v=JSaeZ3vaqJU&feature=relmfu