A két gyönyörű nő, a válófélben lévő, érett asszonyt alakító Blanchett és a világban a helyét kereső egyedülálló fiatal lányt játszó Mara egymásra találása és szerelme lassan, apró rezdülésekkel bontakozik ki Edward Lachman gyönyörű képekben fogalmazó kamerája előtt.

Highsmith 1952-ben, harmincévesen Claire Morgan álnéven írta A Piece of Salt című regényét, amelyet később Carol címen is kiadtak, ez volt az egyetlen műve, amelyben nyíltan írt a leszbikus szerelemről. Az ötvenes évek New Yorkjában játszódó történetben Carol (Blanchett) kihűlt házasságából próbál szabadulni úgy, hogy négyéves kislányának minél kevesebb fájdalmat okozzon. Férje, Harge (Kyle Chandler) azonban minden eszközzel – feleségét még egy korábbi leszbikus kapcsolatával is zsarolva – igyekszik magához kötni, mert képtelen elfogadni, hogy már nem akar vele élni. Carol a karácsonyi vásárlás közben pillantja meg egy manhattani áruház játékosztályának eladónőjét, Therese-t (Mara). Kíváncsian közelednek egymáshoz, s amikor Carol bejelenti, hogy egy időre elutazik, Therese gondolkodás nélkül vele tart. Az autós túra alatt fellobbannak visszafojtott érzelmeik, és egymás karjában teljesedik be szerelmük, miközben nem sejtik, hogy a féltékeny Harge magánnyomozóval figyelteti őket. A bizonyítékot arra akarja felhasználni, hogy végképp elszakítsa Caroltól a lányát.

A regényből a magyar gyökerekkel is rendelkező Phyllis Nagy írt felkérésre forgatókönyvet 1997-ben. Nagy baráti kapcsolatban állt a néhai írónővel, aki annak idején fel is hatalmazta arra, hogy művét adaptálja, ám erre Highsmith halála előtt nem került sor. Az eredeti forgatókönyvből végül csak több mint egy évtized után lett film, amikor Nagy már szinte el is eresztette a produkciót.

Mint egy interjújában elmondta, nagyon tiszteli és szereti Todd Haynes munkáit (Távol a mennyországtól, Kiiktatva), ezért külön öröm volt számára, hogy végül vele dolgozhatott. A forgatókönyvben Therese-ből kezdő fotós lett, mert ez Nagy szerint jobban illett a lány karakteréhez, mint a színházi díszlettervezői munka, amely a regényben szerepelt. A regény

– Nagy megfogalmazása szerint – „relatív happy-endjén”, amely a maga idején annyira szokatlannak számított, hogy valódi szenzációt keltett, viszont nem változtatott a film.

Haynes megszokott operatőrével, Edward Lachmannal forgatta a filmet. Lachmant már a Távol a mennyországtól képeiért és most a Carolért is Oscar-díjra jelölték. A felvételeken különös hangsúlyt kap a két női szereplő arcának minden rezdülése. A hatvan évvel ezelőtti New York kulisszái között, a vidéki motelek miliőjében pedig Judy Becker látványtervező és Sandy Powell jelmeztervező aprólékos munkája révén merülhet el a néző.

A Carol, amely májusban már a cannes-i filmfesztiválon is nagy figyelmet kapott, az idei díjszezon egyik fontos alkotása. Afilmet nyolc BAFTA-díjra, öt Golden Globe-díjra jelölték. Az Oscar-díjra féltucatnyi kategóriában esélyes: Cate Blanchett és Rooney Mara mellett Phyllis Nagy, Edward Lachman, Sandy Power és a zeneszerző Carter Burwell is megkaphatja az amerikaifilmakadémia Oscar-szobrát.

A 118 perces, angol-amerikai koprodukcióban készült Carol című filmet a magyar mozik csütörtöktől játsszák a Vertigo Média Kft. forgalmazásában.

 -mti-

Hogy minek kell egy világsikerű filmet újraforgatni amerikai módra, azt a fene sem tudja. A tetovált lány nem az első a piacon amely megkapja a megtiszteltetést, hogy a moziban szöveget olvasni nem hajlandó, külföldi színészekre be nem ülő amerikai közönség elé újraforgatva tálalják. Megtörtént ez már a Taxival, a Jöttük, láttunk visszamennénk-kel és hát most a svéd krimi-thrillert is elérte a vég.

Amikor megtudtam, hogy David Fincher vette kezei közé a történetet azt gondoltam, hogy kapunk egy Harcosok klubja fordulattal megspékelt He7edik-féle agybaszással meghintett fincsi kis mozit, ami után aztán hű-ha, szájtátva és este a takaró alatt reggeli napfényért remegve gondolom át újra és újra filmet. Ehelyett, ahogy mondani szokták kaptunk egy tisztességes iparos munkát és ennyi. A hiba azért nem biztos, hogy Fincher úrban van, hiszen aki látta vagy olvasta az eredeti svédet annak nehéz lesz kiégetnie memóriájának azt a részét, ahol éppen a történetet tárolja. A vicc pedig csak az újszülöttnek új.

Tetszett a tetovált lány vagánysága, a kinevezett gyám gecisége, az újságíró értelmiségi mivoltja, a náci Vanger megszállottsága, a titkár eleganciája és a dagadt hekker gusztustalansága. Már legalábbis az, hogy a szereplők hitelesek voltak, hogy úgy néztem a filmet, hogy néha beleborzongtam, hiszen elhittem a valóság egy szeletét tárják elém. Fincer azonban pont ezeket herélte ki. A tetovált lány szemöldök nélkül a filmben végig olyan mint egy megijedt kismalac. A gyám, Csuja Imre hangján olyan kedvesen szólal meg, hogy szinte megsajnálom. Daniel Craig úgy ki van gyúrva, hogy nem értem miért nem a helyi testépítők magazinjába publikál. A náci Vanger nem, hogy megszállott de kedves idős úr. A titkár egy dörzsölt ügyvéd. A dagadt hekker meg eltűnt.

Mintha Fincer fogta volna az eredeti filmet és átszűrte volna. A durva szemcsék kimaradtak és csak ez egészen finom anyagok kerültek be. Ami a legnagyobb űrt hagyta, hogy azt reméltem a rituális gyilkosságok He7edik módjára tárul majd a szemünk elé. De olyan gyorsan siklunk át felettük, mintha meg sem történtek volna. A Biblia rejtélye pikk-pakk oldódik meg. Ezáltal pedig olyan habkönnyű kis krimivé válik a történet, hogy kapucsínóra kellene fektetni. Mintha Fincer a Tekerd vissza, haver! klasszikus módszerével élt volna és csak úgy simán megsvédelte volna az eredetit.

Nehéz fába vágta a fejszéjét a thrillerek egyik mestere, hiszen ki merne hozzányúlni egy már világsikerre vitt regény, egyszer már világsikerré vált filmjéhez. Hogy az volt a cél, hogy az amerikai ízlést kiszolgálva, némi változtatással újratálalja-e a filmet, vagy hogy csak egyszerűen elolvasva a regényt a saját látásmódját vigye bele, nem tudni. Minden esetre aki nem látta a svédet az azért, aki pedig már látta az azért üljön be. Bár ha igazi körömrágásra és némi hátborzongásra vágynak, akkor inkább nézzék meg a svéd filmet, felirattal.

Aki pedig legközelebb a magyar filmkészítőket a termékelhelyezések miatt meri kritizálni velem gyűlik meg a baja. A Fincer-féle Tetovált lányban néha több a reklám, mint az izgalom.

Az amerikai lányt Szombathelyen a Cinema Cityben tetoválják.