Már évekkel ezelőtt sem értettem, mi is táplálja ezt a nagy rajongást mozinézők ezereiben az Alkonyat történet iránt. „Persze, mert a csajoknak szól.” – kaptam mindig az arcomba a választ. Oké. A Bridget Jones is, meg a Sztárom a párom, sőt a Mi kell a nőnek is. Mégis nagy kedvencem mindegyik. Egészen egyszerűen nem értem a rajongást a történet iránt amibe, az egyébként az utolsó részre már teljesen lecsengett divat, vámpír vonal is bele lett szőve. Mi az a plusz, amitől a már évszázadok óta ismert Rómeó és Júlia alaptörténet – vagyis, hogy két fiatal, akik fülig szerelmesek egymásba, csak úgy egyszerűen nem lehetnek egymáséi – most színesebb, csavartabb vagy éppen chip tuningolt lenne.

Az egyébként hagyján, hogy a sűrűre szőtt szitán alig kevesen látnak át és nem veszik észre, hogy Bella és Edward a modern kori, Júlia és Rómeó, de hogy azt a nyilvánvaló nyúlást is simán lenyeljük, hogy a vámpírok Stan Lee X-men-jeihez hasonlóan különleges képességekkel veszik fel a harcot a zsarnokok ellen, az már sok.

A Harry Potterhez hasonlóan az Alkonyat saga esetében is egy határozott és kíméletlen vágással szelték ketté az utolsó, befejező részt. Ám amíg a varázslótanonc esetében ennek jó indoka volt, hiszen a második fél tobzódhatott a legfeketébb reménytelenségben, addig ez alkalomból a nagyra fújt lufi úgy durran ki, hogy közben a mozi nézőserege könnyesre röhögi magát.

Az újabb vámpírbőrt ugyanis úgy lehetett volna hozzácsapni az előző részhez, hogy senki nem háborodik fel a túl sok információn egy egységnyi film alatt. Bár ennek is megvan a maga előnye. Például jutott idő a vámpírsexre, amelyet a szép emlékű Leslie Nilsen szem tudta volna jobban elkövetni, egy komédiában. Ennek a résznek is ez az egyik legnagyobb baja, hogy nem igazán lehet eltalálni, hogy mit szántak a készítők ténylegesen humornak és mivel akartak drámázni. Mintha az egésznek olyan feelingje lenne, hogy a stáb legyintet egyet. „Csináljuk meg, lesz amilyen lesz, kit érdekel. A franchise úgyis elbírja a hátán.”

Mert nem a történet lett egyedül a kettébontás okán lassú, és némely részeken annyira érdektelen és szájbarágós, hogy az már fáj. De a CGI is olyan béna, mintha azt az Asylum Studio szállította volna. A valószínűtlen farkasok látványát már részeken át szokhattuk, de a Renesmee helyére rajzolt baba első helyezést érne el az animált személyek Aranymálna díjkiosztóján.

Minden azt támasztja alá, hogy felesleges volt ez a nagy ketté osztottság. A mozinézők szempontjából legalábbis mindenképp. A stúdió persze tömheti a zsebét, mint kis óvódás a rakott zsemlét. Nekünk pedig marad egy elcsépelt, érzelemmentes és egy nagy „na b*zdmeg” felkiáltással spékelt 115 perc. Ahol a színészi játék is éppen azokban a mélységekben helyezkedik el, ahol a történet mondanivalója. Bár teátrális megoldásoktól nem mentes, mégis az Aro-t, megformáló Michael Sheen játéka az egyik legszórakoztatóbb.

A végső két és fél percért mégis megbocsájtottam mindent. Kissé túlcizelláltan ábrázolják, de mégis céltudatosan, és meghatóan, azt miért ez az egész történetfolyam kezdetét vette. Az pedig, a minden gyarló ember vágya, az örök boldogságra. Örök, vagy legalábbis addig tartó, amíg Rupert Sanders, a Hófehér és a vadász rendezője fel nem tűnik a színen.

Akinek a filmet ajánlom: Szőke hercegről álmodozó tinilányok vagy anyatigris típusú szinglik.

Akinek nem ajánlom: A Pengén nevelkedő, Nosferatu örökségét gondozó darkosok.

A felfedező, író, archeológus Bellt, aki az első világháború idején a brit titkosszolgálatnak is dolgozott, Naomi Watts alakítja a produkcióban, amelyet Werner Herzog ír és rendez – közölte a The Hollywood Reporter online kiadása.

T. E. Lawrence, az archeológusból lett brit katonatiszt, aki kulcsszerepet játszott a XX. század elején a Közel-Keleten zajló forradalmi változásokban, Bell közeli barátja volt. Lawrence-ről Peter O’Toole főszereplésével hét Oscar-díjat besöprő film készült 1962-ben Arábiai Lawrence címmel David Lean rendezésében.

A Queen of the Desert forgatás ősszel kezdődik Jordániában és Nagy-Britanniában.

Pattinson a héten kezdte népszerűsíteni az Észak-Amerikában pénteken mozikba kerülő Cosmopolis című új filmjét, amelyet David Cronenberg rendezett.

A Forbes amerikai gazdasági hetilap által kedden közzétett lista szerint Cruise bevételei 2011. május és 2012. május között kétszeresen meghaladták a második helyre került Leonardo DiCaprióét és Adam Sandlerét, akik 37 millió dollárt kerestek az elmúlt időszakban.

A Forbes szerint a kedden 50. születésnapját ünneplő Cruise különösen sikeres évet zárt a Mission: Impossible – Fantom protokoll című filmje decemberi bemutatásának köszönhetően. A mű több mint 700 millió dollárnyi jegybevételt hozott a moziknak világszerte.

DiCaprio bevételei viszont csökkentek azt követően, hogy 2010-ben az Eredet című filmje hatalmas, 825 millió dolláros kasszasiker volt, ugyanakkor a J. Edgar – Az FBI embere című utolsó filmje nagy csalódást okozott a jegybevételek terén.

A negyedik helyre Dwayne Johnson korábbi profi pankrátorbajnok került, aki 36 millió dollárt keresett filmjeivel, az ötödik Ben Stiller lett 33 millió dollárral.

Az első tíz legjobban fizetett színész között van még Sacha Baron Cohen, Johnny Depp, Will Smith, Mark Walberg, Taylor Lautner és Robert Pattinson.

]]> https://popcorn.blogin.hu/2012/07/02/az-alkonyat-sztar-maupassant-hoskent-tert-vissza-a-filmvaszonra/ Mon, 02 Jul 2012 07:43:06 +0000 http://popcorn.blogin.hu/?p=4288 Bővebben... →]]> Maupassant-hősként tért vissza a filmvászonra Robert Pattinson, az Alkonyat-filmek sztárja: a részben Magyarországon forgatott Bel Ami – A szépfiú című filmet csütörtöktől vetítik a magyar mozik.

A Nick Ormerod és Declan Donnellan rendezésében készült angol-francia-olasz filmdrámában Budapest is szerephez jutott: a 19. század végének Párizsában játszódó kosztümös film néhány jelenetét a fővárosban, többek között az Andrássy úton vették fel. A filmkörül magyar szakemberek is bábáskodtak: a produkció látványtervezője F. Kovács Attila volt, a producerek között pedig Kemény Ildikó neve szerepel.

A 26 esztendős brit filmsztár, Robert Pattinson Georges Duroyt alakítja Guy de Maupassant regényéből. Az Algériában szolgált nincstelen fiatal francia katona hazatérve ráébred, hogy ambícióit a környezetében lévő befolyásos nők révén valósíthatja meg. Gátlástalanul elcsábítja volt bajtársa feleségét, Madeleine-t (Uma Thurman), akinek segítségével álláshoz jut egy lapnál, majd az újság szerkesztőjének neje, Virgine (Kristin Scott Thomas) és az ugyancsak férjezett Clotilde (Christina Ricci) következik. Miközben a társaságbeli szépasszonyok ranghoz és vagyonhoz juttatják, kalandjai egyre veszélyesebbekké válnak: a szépfiú lesz a férjek számára a legfőbb ellenség.

Robert Pattinson nevét az Alkonyat-filmek tették ismertté, a fiatal színészt a romantikus vámpírfilm hatalmas rajongótáborhoz juttatta. A pesti forgatáson is rajongók hada igyekezett megpillantani.

A Bel Ami Maupassant második regényeként 1885-ben jelent meg. A művet több filmben és a televízióban is feldolgozták.

Az idei Berlinalén versenyen kívül vetített produkció forgatókönyvét Rachel Bennette írta, operatőre Stefano Falivene volt.

A Párizsban csütörtökön nyilvánosságra hozott program szerint az Arany Pálmáért versenyezhet ismét az osztrák Michael Haneke, az amerikai David Cronenberg, a brit Ken Loach, a francia Alain Resnais és a 2007-es fődíjas román Cristian Mungiu is. A hivatalos versenyben látható valamennyi filmnek Cannes-ban tartják a világpremierjét.

A 26 országból benevezett 1779 filmből a szervezők ezúttal sem valamilyen közös tematika vagy előzetes művészi koncepció szerint próbáltak válogatni, hanem arra törekedtek, hogy a különböző szekciókba meghívott 54 film a kortárs filmművészetet minél egyetemesebb módon, sokszínűségében mutassa be. 

Thierry Frémaux, a fesztivál igazgatója szerint a kortárs mozi egyre kevésbé szűkíthető le „az Európa-Hollywood mérkőzésre”, ezért Cannes inkább utazást kínál az olyan művek világába, amelyek teljesen különböző kulturális hátterekkel vagy megújítják afilmművészetet vagy pedig tökélyre fejlesztik a klasszikusabb formákat. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az idén versenybe került nagy számú amerikai alkotás esetében már nem az az érdekes, hogy stúdiófilmek-e vagy pedig független filmesek alkotásai, hanem az, hogy többségüket nem amerikai születésű filmesek készítették.

A nagy visszatérők közül négyen már korábban egyszer hazavihették a fődíjat. Közülük az osztrák Michael Haneke francia produkcióban készült Amour (Szerelem) című művében Emmanuelle Riva és Jean-Louis Trintignant egy idős szerelmes párt alakít. Ken Loach The Angel’s Share címmel egy Skóciában játszódó, szociális problémákkal foglalkozó komédiával érkezik. Az utóbbi években elsősorban külföldön forgató iráni Abbas Kiarostami ezúttal japán szerelmi variációkat (Like Someone In Love) forgatott. A 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmmel berobbant román Cristian Mungiu pedig a harmadik filmjével (Dupa dealuri – A hegyeken túl) kapott meghívást.

Robert Pattinson és Kristen Stewart két filmben is látható lesz: Jack Kerouac Úton című regényének adaptációjában, a brazil Walter Salles rendezésében, valamint David Cronenberg Cosmopolis című alkotásában. Az amerikai rendező fia, Brandon egyébként az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) című válogatásban mutathatja be első filmjét, az Antiviralt. Az 1998-ban a Születésnap című filmjéért díjazott dán Thomas Vinterberg pedig szintén az egyik nagy visszatérője lesz a hivatalos programnak, Jagten (A vadászat) című új filmjével. 

Először kapott viszont a versenybe meghívást Lee Daniels, akinek The Paperboy című filmjében Zac Efron és Nicole Kidman két nyomozót alakít. Az ausztrál filmsztár játssza Philip Kaufman versenyen kívül bemutatásra kerülő filmjének (Hemingway and Gellhorn) is az egyik főszerepét, a film Hemingway háborús tudósítóként dolgozott első feleségéről szól. Brad Pitt a szintén először versenyző Andrew Dominik krimijében (Killing Them Softly), az Indiana Jones-filmekből ismerős Shia LaBeouf pedig az John Hillcoat Lawless című amerikai drámájában tűnik majd fel.

Három francia rendező (Alain Resnais, Leos Carax és Jacques Audiard) is meghívást kapott a versenyprogramba, a francia sztárok közül pedig az Oscar-díjas Marion Cotillard, Juliette Binoche és Isabelle Huppert is hivatalos lesz Cannes-ba.

A világ egyik legrangosabb seregszemléje május 16-án Wes Anderson Holdfény királyság című komédiájával nyílik meg Bruce Willisszel a főszerepben. A május 28-i záró filmnek, a közelmúltban elhunyt Claude Miller utolsó alkotásának címszerepét pedig Audrey Tautou alakítja. A Thérese Desqueyroux Francois Mauriac azonos című regényéből készült.

A zsűri elnöke Nanni Moretti olasz filmrendező, a nyitó- és a záróünnepség háziasszonya pedig Bérénice Bejo lesz, aki az Oscar-díjas A némafilmes női főszerepét játszotta.

Nehéz műfaj a könyvek megfilmesítése. Van, hogy hozzátesznek a filmesek, de az is előfordul, hogy elvesznek. Jómagam sokszor pont ezért nem veszem előtte a könyvet a kezembe, hogy eleve külön kezeljem a két alkotást. Mert ami mondjuk több száz oldalon működik, az nem biztos, hogy 120 perben ugyanúgy fog. Tisztában vagyok vele, hogy az Alkonyat széria korunk Rómeó és Júlia története, hány meg hány tini lelkébe hozott reménykedést, hogy van igaz és mindent legyőző szerelem. Na mindezzel együtt a helyén is kezelem a dolgot.

A moziforgalmazók is helyén kezelték, és akárcsak korábban a Harry Potter esetében, most is ketté bontották a zárórészt. Hogy a több bőr vagy a művészi szabadság határainak kitágítása miatt, azt mindenki döntse el magában. Én egyelőre úgy voltam vele, hogy a vége után nem éreztem hiányt, mint mondjuk az éppen az előbb példának felhozott a varázslótanonc esetében, hogy pfú de nagyon várom a folytatást. A történet akár lehetne így is kerek egész. Majd a jövőre mozikba kerülő záróféllel kiderül, hogy mit nem tudtak nekünk most elmesélni.

Egy dolgot szögezzünk le. Aki egy normális esküvőt nem tud a vászonra vinni úgy, hogy a mozilátogatókat magával ragadják az érzelmek, az menjen inkább zöldségesnek. Megfordítva a dolgot, egy esküvő mindig sokat tud dobni a filmen, főleg, ha a célközönsége is olyan olvadozós fajta. A Hajnalhasadás közönsége pedig olyasfajta. Bevallom, még nekem is átjött a dolog. Sőt, a nászút varázslatos feelingje is megragadott, de aztán befűzték az oktató filmet, az pedig a végefőcímig ott is maradt.

Oktatófilm tanulságai:

Első: A tinik mindig teliholdkor, az Óceán parton veszítik el szüzességüket.

Második: Nem kell parázni az aktus miatt, mert úgyis minden megy a maga útján.

Harmadik: Ha nem védekezel terhes maradsz.

Aztán ha már a dolog úgy adódott, hogy áldott állapotba kerül az ember lánya, a vámpír fiától, akkor a felelőtlen tett komoly következményeit vállalni kell. Abortusz kizárva, még ha az – átvitt vagy hús-vér valójában is – az életet adó test felőrlésével is jár. Ugyanakkor ismét kapunk egy jó nagy adagot a szerelem erejéről és a barátság hatalmáról.

Mindezzel együtt szinte már már varázslatos, hogy a szirupos körítést hogyan lehet Drakula unokáival egy történetben tálalni. Mindenesetre ez most ismét működik.