A film a készítők szándéka szerint a megbocsátásról szól, Japánban azonban rasszista és történelemhamisító alkotásnak tartják, amely sértés az országra nézve. A Japánban bojkottfelhívásokkal és online kampányokkal fogadott filmhez egyelőre nem is sikerült forgalmazót találni a szigetországban – írja az Aszahi Simbun japán napilap angol nyelvű internetes kiadása.

A 2014 novemberében bemutatott filmet már több mint 50 országban játszották, többek között Kínában és Dél-Koreában is. Japánban a kritikák már 2014 nyarán felütötték a fejüket, miután kiszivárgott, hogy megfilmesítik a Zamperiniről készült 2010-es életrajzi könyvet, Laura Hillenbrand munkáját.

Több bíráló rámutat például arra, hogy az eredeti életrajz egyes részletei bizonytalan hitelűek, köztük azok, amelyek szerint egyes foglyokat élve megettek a táborokban. A film ugyanakkor nem tartalmaz kannibalizmust ábrázoló jelenetet.

Moteki Hiromicsit, a történelmi ismeretterjesztő társaság főtitkárát számos külföldi hírben idézték a filmmel kapcsolatban. „Bár magam nem láttam a filmet, nincs ok a bemutatására, mert alaptalan feltételezéseken és vélelmeken nyugszik. Rasszista diszkriminációt mutat, amely azon az elméleten alapul, hogy a japánok természetük szerint gonoszak” – idézi az Aszahi Simbun.

Mijavi – eredeti nevén Isihara Takamasza -, egy népszerű japán zenész, aki a filmben a Zamperinit kínzó brutális katonát alakítja, maga is a kritikusok célkeresztjébe került: az interneten árulónak bélyegezték, amiért elfogadta a szerepet.

A Rendíthetetlent rendezőként és társproducerként is jegyző Angelina Jolie több nyilatkozatában is hangsúlyozta, hogy filmje a megbocsátásról szól, és egyáltalán nem szánta japánellenesnek. A történet szerint Zamperinit a keresztényi megbocsátás váltja meg, így 80 évesen Japánba utazott, hogy az 1998-as naganói téli olimpia előtt egy szakaszon ő fusson az olimpiai fáklyával.

Duncan Clark, a Universal Pictures International elnöke megerősítette, hogy nem állt szándékukban semmilyen politikai üzenetet megfogalmazni a Rendíthetetlennel.

-mti-

Pitték mostanság a második világháborúban utaznak. Az öreg Brad egy Fury nevű tankban, az asszony pedig a biztosabbnak tűnő rendezői székben és onnan dirigálja emberünket, aki a háború alatt duplán is szopórolleren volt. Elsőként egy kiszuperált repülőgép okozta utazási nehézségek miatt lesz a Csendes óceán rabja egy tutajon. Másodszor pedig, a nekünk, európaiaknak kissé ismeretlen japán hadsereg kapja el, így hadifogolyként éli végig a háború utolsó szakaszát.

Csak ennyi ellene? Jolie rendezésében gyakorlatilag tényleg ennyi. A történetben azonban ennél sokkal-sokkal több is benne van. Egy amolyan Forrest Gump szerű, kalandos életút, ami bár kevésbé szórakoztató és lendületes, mégis magával ragadó és könnyfakasztó. A Rendíthetetlen azonban egy kissé döcögős, sok hollywoodi sziruppal átitatott alkotás lett, ami ugyan az eredeti mű erőssége miatt továbbra is élvezhető film, de ezek a hibák azért sokat levesznek élvezeti érékéből. Csodálatos ívet járhatna egyébként be a suttyó fiúból lett olimpikon, aki aztán már csak élete utolsó nagy versenyét akarja letudni, aminek szélszalagját átszakítva a háború végét és saját életének megmentését nyerné.

Angelia Jolie filmje e helyett egy flashbackekkel sorra ritmust váltó és a nézőt kizökkentő mozgóképfolyammá alakul. Bár közben csodás képeket kapunk – nem véletlen, hogy a film operatőrét, Roger Deakinst Oscarra jelölték – ez mit sem tud visszaszerezni a közben el-el elejtett fonalon. De talán nem is ez az egyetlen amiért nem tudunk teljesen azonosulni főhősünk szenvedésével, hanem folyton csak külső szemlélők maradunk. Jolie már-már erőszakosan próbálja belénk sulykolni Zamperini vesszőfutását, amitől aztán egy idő után elfáradunk. A rendező ugyanis nem találta meg azokat az apró kis fogásokat, amitől egy-egy jelenet megkapja azt a lélektani pluszt, mitől tövig tudnánk rágni körmünket az izgatottságtól.

Az egészért csak azért kár, már ezer meg egy módja lett volna a történetben kifejezni, milyen az amikor valaki éppen élete, karrierje csúcsán lenne és mégis elveszik tőle azt, ami egykor számára a legfontosabb volt. A sportot, a győzelmet, a megbecsülést.

Összegzés: A Rendíthetetlen egy hihetetlen történet élni akarásról és a méltóság megőrzéséről. Jolie egy kissé több rendezői furfanggal és kevesebb CGI cápával, sokkal jobb filmet is kanyaríthatott volna, de ez a mozijegy azért bőven megéri az árát.

Értékelés: 7/10.

Akinek ajánlom: Militarista családoknak és azoknak, akik a második világháborút eddig leginkább csak az európai hadszíntér felől ismerték.

Akinek nem ajánlom: Tengerbiológusoknak, akik a cápák védelmére tették fel az életüket. És a japánoknak, annyira nekik sem.

Epilógus

Kegyetlen világ a háborúé, leginkább azoknak a közlegényeknek, akik a legkevesebbet tehetnek a nagyok nézeteltéréséről. Az U.S.A.-ban például nemzeti hősök azok a katonák, akik Zamperinihez hasonlóan a hadifogolytáborokban is kitartottak és hűek maradtak hazájukhoz. Hol vagyunk mi tőlük? Nálunk ugyanis a háborúban orosz fogságba esett foglyokat, a később Magyarországon állomásozó orosz hatalom rendszerellenesként kezelte. Apró kis figyelmességekkel tették tönkre életük hátralévő részét. (Például vasutas nagypapám az ország nyugati részéről szinte az ország legkeletibb pontján kapott munkát. A szolgálat közi időkben pont annyi ideje volt, hogy egy délutánra hazautazhatott a családjához aztán mehetett is visszadolgozni.) A kollektív emlékezet igenis szükséges a nemzetnek, hogy a közös nagy tragédiákat fel tudja dolgozni. Lehet kevesebb pénzt kellene költenie a filmalapnak romantikus vígjátékokra (amin egyébként szinte senki nem röhög és semmi szerelemes nincs benne) és többet költhetne olyan filmekre, amik megmutatják a második világháború szörnyűségeit és megpróbálja hitelesen ábrázolni azokat. Nem azért mert a kegyetlenség vizuális megjelenítése véres élvezetet okozna, nem. Hanem azért mert a történelem pont arra való, hogy tanuljunk belőle.

Mila Kunis rakétái

Jupiter felemelkedése – A Mátrixszal nagyot szakító Wachowski testvérek röppályájának hanyatlása tulajdonképpen már a trilógia vége felé elkezdődött. Aztán a Felhőatlasznál derült ki, hogy a két túlértékelt rendező nagyjából mindent elfelejtett, ami a filmnyelvvel kapcsolatos. Most pedig egy újfajta franchise megteremtésével próbálkoznak. A Jupiter felemelkedése ugyanis majdnem minden szempontból sorozat indító lehetne, csak éppen nincs benne semmi plusz, amitől tényleg az is lesz. A sztori annyira sablonos, mint a tombolahúzás az SZM bálon. Jupiter egy kiválasztott, csak éppen ezt ő maga sem tudja addig, amíg egy messziről jött szuperkatona meg nem mondja neki és együtt az űrbe indulva vissza kell, hogy állítsák a világ egyensúlyát. Mindkét moziban nézhető.

Egy Lannister mindig ad második esélyt

Második esély – A Trónok harcából ismert Jaime Lannistert alakító, Nikolas Coster-Waldau főszereplésével készült el ez a dán, feliratos dráma. A sztori egyébként meglehetősen érdekesnek tűnik. Két rendőr a főszereplőnk, akik közül az egyiket, Andreast alakítja Waldau. Egyik nap járőrözés közben egy drogos házaspárhoz kell kimenniük, ahol aztán egy szekrényben elbújt gyerekre bukkan. A rendőr magához veszi a gyerek, bízva abban, hogy jobb életet tud neki biztosítani, mint korábbi nevelői. Hogy ez mennyire lesz jó vagy rossz ötlet, a filmből kiderül. Savaria moziban tessék keresni!

Angelina Jolie drámája

Rendíthetetlen – Egy igaz történetet vitt vászonra Angelina Jolie. A főszereplője Louis Zamperin, atléta olimpikon, akinek lelőtték a gépét a második világháborúban, aztán 47 napig hánykolódott a tengeren, majd pedig japán hadifogságba esett. Mivel Zamperin története napvilágra került ezért a sztori végét nagyjából mindenki ki tudja találni. Jolie csapata egyébként 3 Oscar jelölést is kapott. A film versenyben van a legjobb operatőr, a legjobb hangvágás és a legjobb hangkeverés kategóriájában. Savaria moziban lehet megnézni, ezt a filmet.

Tündér mese a kis tündéreknek

Csingiling és a Soharém legendája – Csingiling és a kalóztündér tavaly csalogatta be a legkisebbeket a mozikba. A film jövedelmező volt, így a tündéreket is addig ütik amíg meleg. Máris itt van a folytatás, egy újabb tündérmese. Egy újabb tanulság a gyerekeknek. Ne ítélj elsőre! Ez lesz az az üzenet amit a picik 76 perc elteltével magukévá tehetnek. Ebben pedig a legnagyobb segítség a Soharém lesz. Mindkét moziban elcsíphető a történet.

Jah, és már most szólok, hogy február 11-től, vagyis jövő hét szerdától érkezik a „mami pornó” vagyis a Szürke ötven árnyalata a szombathelyi mozikba is. Nehogy lemaradj!