A Coen- testvérek munkáira sok mindent, lehet mondani, de azt, hogy sablonos lenne, azt aztán semmiképpen. Sok kedvencem van tőlük. A lista elején természetesen a Nagy Lebowski-val. Szóval azt gondoltam, az ő nevük garancia a szórakoztatásra. Az Ave, Cézár! azonban nem lett 100%-osan tökéletes alkotás, de még így is minőségi darab.

Az ’50-es években járunk, amikor a szórakoztatás csúcsát a mozifilmek jelentik. Western, kosztümös dráma, nagy ívű bibliai film, vagy éppen énekes-táncos musical. Egytől-egyig zabálták a népek. És mivel egy nagyon jövedelmező iparágról volt szó, így porszem semmiképpen sem kerülhetett a gépezetbe. Emberünk, Eddie Mannix pedig éppen ezen munkálkodik. A Capitol Pictures menedzsere ugyanis folyton a stúdió ütőerén tartja a kezét. Így legyen szó pletykára éhes firkászról, vagy éppen gyermekének apát kereső színésznőről, Eddie a megoldó ember. A problémák azonban akkor kezdenek összecsapni a feje fölött, amikor a stúdió éppen készülő gigaprodukciójának főszereplőjét ismeretlenek elrabolják.

A sztori többé-kevésbé ennyi. Sehol egy dupla csavar, egy tripla cukahara, vagy egy aprócska hoppá pillanat. A film nem is ezért érdekes. Hanem azért, mert a viaszbábszerűre maszkírozott és fényképezett karakterek, egy olyan komoly kérdésben cinkostársak, ami azt feszegeti, hogy milyen apró trükkök és mozzanatok járulnak hozzá a tömegszórakoztatáson keresztül véghezvitt manipulációhoz.

Coenék egyfajta groteszk Hollywoodot mutatnak meg, amiben benne rejtezett az ’50-es évek vattacukorszerű békemenete. A felszín alatt azonban éppen olyan esetlen emberek váltak a tömegek bálványaivá, mint, amilyenek a sarki közértben naponta megfordulnak.

A film egyetlen nap és éjszaka története. Az igazán nagy finálé pedig el is marad és talán ez az, amiért az Ave, Cézár! nem lesz a coeni filmográfia legfényesebben ragyogó égköve.  A történet hanyag és néma eleganciával oldja meg saját magát. A sztori pedig egy nagyon könnyen érthető üzenet átadásán kívül, mást nem is tesz. Nincsenek komoly szövevényes szálak, nincsenek komoly jellemfejlődésen végigment karakterek, de még csak iróniába oltott fekete humor sem. Az Ave, Cézár! inkább csak lepel lerántás akar lenni az amerikai művészetről. Mert ebben az értelmezésben, ez is csak egy eszköz a hatalmasok játszmájában.

Értékelés: 6/10.

Akinek ajánlom: Kommunistáknak.

Akinek nem ajánlom: Coenék fekete, fanyar humorára vágyó mozilátogatóknak.

A Gladiátorral kezdődött, a 300 pedig egy újabb lökést adott, az ókori filmek újabb aranykorának. A baj csak az ezekkel a filmekkel, hogy mitológiai alapjuk van, de alaposságuk pont akkora, mint Schmitt Pál vizsgálóbizottságának. Kevernek szezont fazonnal, csak azért, hogy a történet jobban üssön, kitöltsék valami extrával a hiányzó részeket. Máskülönben, hogy lehetne az, hogy Zeusz már megint szarba kerül. Nem kicsibe, nagyba. Az isten, akit féltek az istenek, tiszteltek az emberek, és rettegtek a titánok, ismét olyan papírkönnyű lesz, hogy egy ember, na jó félisten kell a megmentéséhez. Szegény görög mitológiát még Damu Roland sem erőszakolhatta volna meg jobban.

Azonban ha félre tudjuk tenni, ezt az alapvető történeti buktatót és át tudjuk adni magunkat a popcorn rágcsálásásos, cola szürcsöléses mozinézésnek, garantáltan belesüppedünk a bársonyszékbe. A Titánok haragja amolyan igazi, a szó szoros értelmében vett popcorn mozi. Látványos, grandiózus és nem fullad ki olyannyira mint a szintén hasonló vizeken evező, számomra az elmúlt időszak egyik legnagyobb csalódásának számító Halhatatlanok. Már az első rész a Titánok harca is hasonló sormintát követett. Szimpla történet, de látványos környezet turbózta a filmet. A különbség most annyi, hogy a Titánok címért kapunk is titánt. Igaz csak egyet, de akkor is jobb az arány mint a 2010-es elődnél, ahol egy titánt annyit sem kaptunk.

Most pedig, hogy így feltitánosodtunk, igazán semmi okunk panaszra. Ha 3D-s technikához nyúltak már jól, akkor most valóban azt tették. Nem csak arról van szó, hogy mikor mi ugrik, mászik, lövell, fröcsög az arcunkba, hanem, hogy a képnek valódi mélysége van. Élvezet benne lenni a filmben. Ha pedig már a digitális majális van terítéken, a CGI most egy hangyányit kaphatott volna több figyelmet. A számítógép rajzolta szereplők ugyan nem gagyik, de egy kicsit olyanok mint a fehér réteg a csokoládén, egy hangyányit rontanak a végtermék élvezeti értékén.

Komoly nehézséggel kell megküzdenie a látványra utazó film alkotásoknak, azon túl, hogy kell valami történet a filmez. Logikusan felépített cselekmény mellett – Ebben az esetben, ezt ugye kipipálhatjuk. -, karakterekre is szükség van. Hááát. Hanem Liam Neeson és Ralph Fiennes is csak pénzből él, mi másért is vállalta volna el két olyan, az előző filmben szimplán jóra és rosszra osztott szereplő megformálást akik meghasonlanak önmagukkal. Zeusz olyan kis édibédi lesz mint egy frissen kinyílt szemű kismacska, Hadesz pedig olyan gyorsan tér jó útra, hogyha lenne a vászon mellett egy traffipax tuti bemérné gyorshajtásért. A színészóriások még így is maradandót alkotnak. Amikor ők vannak a vásznon, annak bizony súlya van.

Hullanak az istenek, mint legyek az első őszi hidegben. A végén pedig senki nem kapcsol, hogy akkor végül is, ha mindenki beadja a kulcsot, csak egy valaki nem, akkor ő uralja most a világot!? Szóval van néhány logikai buktató amibe jobb nem is belegondolni. Egyszerűen csak hátra kell dőlni és adjuk át magunkat a látvány orgiának.

A két színész a The Invisible Woman című kosztümös drámában szerepel együtt, Fiennes a rendezést is magára vállalta. A forgatás április 23-án kezdődik meg. A The Invisible Woman forgatókönyvét Abi Morgan, a Michael Fassbender főszereplésével készült Shame című film írója jegyzi Claire Tomalin életrajza alapján.

A történet Charles Dickens – őt alakítja Fiennes – és szeretője, Nelly Ternan viszonyát meséli el. Ternan karakterét Felicity Jones kelti majd életre, Kristin Scott Thomas az ő anyját játssza.

Mind Fiennes, mind pedig Scott Thomas Oscar-jelölést kapott az azóta már elhunyt Anthony Minghella 1996-os filmjében nyújtott alakításáért. Az angol beteg összesen kilenc Oscar-díjat söpört be, közte a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járót.

Az ügynök szerepében ismét Daniel Craig brit színészt láthatjuk Sam Mendes (Amerikai szépség) rendezésében Javier Bardem, Judi Dench, Naomie Harris és Bérénice Marlohe színészek mellett. Ralph Fiennes, Albert Finney és Ben Whishaw szintén részt vesznek a forgatáson.

Az új filmben M ügynököt múltja kísérti, ami próbára teszi Bond hűségét is.

Az operatőr a kilencszeres Oscar-jelölt Roger Deakins, a vágó Stuart Baird (Casino Royale). A jelmeztervező a Harry Potter-filmekből is ismert Jany Temime.

A Skyfallt 2012. október 25-én mutatják be Magyarországon.

]]> https://popcorn.blogin.hu/2011/09/09/harry-potter-film-utan-shakespeare-darab-ralph-fiennes-a-viharban/ Fri, 09 Sep 2011 12:56:55 +0000 http://popcorn.blogin.hu/?p=568 Bővebben... →]]> Ralph Fiennes-t A vihar című Shakespeare-darabban láthatja ősszel a londoni West End közönsége. A világhírű brit színész azt reméli: a Harry Potter-sorozat utolsó részének nyári sikere sok fiatalt is a színházba vonz majd, hogy élőben is láthassák a varázsló-saga főgonoszát.

Ralph Fiennes-t A vihar című Shakespeare-darabban láthatja ősszel a londoni West End közönsége. A világhírű brit színész azt reméli: a Harry Potter-sorozat utolsó részének nyári sikere sok fiatalt is a színházba vonz majd, hogy élőben is láthassák a varázsló-saga főgonoszát.

Ralph Fiennes, aki a Potter-filmekben Lord Voldemortot játszotta, Prosperót alakítja a The Theatre Royal Haymarket október 29-ig tartó előadássorozatában Trevor Nunn rendezésében.

Mint azt a BBC Radio 4 egyik műsorában elmondta, bízik abban, hogy a fiatal Harry Potter-rajongókat, akiket általában nem nagyon érdekel Shakespeare, vonzza majd az előadás. Felidézte, hogy egy Jennifer Lopezzel forgatott romantikus komédia, az Álmomban már láttalak bemutatója után Ibsen Brand című darabjában lépett színpadra. „Egy csomó J Lo-romkom rajongó eljött az Ibsen-darabra, ami szerintem nagyszerű volt” – emlékezett vissza az angol színész.

A varázsló-saga utolsó darabja, a Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész több jegybevételi rekordot is megdöntött. A Potter-filmekben Fiennes arcát szinte teljesen eltorzították, ám a rajongók így is felismerik az utcán. „Reméltem, hogy Voldemort orrnélkülisége segít megúszni a dolgot, de sajnos nem ez a helyzet” – mondta a színész, akit így időnként bizony „levoldemortoznak”.

Megjegyezte: reméli, hogy azok a Harry Potter-rajongók, akik eljönnek A viharra, ugyanannyira szeretni fogják Shakespeare-t, mint ő. „Shakespeare-ben van egyfajta kifejezőerő, amelyet rendkívül izgalmasnak találok, és remélem, hogy mások is így látják” – tette hozzá Fiennes.

A vihar és a Harry Potter-filmek között látszólag nagy a kontraszt, ám a színész szerint van hasonlóság a színészi játékban. „Amikor az ember játszik, az mindennél fontosabbá válik. Bármilyen is a kontextus, annyira valósnak, közvetlennek és hitelesnek kell lennie, amennyire lehet” – hangsúlyozta.

A 48 éves Fiennes rengeteg Shakespeare-szerepet játszott és az idei Berlinalén mutatták be a Coriolanus filmváltozatát, amelyet rendezőként is jegyez. Ennek ellenére örül annak, hogy ezúttal Trevor Nunn ült a rendezői székben. „Csodálatos dolog, ha nem nehezedik az emberre ez a felelősség, ha csak egyszerűen nekivághat: fejest ugrok bele és Trevor Nunn majd megmondja, hogy működik-e vagy sem, hogy milyen irányba kell elmenni. Ez hatalmas megkönnyebbülést jelent a Coriolanus után”.

Arra a kérdésre, miszerint a sok Shakespeare-szerep után tervezi-e, hogy sorra veszi az összes darabot, elárulta: nagyon szeretné eljátszani a Téli regében Leontes szerepét és nem tud szabadulni a Macbeth gondolatától. „Lear király? Az még egy pár évvel odébb van” – véli Fiennes, megjegyezve, hogy már le is csúszott egy párról. Szerette volna eljátszani például V. Henriket (aki 35 évesen halt meg), de erről már végleg lemaradt.

(mti)

Amerikai bemutató: December 2.