Ez biza spoileres lehet!

Szóval egy valamit tisztázzunk máris az elején, nem vagyok Éhezők Viadala rajongó, de nem is küldöm el zsigerből a fenébe. Az első részben volt spiritusz. Újdongás a poraiból újjáépült U.S.A., a középpontban álló Kapitólium és a nyomorba tatszított peremkerületek közi viszony is kristálytiszta volt. Megvolt a háttér ahhoz, hogy magát a Viadalt megértsük, hogy a történetet kiadja a kerek egészet. Szerettem a párhuzamot a szegény körzetek és a pazarló főváros között, ami egyébként minden egyes diktatúra tükre. Legyen az a Távol-Kelet, Közép-Afrika vagy éppen egy piciny Európai állam, a diktatúrák már csak ilyenek. Az elit dőzsöl, amíg a rezsimet fenntartók gályáznak és a megélhetés peremén lavíroznak. Az is tiszta, hogy a forradalmakhoz elég egy picinyke szikra, ami vagy egy feleslegesen kivetett adó vagy egy viadalt túlélő szerelmes lány. Ez gyújtja be a lángot, ami aztán felperzseli a régi rezsimet és újat teremt meg. Szóval egy szabadságharc életre kelése az egyik legizgalmasabb a folyamatban a következmények már kevésbé kreatívak mert a harc, hát az harc. Ami pedig két végeredményt hozhat. Egyik vagy másik győzelmét.

Nos. A második rész is csak úgy tudta felvenni a kesztyűt az elsővel, hogy a belpolitikai villongások mellé kaptunk még egy Arénát, ami ezúttal több volt, mint bajnokok vívása. A belső eseményekkel párhuzamosan a kinti erők is munkáltak és pont emiatt volt súlya a cselekménynek. Bár, az talán a film egyik hibája, hogy amíg az Arénában vagyunk, addig a társadalmi villongásokat csak sejtetik, ahelyett, hogy meg is mutatnák, egy szép párhuzamos vonalvezetéssel. Na, de térjünk rá az Éhezők Viadala harmadik részének első felvonására.

A matek az tiszta, két mozijegy ára több mint egyé. Így az ínséges időkben, amikor Hollywood kínkeservesen szenved ki magából egy-egy aranytojást tojó tyúkot, nincs más hátra, mint minél többet kipréselni az adott sorozatból. Na, már most. Ezen kívül ennek a kettévágásnak, semmi, de semmi értelme nincs ezen kívül. A film első egy órájában semmi nem történik. Csak ugyanazt tudjuk meg újra, amit már két film óta tudunk Katnissről. Hogy szerelmes, a nemzeti hős szerepét nem ő akarta, hogy szereti a családját és, hogy legszívesebben karóba húzná Snow elnököt, azért amiért a nép tömegeit nyúzza, csak, hogy páran az elitből hedonista életmódot folytathassanak. Kész, slussz, pássz.

A többi infó az kb. annyi, amit az átlag filmekben két és fél mondattal szoktak elintézni. A 13-as nem pusztult el, csak átalakult és igen Katniss, te leszel a propagandafegyver, a fecsegő poszáta.

Fiúk, lányok ez van. Na meg az, hogy a magyar mozi néző közönség annyira lusta olvasni, hogy a forgalmazó most már nem kockáztatott feliratos változattal, hanem nagyobb számú szinkronos verziót küldtek a vászonra. Ez aztán vonzza a zsebforradalmárokat a moziba. (Apropó, az miért van, hogy a multiplex moziba több tahó jár, mint az artba? Vagyis nem, csak a tahók csak a multiplexbe járnak. Kiabálás, székrugdosás, telefonálás stb.)

Ha már egyébként kitárgyaltam a film első óráját, essék szó a maradék egyről is. Hát gyerekek, van benne, egy kiszabadítási akció, ami maga a tökély. Pörgős, izgalmas, feszültséggel teli, minden porcikádba görcsöt parancsoló szuperszemétség. A dolog pofátlanul hatásvadász és annyira üt, hogy nem is értettem, ha a stúdió ilyent is tud, minek alázza meg magát holmi önismétlődéses időhúzással. A „nagy Pita mentőakció” a csúcsa a történésnek ami, tökéletes felvezetése is lehetett volna egy tökéletes befejezésnek. De, hát mint tudjuk ez az ipar nem erről szól, hanem arról, hogy most szépen mindenki lenyugszik a p*csába, és vár 2015 novemberéig. Akkor ugyanis végre eldől Panem sorsa.

Értékelés: 6/10.

Akinek ajánlom: Elsősorban azoknak, akik bírták az Ocean’s Eleven betörős jelentét, és akik hajlandóak végigülni bő egy órát 20 perc akcióért.

Akinek nem ajánlom: Akcióbuzi szabadságharcosoknak, akik inkább a tettek mezejére lépnek a sok dumálás helyett.

A 46 esztendős Hoffmant február 2-án tűvel a karjában találták meg Greenwich Village-i lakásában, ahol legalább 50 tasaknyi heroinra bukkantak a hatóságok. A boncolás nem hozott döntő eredményt, így a New York-i orvosszakértői hivatal további vizsgálatokat rendelt el.
Julie Bolcer, a hivatal szóvivője a hét végén bejelentette, hogy Hoffman halálát akut kábítószer-mérgezés okozta, szervezetében heroint, kokaint és nyugtatókat is találtak.
A rendőrség pár nappal a színész halála után négy embert vett őrizetbe azzal a gyanúval, hogy feltehetően ők látták el kábítószerrel Hoffmant. Egyiküket később szabadon engedték.

Hoffman nyíltan beszélt korábbi függőségéről és tavaly elismerte, hogy visszaesett.

-mti-

Hoffman valószínűsíthetően kábítószer-túladagolásban halt meg vasárnap 46 évesen. Holttestére a fürdőszoba padlóján leltek rá, a bal karjában egy fecskendővel. A színész otthonában további kéttucatnyi fecskendőt, orvosi rendelvényre kapható gyógyszereket (köztük nyugtatókat), valamint – a félszáz heroinos borítékon felül – fehér port tartalmazó és üres kábítószeres zacskókat találtak.

A New York-i kórboncnoki hivatal még nem hozta nyilvánosságra a színész halálának okát. A rendőrség értesülése szerint Hoffman szombat este 8-kor még beszélt a volt élettársával. Vasárnap reggel a gyermekeiért kellett volna mennie, de nem jelent meg. Holttestére David Katz színműíró bukkant rá egy másik személy társaságában.

A színész volt élettársa, Mimi O’Donnell divattervező, akinek három gyereke született a színésztől, azt mondta, hogy szombat délután látta Hoffmant a lakása környékén, aki bódultnak tűnt. Hat órával később telefonon beszélt vele, és véleménye szerint a színész akkor is be volt kábítószerezve. Másnap délelőtt 11-kor, miután hiába várta, hogy felvegye a gyerekeket, O’Donnell Katzot kérte meg, hogy menjen fel Hoffman lakására.

A rendőrök megpróbálják kideríteni, hogy volt-e valaki más is a lakásban, amikor bekövetkezett a tragédia, valamint azt is, hogy honnan szerezte be a színész a drogot. Ismerőseinek elbeszélése alapján Hoffman közkedvelt alakja volt Manhattan Greenwich Village negyedének, ahol gyakran látták, ahogy a gyerekeit elkíséri az iskolába.

Tavaly Hoffman a TMZ internetes sztármagazinnak elmondta, hogy jelentkezett egy elvonókúrára, mert hosszabb kihagyás után visszaeső kábítószeres lett. A kezelés után kivett egy lakást, ahol a családjától külön élt. 2011-ben egy tévéinterjúban bevallotta, hogy korábban súlyos drog- és alkoholproblémái voltak.

Halálával kapcsolatban addiktológiai szakértők rámutattak, hogy az Egyesült Államokban az elmúlt években könnyebb lett nagy tisztaságú heroinhoz jutni.

A Capotival hihetetlen népszerűségre szert tett Philip Seymour Hoffman-t helyi idő szerint 11 óra után pár perccel találta meg saját lakásán egy forgatókönyvíró.

Az Oscar díjas színész súlyos heroin függőségben szenvedett és bár 2 éve megpróbált leszokni a drogról hozzá közelállók szerint a sikertelen kísérlet után ismét komoly szintre rúgott függősége.

Philip Seymour Hoffman 3 gyermeket hagyott hátra és egy nagy űrt, hiszen az általa megformált karakterek örökké belevésődtek az agyunkba.

Játszott többek között a Mission: Impossible III-ban, ahol ő volt a sztori főgonosza, de az Oscar díjas Capote szerepe mellett feltűnt a Vörös Sárkányban, a Pénzcsinálóban, a Hatalom árnyékában és az Éhezők viadala második, valamint a még be nem mutatott harmadik és negyedik részében is szerepel.

Judi Dench, a produkció sztárja két díjra is esélyes: a legjobb női mellékszereplő és az év legjobb brit színésznője kategóriában is jelölést kapott a Londoni Filmkritikusok Körétől – ismertette kedden a BBC online hírszolgálata.

A Bond-mozi a legjobb brit film díját is megkaphatja, emellett a főhőst alakító Daniel Craig és a titkos ügynök ellenfelét játszó Javier Bardem is a kritikusok elismerésének várományosa.

A legtöbb jelölést a The Master című amerikai film és Michael Haneke Szerelem című alkotása kapta, mindkét film hét kategóriában verseng a díjakért.

Az idős francia párról szóló Szerelem két főszereplője, Jean-Louis Trintignant és Emmanuelle Riva mellett maga a film és a rendező, Michael Haneke is két-két díjat gyűjthet.

Paul Thomas Andersont, a The Master rendezőjét szintén két mezőnyben jelölték a londoni kritikusok, továbbá a film szereplői, Joaquin Phoenix, Philip Seymour Hoffman és Amy Adams is kivívták a jelölést játékukkal.

A Londoni Filmkritikusok Körének díjait január 20-án adják át 33. alkalommal a londoni May Fair Hotelben. Egy kitüntetett neve már bizonyos: Helena Bonham Carter, a Szoba kilátással, a Sweeney Todd és a Harry Potter-filmek sztárja kapja kritikusok legnagyobb elismerését, a Dilys Powell-díjat.

 -mti-

Az Ezekiel Moss című dráma egy nebraskai városkába érkező titokzatos idegenről szól, aki beszélni tud a halottakkal. A különös férfi sorsdöntő változást hoz a település lakóinak, köztük egy özvegynek és fiának az életébe. A forgatókönyvet Keith Bunin írta, a film a Mandalay Pictures és a Likely Story produkciójában készül.

Az Oscar-díjas színész 2010-ben debütált rendezőként a Jack csónakázni megy című romantikus vígjátékkal – emlékeztetett a The Hollywood Reporter online híre.

-mti-

George Clooney a 2005-ös Jó estét, jó szerencsét! című filmje után újból politikai drámát készített. A hatalom árnyékában azonban nem a múlt ürügyén akar beszélni a jelenkor fontos problémáiról, például a sajtó szabadságáról, hanem közvetlenül, egy kedvezőtlen fejlődéstörténeten keresztül. Mi lesz az idealistákkal, ha a nagypolitikában akarnak érvényesülni? – teszi fel a kérdést a film forgatókönyvéért, rendezésért és produceri munkáiért egyaránt felelős Clooney.

A forgatókönyv alapjául szolgáló Beau Willimon-színdarab jogait az executive producerrel, Leonardo DiCaprióval együtt vásárolták meg. A 101 perces film eredetileg The Ides of March (Március idusán) címet kapta, a magyar forgalmazó, a Budapest Film azonban átkeresztelte a kevésbé áthallásos A hatalom árnyékában-ra.

A történet főhőse, Stephen Myers (Ryan Gosling) mindent tud a politikai marketingről, profizmusán csak az idealizmusa ejt csorbát. Például az, hogy hisz az elnöki posztért induló, szintén újoncnak számító Mike Morris (George Clooney) szokatlanul őszinte és radikálisan zöld szlogenjeiben.

Az elnökjelölt-állítás idején kapcsolódik be a néző a történetbe, ám hamar rádöbbenhet: az eszközök éppolyan durvák, mintha már az utolsó forduló következne. És ahogy a két zöldfülű egyre nagyobb rutinnal mozog a politika útvesztőiben, úgy válnak hasonlatossá környezetükhöz. A feszültséget nem is annyira az újszerű meglátások, inkább a pontos jellemábrázolások és a thrillerszerű fokozás csempészi a nézőtérre: vajon ki meddig hajlandó elmenni a győzelemért?

George Clooney ezúttal sem a főszerepet osztotta magára, azt rábízta a fiatal Ryan Goslingra. A nézőket leginkább a két veterán kommunikátort alakító Philip Seymour Hoffman és Paul Giamatti játéka nyűgözheti le, illetve a naiva szerepében feltűnő Evan Rachel Wood alakítása.

A fordított Julien Sorel-történet műfaji társaihoz képest a kasszáknál sem teljesít rosszul, a 12,5 millió dollárból forgatottfilm október elejei premierje óta több mint 40 millió dollár bevételt hozott az Egyesült Államokban az imdb.com adatai szerint.

Igaz, eddig nem sok díjjal büszkélkedhet a Clooney-opusz, viszont annál több jelöléssel. A Golden Globe-gálán nem aratott sikert, viszont a legjobb forgatókönyvnek járó Oscar-díjért versenyben van.