Kár lenne tagadni, hogy az egyik legkorrektebb és legkomplexebb könyv adaptáció – persze, ha figyelembe vesszük az alapmű méretét és annak szerteágazó könyv síkon mozgó háttértörténeteit is – az a Gyűrűk ura. Amelyet ugye nagyon sokan emlegetnek trilógiaként, ám már maga a könyves megjelenés is azért lett három kötetre osztva, hogy a vásárlók könnyebben fogyasszák és a kiadó a Hobbit sikere után többet kaszáljon belőle. Nos, pont a már említett indokok mentén haladva juthatunk el arra következtetésre, hogy bármi ami a Gyűrűk ura előzménye, folytatása vagy bármi módon kapcsolódó történet Középföldéhez, egy olyan buktatókkal teli kihívás, amit csakis a realitások kezelésével vitelezhető ki. Vagyis Peter Jackson jobban tette volna, ha a földön marad és nem képzeli azt, hogy a Gyűrűk ura léptékeihez képest soványka könyvből képes lesz egy a már sokat emlegetett Egy Gyűrű történetéhez hasonlót összehozni. Lévén, hogy ott pont attól működtek a dolgok, hogy az eredetileg a könyvben megtalálható nagyon sok kis melléktörténet ki lett rostálva és sebészi precizitással lett bemutatva az, ami a főszálhoz hozzánőtt.

Hogy mi is a Hobbittal a legnagyobb bajom? Amikor kiderült, hogy az eredetileg 2 részre vágott filmet, 3-ban mutatják be és mindegyik karcolja majd a 3 órát, akkor nyugtatgattam a környezetem. Hogy Peter Jackson, aki milliárdosként is gagyi sportcipővel hordja a méregdrága öltönyt és aki a Tolikien örökség legnagyobb ismerője, majd jól összedolgozza a függelék történeteket és végre egy kerek egészt fog alkotni a Gyűrűk ura mítosz. Ugyanis maga Tolkien is többször hozzányúlt műveihez, hogy a történetekben ne legyen ellentmondás. Ám a Smaug pusztasága végéről kifáradva már nem tudom tovább védeni Jacksont. Ugyanis a Hobbit második harmadának fele a vágóasztalon kellett volna, hogy landoljon. A film felénél már feszengve a moziszékben azt kívántam, hogy azok a k*rv* törpök menjenek már be ahhoz a b*szott sárkányhoz, ugyanis erre vagyunk mi most kíváncsiak. Nagyon nem érdekel a tündék és törpök közötti szerelmi háromszög, sem a Tóvárosi belviszály, sem pedig az orkok vergődése.

A Gyűrűk urában ezek mind kellett a karakterek motivációjához, de itt abszolút felesleges. És amíg az előző filmből vártam a bővített kiadású DVD-t, addig a Hobbitból pont hogy a szűkítettre áhítoznék. És ha Jaskson nem lenne olyan mint a kezdő újságíró, aki azt hiszi, hogy a mennyiség jelenti a minőséget, akkor akár túl tudott volna lépni saját árnyékán is. De pontosan ugyan azt teszi mint Lucas a Csillagok Háborúja előzménytrilógiával. Komolytalanná teszi a korábban kialakított képet.

Azért nem mondanám, hogy a Samug pusztasága csapnivalóan rossz lett. Mert a Középfölde varázs most is hat. A helyszínek zseniálisak, a WETA megint kitett magáért így a CGI és az egyéb látványelemek is természetesnek hatnak, Gandalf megint az imádni való, bölcs, öreg, tökös mágus és Bilbó jellemfejlődése is kezd kibontakozni. Ami pedig még inkább dicséretre méltó, az a sárkány kinézete. Sokan próbálkoztak már meg sárkányt ábrázolni, de valahogy soha nem lett belőle olyan pikkelyes fenevad mint amilyent az ember képzelete megszül, de most Smaug előtt le a kalappal. Nem csak a kinézete lett király, de az inak megfeszülése, a bőr elernyedése és újbóli kisimulása, a pikkely páncél textúrája, mind egy mestermű része.

Ugyanakkor mégsem tudom megbocsájtani azt a plusz egy órát, amivel Jackson a csak úgy megdúsította a filmet, elvéve annak minden feszességét és dramaturgiai arányosságát. És ha már második rész egy háromrészes filmfolyamban, akkor bizony az íratlan szabályoknak megfelelve egy sötét hangvételű drámát kellett volna kapnunk. Hát ezt sem sikerül betartani.

Értékelés: 6,5/10 (Rövidítve: 9/10)

Akinek ajánlom: Herpetológus doktoranduszoknak, akik hajlanak egy kicsit az aranyművesség és az irodalom tudományok irányába.

Akinek nem ajánlom: Rövidfilmek szerelmeseinek és azoknak akiket a hideg verejték lep el, ha meglátnak a sarokban egy pókot. 

A hobbit sztárjai egy-egy Los Angeles-i, New York-i, londoni és wellingtoni filmszínházban találkoznak a közönséggel. Amozikat élő műholdas kapcsolattal kötik össze, így a rendező és a színészek szimultán közönségtalálkozón válaszolnak a produkcióval kapcsolatos kérdésekre. A különleges esemény résztvevői elsőként láthatják A hobbit – Smaug pusztasága című, decemberben debütáló epizód egy hosszabb jelenetét is – olvasható az Entertainment Weekly online cikkében.

Az esemény házigazdája a CNN műsorvezetője, Anderson Cooper lesz, aki New Yorkból moderálja a programot a Legolast alakító Orlando Bloom és a Tölgypajzsos Thorint játszó Richard Armitage társaságában, Los Angelesből a Tauriel szerepében látható Evangeline Lilly jelentkezik, Londonban pedig a Thranduilt játszó Lee Pace, a Smaugot legyőző Luke Evans és a korábban Gollumot megszemélyesítő Andy Serkis kapcsolódik a műsorba. Peter Jackson rendező Wellingtonból válaszol a kérdésekre.

További kijelölt mozik a világ több országában szintén lehetővé teszik, hogy a rajongók követhessék az eseményt. A film honlapja szerint Európában Párizsban, Rómában, Hamburgban, Brüsszelben és Madridban várja egy-egy mozi a rajongókat. Ahol pedig nincs a közelben ilyen filmszínház, ott az online közvetítést érdemes elcsípni. Az online csatlakozásra való jelentkezés részletei a film honlapján, a The Hobbit Facebook-oldalon, valamint a +hobbitfanevent kulcsszó alatti hivatalos Twitter-kapcsolaton érhetők el.

A hobbit – Smaug pusztasága december 12-én kerül a magyar mozikba.

-mti-

Talán kevesebb bejelentés hozta lázba jobban a filmrajongókat, mint az, amikor kiderült, a Gyűrűk urát jegyző filmes stáb betámadja a Hobbit kötetet, hogy azt is filmre vigyék. Az szinte senkiben sem fogalmazódott meg, hogy a Star Wars előzmény-trilógiához hasonlóan halvány mása készülne az eredetinek, hiszen adott alapanyagból dolgoztak és amit Tolkien már jól bejáratott, azt ember fia el nem ronthatja.

Aztán fekete felhők lepték el Középfölde egét és arról suttogtak a nyelvek, hogy a két filmnek tervezett vékonyka kis könyvből végül eggyel több, vagyis három születik. A Peter Jackson által megvalósított 48 kép/másodperc technika nem hogy fokozná a filmélményt hanem elvesz belőle és, hogy a Váratlan utazás alcímet viselő kezdőrész olyan vontatott és unalmas, hogy dupla RedBull-kóla kell az ébren maradáshoz.

Kezdjük talán a három film=egy könyv egyenletnél. Való igaz, hogy talán túl részletesre sikeredett a forgatókönyv és amíg a Gyűrűk uránál az volt a fő gond, hogy mi az amit ki lehet hagyni, itt inkább az okozott gondot, hogy melyik részlet az, amit még inkább ki kell színezni, hogy a játékidő meglegyen. Mellesleg a harmadik filmet pont azokból a függelékekből, vagyis nem a könyvek szerves részét, hanem a Hobbit és a Gyűrűk ura közötti történetfolyam folytonosságát segítő szöveg töredékekből rakják össze, amiket az átlagolvasó jószerével kihagyott, mert nem akart elveszni a sok furcsa nemzetség és nép, személy és szörny között.

A Hobbit és a Gyűrűk ura azonban különbözik abban is, hogy  elsősorban kiket akar a mozi széksoraiban látni. Mert amíg az első sokkal inkább a fiatalabb közönségnek szól, vagyis egy gyerekmese, addig a második már egészen a felnőtt közönséget célozta meg. Ugyan törekedtek rá, hogy megmaradjon a komplex kép Középföldéről, de néhol mégis érezhető ez a generációváltás. Furcsa ezt írni egy meséről, de míg a Gyűrűk urát „komolyan” lehetett venni, addig a Hobbitban megvan a gyermeki kikacsintás és a játékosság.

A látványvilág és a látásmód azonban kétségkívül komplex lett. Azzal együtt, hogy a korábbi jól ismert helyszíneket ugyanúgy látjuk viszont, ahogy azt a Gyűrűk ura trilógiában hagyták, még arra is ügyeltek, hogy Bilbó trolljai ugyanott és ugyanúgy legyenek megkövülve, ahogy Frodó látta őket a Gyűrű Szövetségében. A régi trilógia azonban kényelmessé is tette az alkotókat, mert néha mintha csak a korábban látott jeleneteket ültették volna át egy másik környezetbe, csak néhány szereplőt cseréltek ki hozzájuk.

Nem mintha egyébként nem töltené el nosztalgiával  a mozinézőt minden egyes ilyen filmkocka. Akárcsak a filmzene, ami ugyan táplálkozik a Song of the Lonley Mountain-ből, mégis visszaidézi a Gyűrűk ura témáit is. Ami pedig további plusz pont az előzmény- vagy folytatás filmeknél, hogy a magyar hangok sem változtak gyökeresen. Egyedül az öreg Bilbó szólal meg Makay Sándor hangja helyett, ezúttal Fodor Tamás orgánumán. Ezt leszámítva semmi sem töri meg a folytonosságot.

A Hobbit tehát felvette azt a fonalat, amit annak idején a Király visszatérnél elhagytunk. Középfölde továbbra is komplex világ. És bár való igaz, hogy a történet ezúttal nem annyira grandiózus, mint az Egy Gyűrű megsemmisítése esetében, azért itt is van miért izgulni, és megvannak azok a jó és rossz karakterek, akiknek lehet drukkolni vagy éppen lehet őket utálni. Az a korábbi gyakorlat, ami Gollamnél vette kezdetét, vagyis, hogy majd csak a második filmben mutatja meg magát, az ezúttal Szmógnál, a sárkánynál is tartja magát. Gollam pedig, ugyan olyan imádnivalóan, undorító és borzongva nyájas, ahogy azt már a korábbi trilógiában is megszokhattuk.

Attól tehát senki se féljen, hogy gyenge, Zs-kategóriás, szőrőslábú Gyűrűk ura-utánérzést kap a Hobbittól. Ez sokkal inkább egy gyermeklelkű történet, ami méltó felvezetése egy komolyabb, az egész világot lázba hozó alkotásnak.

Akinek ajánlom: Fantasy rajongóknak, akik orkokkal, törpékkel, mágusokkal és sárkányokkal osztják meg mindennapjaikat, illetve az Egy Gyűrű szolgálóinak.

Akinek nem ajánlom: A valósághoz foggal, körömmel ragaszkodó realista filmszeretőknek, akik a Casablancán nevelkedtek. 

Egy harmadik epizódhoz azonban folytatni kell A hobbit július végén lezárult forgatását.

Jackson két hete a San Diegó-i Comic-Conon összesereglett rajongók előtt említette meg, hogy a kétrészes filmen felül még tervezi további jelenetek felvételét. Azt azonban hozzáfűzte, hogy nagyon korai lenne egy harmadik filmről beszélni ezzel kapcsolatban.

A tárgyalásokról szóló hír szerint azóta előrelépés történt a az ügyben, a produkcióhoz közelálló források azt is megszellőztették, hogy már a színészek szerződéseinek áttekintésénél tartanak, és vizsgálják a bővítés jogi konzekvenciáit.

A hobbit két epizódjának forgatása 2011 márciusában kezdődött. A J.R.R. Tolkien regényéből készült háromdimenziós film első epizódja decemberben, a második rész jövő decemberben kerül a mozikba.

A Gyűrűk Ura című Tolkien-trilógiából Peter Jackson rendezésében készült három film 2001 és 2003 között összesen mintegy hárommilliárd dolláros jegybevételt hozott. A hobbittól hasonló sikert várnak a szakértők.

A wellingtoni bemutatóra két héttel a film forgalmazásának megkezdése előtt kerül sor. A magyar mozik december 13-tól vetítik a produkciót.

Az Oscar-díjas Jackson rendjén valónak találta, hogy a világpremiert ott rendezzék meg, ahol „az utazás kezdődött”. Az új-zélandi filmrendező J.R.R. Tolkien A Gyűrűk Ura-trilógiájának filmes feldolgozásával aratott világsikert. A trilógia első részét 2001 decemberében mutatták be, és a következő két rész is karácsonykor került a mozikba. Az első kettő összesen hat technikai Oscar-díjat kapott, a harmadik viszont filmtörténelmet írt: A király visszatér mind a 11 Oscar-jelölését díjra váltotta. A filmeposz nagyban hozzájárult az új-zélandi idegenforgalom fellendüléséhez, és ahhoz is, hogy Jacksont 2010-ben lovaggá ütötték.

Az ötvenéves rendező A Gyűrűk Ura előzményeként feldolgozott új alkotást két részben és három dimenzióban küldi a mozikba. (A második rész 2013. decemberére várható.) A történetben Zsákos Bilbó Gandalf hívására a törpök segítségére siet, hogy visszaszerezhessék elveszett királyságukat Smaugtól, a sárkánytól.

Jackson a digitális technológia előnyeivel élve úgy tökéletesítette a film látványvilágát, hogy a megszokott másodpercenkénti 24 képkocka helyett 48 képkockával vette fel a jeleneteket – ismertette a bbc.co.uk.

A szereposztásban visszaköszönnek a régi arcok: a Frodót alakító Elijah Wood, a Legolasként megismert Orlando Bloom, Ian McKellen, aki Gandalfot játssza, és Cate Blanchett Galadrielként. Bilbó szerepére Martin Freemant választotta Jackson, aki ezúttal is maga jegyezte a forgatókönyvet alkotótársaival, Fran Walshsel és Philippa Boyensszel.

Jackson egyébként eredetileg producerként akarta irányítani a munkát, de a rendezőnek felkért Guillermo de Torónak vissza kellett lépnie a produkció előkészítésének csúszása miatt, amelyet a borsos, 500 millió dolláros költségvetés finanszírozása körüli problémák okoztak.

http://www.youtube.com/watch?v=d34zAgYWcYg