A Mark Wahlberg főszereplésével készülő produkció munkálatai jelenleg Bostonban folynak – értesült a The Wrap filmes portál.

A folytatásban az eredeti film legtöbb szereplője visszatér. Az új epizódot ismét Seth MacFarlane rendezi, valamint továbbra is ő adja a hangját Tednek, az életre kelt mackónak.

A két éve bemutatott Ted óriási siker volt, észak-amerikai jegybevétele elérte a 218 millió dollárt.

Freeman, akinek Delfines kaland 2. című filmjét szeptember 25-től játsszák a magyar mozik, executive producerként jegyzi a CBS televízió hamarosan képernyőre kerülő Madam Secretary című sorozatának bevezető epizódját, amely Tea Leoni főszereplésével készül.

MacFarlane-t érzékenyen érintette, hogy Hogyan rohanj a veszTEDbe? című filmje nyáron elhasalt a mozikban, ráadásul júliusban egy szerzői jogi keresetet is benyújtottak ellene, azzal vádolva őt, hogy egy pár évvel ezelőtti websorozat, az Acting School Academy forgatókönyvéből vette a vulgáris, iszákos és dohányos játékmedve alapötletét.

Ted a tervek szerint jövő nyáron tér vissza a mozikba az új kalandokkal. A folytatás forgatókönyvét MacFarlane együtt jegyzi Alex Sulkinnel és Wellesley Wilddal.

 -mti-

A Joseph Kosinski rendezésében készült, világvége hangulatú akciófilmet előbb Észak-Amerikán kívül kezdték forgalmazni, az ebből származó bevételek vasárnapra már 112 millió dollárnál (25 milliárd forintnál) jártak.

A produkció pénteken került az amerikai és kanadai mozik műsorára, és jegyeladásai csaknem túllépték a 38 millió dollárt (8,7 milliárd forintot).

Elemzők rámutattak, hogy a bostoni tragédia, és a merénylet tettesei után folyó hajsza láthatólag nem befolyásolta a mozirajongókat.

Kosinski 2010-ben a Tron: Örökség című akció sci-fivel debütált rendezőként. A Feledés a második nagyjátékfilmje, a főszerepekben Cruise, Morgan Freeman és Olga Kurylenko látható. A történet főhőse Jack Harper robotrepülő-szerelő (Cruise), aki abban a küldetésben vesz részt, aminek során a Földön pusztító háború után az élethez szükséges forrásokat kutatnak fel. Harper azonban egy űrhajósnő megmentése után másképp kezdi látni a dolgokat.

Az észak-amerikai mozis toplistán a Feledés után a 42 című sportdráma lett a második 18 millió dolláros jegyeladással, a Croodék című animációs film pedig a harmadik 9,5 millió dollárral.

A Feledést mi is megnéztük, de kissé sablonosnak, unalmasnak és nyúlósnak találtuk.

-mti-

Tom Cruise megint megmenti a Földet. Pont ez a baj ezzel a csávóval, hogy csak ilyen megint dolgokat tud csinálni. A Feledés egy letisztult képi világú filmnek tűnik, ahol várjuk a fordulatot, ahonnan elkezdenek végre pörögni az események. De az események csak nem akarnak pörögni, bár fordulatot valóban kapunk. A képi vállalkozáshoz képest azonban hangyahímtagnyit.

Mert az a fajta gondolatmenet amelynek láncára a Feledés történelem fonala fel van fűzve annyira hasonlít a 2009-as Hold című filmre, hogyha nem tudnám, hogy az Álomgyárban mennyire kreatív elmék ülnek az asztaloknál, akkor akár azt is feltételezhetném, hogy ugye ez egy koppintás, de ugyan, erről szó nem lehet. Hiszen mint tudjuk, ott minden nagyon eredeti. Azonnal kapom már itt az olvasói gondolatokat, hogy persze egy kritikusnak soha semmi nem jó. Mert fikázni mindent könnyebb mint dicsérni. Ezért is akasztom meg most a gondolatmenetét és nyargalok át a jó dolgokra, hogy aztán jöhessen a feketeleves.

A látvány pazar. Ezt már csak akkor tudták volna überelni, ha 3D-be vágják az egész hóbelebancot. Ám így is nagyon üt az égés utáni Föld. A felrobbant Hold látványa pedig szintén király. Ahogy az ki lett találva és az erre ráépített Föld pusztulás, az mesteri, logikus és okos húzás. Gravitáció, apály-dagály, lemezmozgás, minden érthető és világos.
A karbantartó eszközök dizájnja és különböző gépek kinézete penge. Nekem leginkább az jutott eszembe, hogy a filmes stáb leszerződtette a Nintendo Wii dizájnját kiötlő grafikusokat, mert minden olyan volt, mintha ahhoz szabták volna, és ez penge.

Bejött a kötelező tétel itt is, hogy minden filmfőszereplővé váló, jövőben imbolygó csodabogárnak kell, hogy legyen egy kultikus tárgya, ami hozzá van nőve és neve is van, sőt letűnt korokat idéz.(Én, a robot, Wall-e) Sőt, ószeresként összegyűjtögetett tárgyaiból egy komoly kis gyűjteménye is van és ezeket egy kellemes is odúban halmozta fel. Ez is mind mind megvolt. Na és itt kezdünk átcsúszni abban az ingoványba, ahol a Feledés sajnos teljesen eltűnt.

Mert a pazar látvány mellé jön a mindenhonnan egy kicsi. Leginkább a Holdból volt nyúlás, de Terminátor alkotók is élhetnek a gyanúperrel, hogy mintha nagy hatással lettek volna az írókra. Na és ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy az egész le lett öntve egy szófosó Tommal meg olyan mennyiségű sziruppal, hogy attól még Micimackó is kifeküdne, akkor talán már mindenki értheti mitől fájdult meg a lépem.

Az említett Hold 97 percéhez képet ez a film 125 perces és közben annyi az üresjárat, ami sokszor már az érdektelenségbe sodorja az alkotást. A legnagyobb baj pedig az, hogy bár a karakterépítéshez lenne szabva az idő, a végére mégsem érdekel egy cseppet sem egyik szereplő sorsa sem. Tomostól, Freemanestől (Aki egyébkpént ebben a filmben is mindent magyaráz.), lázadóstól az egész Földestől hidegen hagy. A szerelmi szál nuku, nyista, nem akarnak kinyílni. Az űrbázis pedig a nagy várakozás ellenére sem hoz semmilyen maradandó élményt. Egy súly nélküli tömegcucc a CGI gyárak futószalagjairól, amit a heroikusnak szánt, de komikussá vált duma még jobban aláás.

Kétszer elsütni ugyanazt a poént, na de kedves uraim, hölgyeim? Én kérek elnézést.

Akinek ajánlom: Nem látták még a Sam Rockwellek elszánt harcát a gonosz vállalattal szemben és eddig egy világégés után játszódó filmre sem majszoltak popcornt.

Akinek nem ajánlom: Hold, Terminator, Walle-e. Ha ezeket láttad, ezt olyan messzire kerüld el, mint cukros bácsi a nyugdíjas otthont.

Az élet a legjobb forgatókönyv író. Közhely, azonban a Delfines kaland (A magyar címért statáriálisan kellene kivégezni a fordítót.) esetében mégis teljesen igaz. Lehet-e szívszaggatóbb alapsztorit kitalálni, mint egy sérült állat és egy gyerek egymásra találását. Igen, tudom. A Szabadítsátok ki Willy-t már régen leforgatta, bemutatta és gennyesre kereste magát a folytatásokkal a Warner Bros, a cég aki most a 3D-sített (De minek?) Delfines kalandot is elénk tárja. Kezdetben én is kételkedtem, azonban a gyerek és a delfin fővonalon kívül más hasonlóság nincs a két film között.

A műkedvelő szinte csak legyint, az egyik legkönnyebb műfaj a családi filmé, ám mégis könnyen beletörik az alkotók bicskája. Unalmas, betétdalokkal teli, kliséktől hemzsegő szirupos maszlag lehet a végeredmény. A Delfines azonban viszonylag még tartja magát. Nincsen gonosz szálloda tulajdonos, a film végére összejövő csonka családok vagy a Pulitzer-díjról álmodozó, a sztoriért mindent kútba vető újságíró. Ami egyedül idegesített az az állatmentő kislány. Nem tudom miért gondolják úgy a forgatókönyvírók és a rendezők, hogy egy 11 éves gyerek ugyan úgy beszél, mozog, gondolkodik mint 30 éves társai. Nem életszerű.

Ami egy kicsit még kiverte a biztosítékot, hogy a filmet szinte rutinból oldották meg. Semmi pluszt nem éreztem, se a történet mesélésben, sem pedig a színészek játékában. Egy vásznon megjelenés azonban mindig szórakoztató. Morgen Freeman feltűnése nem csak, hogy új színt visz a történetbe, hanem egyenesen motorja lesz. Élmény nézni Freemant, pörögnek a percek amikor ő játszik. A szomorú az, hogy a történetet, nem egy mellékszereplőnek kellene a hátán vinnie. De ez van ha a szereposztásnál rosszul súlyoznak a castingolók.

Kíváncsian hallgatom a vetítésről távozó gyerekeket, hogy mit mondanak a szüleiknek, amikor arról érdeklődnek, hogy tetszett-e a film? „Jó volt.” – jön legtöbbször a válasz. Hát igen. Ennél többet nem is nagyon érdemel a film. Winter, a delfin története megható és reményt ad sok olyan embernek aki hasonló sorsot visel a kis delfinnel. A lényeg ugyanis, hogy még akkor is lehet valaki teljesen egész, ha testileg nem is az. Ezt pedig már a film közben direktben is megkapjuk. A baj, csak annyi, hogy a sokszor sekélyessé váló történetmesélés szinte önmagától dobja fel a kérdést: Tényleg kell-e egy 113 perces film Winter sztorijához? Mert bizony, a kevesebb néha nagyon is több tud lenni.

Winter története Szombathelyen, a Cinema Cityben fakaszt könnyre.

 A www.seewinter.com oldalon élőben lehet nézni az uszonyprotézissel élő delfin mindennapjait.