Kövesd a sárga utat – A mondat ami generációk agyába égett bele, csakúgy mint a karakterek a Madárijesztő, az Oroszlán és a Bádogember. Akik olyasvalamire áhítoztak ami ott lakott bennük, csak éppen alul értékelték önmagukat. A két Oscarral jutalmazott Óz, a csodák csodája az egyik alap a filmművészetben és most ehhez nyúlt hozzá a Disney. A készítésnél pedig két fő pillér volt amire építkeztek. Az egyik, hogy a film történetében illeszkedjen az eredeti filmhez. A másik pedig, hogy látványban is táplálkozzon abból, sőt olyan szín és forma orgiát hozzon magával, ami elviszi a hátán az amúgy klisés sztorit.

Mert az egyetlen probléma az, hogy úgy van nyújtva a film, mint a rétes és ez indokolatlan. Az alapkoncepció jó. Eredet történetet kapunk, amiből kiderül, hogy a szélhámos nagy varázsló Óz, miként jutott a birodalomba, hogy a boszorkányok miért gonoszak és miért jók és miért állnak harcban egymással, sőt. A filmben azt is megtudjuk, hogy a Csodák csodájában használt kütyük miként készültek és, hogy lett egy szemfényvesztő vásári bűvész az Óz birodalom királya. Ez egyébként teljesen rendben is van. Na de, hogy az amúgy élvezeten és pörgősen akár 90 percbe is beleférő történetet, miért kellett 127 percre húúúzni, az a rejtély.

Vannak filmek amik pont azért nem lesznek ciki, mert a stábban van annyi tartás, hogy tudja nem a mennyiség határozza meg a minőséget. És bár ugyan a Jurassic Park 3 pont a széria leggyengébb darabja, mégis vállalható, pontosan azért, mert tudták, hogy hol is kell az ollót összezárni és a nyersanyagot levágni. Az Óz a hatalmasban, pont emiatt vannak unalmas részek és üresjárat, mert olyan bő lére van eresztve, amibe bizony most belefulladunk.

A látvány pazar, a 3D nagyon üt, a koncepció – ami követi az eredetit – miszerint Kansas egy szürke és kicsi képkivágással van bemutatva majd az Óz birodalom szélesvásznú és színes, szintén működik. Sőt nekem az pluszban tetszett, hogy a 3/4-es képnél egy-két tárgy még ki is repült a képből, még tovább játszadozva a képkivágással és a 3D-vel. Sok kritikát kapott a színes, eltúlzott formájú környezet, ami az Alice Csodaországban Tim Burton -féle változatból lett átemelve. Ezzel ellentétben: nekem semmi bajom nem volt vele. Ez a mesevilág ilyen és kész. A szemem nem, hogy nem bántotta, de élvezet volt végig nézni a képsorokat, amikor James Franco megérkezik, annyira extra volt a megjelenés és a térélmény.

De, akkor elérkeztünk egy újabb kényes ponthoz: a színészekhez. James Franco csak vigyorog mint a tejbetök és nem csinál semmi mást. Nulla érzelmek, nulla mimika, nulla karakter, csak az idétlen vigyor. Mila Kunis legpozitívabb villantása a popsijára feszülő naci volt. Azon kívül semmi. Rachel Weisz szintén nem hoz semmi emlékezeteset, Michelle Williams pedig annyira aggódó, édes-mézes és nyájas, hogy kockacukor elszégyelli magát. Na jó, tőle legalább kapunk egy sziklaszilárd karaktert.

Az Óz az idei év legjobb nyitása volt az USA jegypénztárainál. A Disney egyébként is nagyon bízott a sikerben, így már a megjelenés előtt nekiállt a folytatás leszervezésének. Kérdés, hogy az egyelőre még kasszát mindig nem robbantó Óz a hatalmas, valóban indokolttá tesz-e egy vagy akár több folytatást is? 

Akinek ajánlom: Olyanoknak, akik nyitottak egy színes mesevilágra, lenyűgözi őket a 3D-s látványorgia és ez már elég nekik a felhőtlen szórakozáshoz. 

Akinek nem ajánlom: Akik hányingert kapnak egy Tim Burton által vizionált környezettől, sőt, azt sem képesek elnézni a filmeseknek, hogy „történetmesélési szómenésük” miatt kockára ülik a seggüket. 

Van a medvék és az emberek között valami olyan ősi kapocs, ami egyelőre nem kapott magyarázatot. De szembeszállunk a Shellel a jegesmedvékért, kényszeresen szorítunk minden pihe puha teddy macit és jobba ízlett az uzsonna is, hogyha Medve sajtot csempészett bele anyu. Szóval a kutya, gyerek adalék a tuti recepthez kiegészítésre szorul. Kutya, gyerek és medve ezután a triumvirátus, amelyre a tévé maci is bármikor áldását adná.

Villámtesók

A Ted esetében tehát, ha így vesszük, már eleve van egy kis előny. Az meg, hogy a szélsőségek összeeresztésével dobnak egy nagyot az amúgy is minden szívnek kedves plüssmaci történetén, egyenesen tutiságot hoz. Egy hónapnyi böjt után végre a szombathelyi moziba is megérkezett a beszélő, kurvázó, füvező medve. Ami lehet, hogy nem okoz minden percben nevetőrohamot, de összességében mégis annyira jó, hogy érdemes rá jegyet váltani.

Seth MacFarlane az űrből jöhetett. Mert amihez eddig nyúlt az minden arannyá változott. Az Amerikai fater, a Family Guy és a Cleveland Show is mind az ő agyszüleménye. Korábban pedig olyan animációs filmekben dolgozott íróként, mint a   Boci és Pipi, a Dexter laboratóriuma és a Johnny Bravo. Saját sorozati kivétel nélkül magukon viselik saját, kicsit obszcén, de még nem alpári, kissé diszkriminatív, de még nem rasszista és kicsit groteszk de még nem abszurd humorát. Ezért is szeretjük őket, bizonyítja ezt, hogy a Family Guy 1999-től fut a tévében.

Tulajdonképpen MacFarlane nem tett mást, mint követte a jól bevált receptet és vett egy mindenki által szerethető karaktert, akit teljesen emberi tulajdonságokkal ruházott fel. Majd megoldotta ezt egy jó adag barátsággal, szerelmi szállal, krimi vonallal és kész is a Ted. De mégsem ettől működik igazán a dolog, hanem attól, hogy ez a plüss medve olyannyira emberi, hogy szinte magunkat látjuk benne. Egy fékezhetetlen, csajozós, bulizós, munkamentes élet, ahol gyermekkorunk – illetve medvebocs korunk – ikonjaival bulizunk együtt. Nagyjából olyan ez mintha egy Égből pottyant mesék fanatikus felnőve együtt kurvázna Levente Péterrel.

Bevallom őszintén idén többet röhögtem a Diktátoron, de a Ted annyival emberibb, a történettel annyira jobban lehet azonosulni, hogy nem kérdés, ezt a filmet egyenesen imádni lehet. Nem csoda, hogy bejelentették,  hamarosan jön a második rész.

Megtorpannak egy röpke pillanatra

Hollywoodban akadnak, akik úgy vélik: az vagy a vörös szőnyegen, amit viselsz. Reese Witherspoon 2007-ben éppen Ryan Phillippe-pel történt szakítása után választotta azt a csodás sárga Nina Ricci-göncöt, amely miatt mindenki szeme megakadt rajta: csinosabbnak tűnt benne, mint valaha. Két éve Maggie Gyllenhaal frissített kissé független eleganciáján őszibarackszínű hableány-sziluettjével, amelyet Roland Mouret talált ki számára. Egy évre rá az Oscar-gálán Katherine Heigl formás teste aratott sikert abban a bíborruhában, amely átlagos lánykából igazi légies mozidívává varázsolta.

„Azzal a ruhával egy csapásra eldőlt minden” – szögezte le Nicole Chavez, aki beletuszkolta Heiglt az egyvállas ruhakölteménybe.

Chavez, aki stylistként Catherine Zeta-Jones-szal és Scarlett Johanssonnal is dolgozott, úgy vélekedett, hogy a vörös szőnyeges megjelenések igenis komoly változást hozhatnak. „Azok, akik a szakmában számítanak – szereposztó ügynökök, a filmstúdiók főnökei -, ilyenkor megtorpannak egy röpke pillanatra, és megjegyzik maguknak, akit éppen látnak. Később már fontos lesz nekik, hogy az illetővel dolgozzanak” – idézte a szakembert a The New York Times stylistokról szóló cikke.

A kaszt tagjai

Az imázsalakító ruhák „bedobása”, amely régen az ügynökök reszortjához tartozott, ma már egy maroknyi befolyásos hollywoodi ízlésformáló stylist feladata. Olyanoké, mint Annabel Tollman, Petra Flannery, Estee Stanley, Deborah Waknin vagy Rachel Zoe: az ő nevük összefonódik az általuk öltöztetett nőkével. 

Sokan vélik úgy, hogy a vörös szőnyeges bevonulások reklámkirakatként szolgálnak azoknak a divattervezőknek, akik dollárszázezreket spórolnak meg az ingyen hirdetéssel, illetve lehetőséget kínálnak arra, hogy korábban ismeretlen divatkreátorok – mint amilyen Elie Saab vagy Naeem Khan – egy csapásra lusxusmárkákká váljanak. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a parádék legalább annyira a kiemelkedő, tehetséges stylistok „jutalomjátékai” is egyben.

De kik is tartoznak manapság ebbe a kasztba? A The Hollywood Reporter listát állított össze a szakma sztárjairól, megemlítve mások között Elizabeth Stewart, Leith Clark, Anna Bingemann és Jessica Paster tevékenységét, de fölmerült az Angelina Jolie-val dolgozó Jennifer Rade és az ifjú brit sztárral, Carrey Mulligannel foglalkozó Tiina Laakkonen neve is.

Amikor a 14 esztendős Hailee Steinfeld tavaly belibbent a Golden Globe-gálára csodás Prabal Gurung-ruhájában, stylistjainak, Karla Welchnek és Kemal Harrisnek is jutott a babérokból. Azon a ceremónián Natalie Portman rózsaszín szatén Viktor & Rolf gálaöltözete is minden bennfentest elismerő hümmögésre késztetett: az Oscar-díjas színésznő ruhája Kate Young stylist hozzáértésének köszönhette sikerét.

Ezek az elismerések némiképp megmagyarázzák, hogy miért éri meg a stylistok áldozatos munkája, még akkor is, ha ízlésük és ösztönös megérzésük alkalmanként áldozatul esik a hírességek szeszélyének.

A jó ruha megnyitja az ajtókat

Ahhoz, hogy valaki befolyásos stylisttá váljon, több kell, mint kritikus szem, puritán munkaerkölcs és alázat. A cím manapság kizárólag azoknak jár, akik nemcsak a gálákon tudnak ragyogni klienseikkel, hanem a magazinok címlapjait, a parfümmárkák és kozmetikumok szerződéseit is garantálni tudják nekik. Ami cseppet sem lebecsülendő, hiszen egy ilyen márka reklámarcának lenni dollár tízmilliókat jelenthet. A Mila Kunis kócos-laza imázsát lélegzetelállító szexis nővé változtató Petra Flannery munkája nyomán például a Dior cég menten le is csapott a színésznőre.

„Felöltöztetni valakit a vörös szőnyegre nem pusztán azt jelenti, hogy jól nézzen ki a bulin. Az egész arról szól, hogy brandként tudd eladni magad” – osztotta meg a titkot a szakma jeles képviselője, George Kotsiopoulos, a The New York Times életmód magazinjának korábbi szerkesztője, aki mostanában az E! celebmagazin ízlésrendőrségének házigazdája.

 „A jó ruha megnyithatja az ajtókat” – húzta alá Karla Welch, aki Olivia Wilde-ot bújtatta 2008-ban abba a sápadt levendula színű Reem Acra-öltözékbe, amely az Emmy-díjátadón a színésznőre irányította a filmes potentátok figyelmét. Nem véletlen, hogy szerepet kapott a Doktor House-ban, bekerült a Tron: Örökség, valamint a Cowboyok és űrlények szereposztásába is. 

A végső szó mindig az övék

Az internetkorszak beköszöntével – hiszen azóta bármilyen önjelölt kritikus vígan köszörülheti a nyelvét egy sztáron – a stylist még jelentősebb státust kapott. 

Az online világ sok szempontból fenekestül forgatott fel mindent, és sok hollywoodi stylist fontossága tudatában „vérszemet kapott”. Az utóbbi időkben mindazonáltal visszavettek egójukból, jó néhányan pedig más úton indultak el. Cher Coulter, aki Kate Bosworth-öt és Kirsten Dunstot öltözteti, például igyekszik „gyümölcsöztetni” a hozzá kötődő sztárok imázsát: Bosworth-szel ékszerkollekciót indított útjára, sőt saját ruhakollekcióval is előállt. Jeanne Yang kliensével, Katie Holmesszal fogott össze, és harmadik éve forgalmazzák saját divatholmijaikat. June Ambrose, aki popsztárokra szakosodva Mariah Carey, Mary J. Blige és Sean Combs imázsát formálja, a valóságshow-hullámot lovagolta meg: Styled by June című műsora februárban indult a VH1 amerikai kábelcsatornán.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a stylist szakmát ne vennék továbbra is komolyan. „Az embernek meg kell találnia a helyes egyensúlyt – magyarázta Ambrose. – Továbbra is vannak napok, amikor térden csúszkálva tűzöm fel a ruhák alját, és adom fel a sztárjaimra a cipőt.” 

A stylistok munkája egy sebész pontosságát és egy elemző érzékeny radarját követeli. 

„Tudom, mikor kell visszakoznom. Ha rájuk adok egy ruhát, és nem néznek rám, megértem: rendben, nem akarják viselni, és kész” – fedte fel Tara Swennen, aki Kristen Stewart és Kate Beckinsale külsejéért felel. 

Az viszont elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatba kerüljenek ügyfeleikkel. „Az ember bejáratos hálószobájukba, és úgy kell foglalkoznia velük, ahogy a legjobb barátaival” – árulta el Leslie Fremar, Charlize Theron és Julianne Moore külcsínének a tervezője. Azt sem hallgatta el azonban, hogy kliensei mégiscsak a főnökei, és a végső szó mindig az övék. 

A piros kabát

Amikor Kocsis Tibor a tavalyi X-Faktorban piros kabátban lépett színpadra, az akkora telitalálat volt, hogy az egész ország tapsolt.

– Nem volt véletlen ez a választás. Tibit a verseny során végigkísérte ez az imázs. Igyekszem olyan darabokat föladni a versenyzőkre, amelyekkel azonosulni tudnak. Fontos, hogy jellegzetes kép alakuljon ki róluk – mondta el az MTI-Pressnek Holdampf Linda stylist. 

Megfogalmazása szerint a stylist alapvetően gyűjtőfogalom, olyan szakembert takar, aki kialakítja egy adott ember stílusát, legyen az ismert vagy átlagember. Megismeri és meghatározza, hogy az alkatához, habitusához, energiáihoz és kitűzött céljához milyen stílus illik, mi az, ami erősíteni tudja. Mint hangsúlyozta, munkájában mindig az a kérdés, hogy a kliens mit akar elérni. Ha egy átlagember esetében az a cél, hogy egyszerűen jól nézzen ki, akkor arra törekszik, de ha egy sztárral dolgozik, akkor merészebb összeállítások is előkerülhetnek.

– A stylist ugyanolyan szakma, mint bármelyik másik – magyarázta. – Attól, hogy valaki jó műsorvezető vagy színész, nem feltétlenül tud jól öltözködni, nem feltétlenül tudja kialakítani saját stílusát. Mivel megjelenésével, attitűdjével éri el azt, amit közvetíteni szeretne, bizony könnyen kudarcot vallhat, ha az öltözéke nem megfelelő. Mert vagy nem harmonizál az egyéniségével, vagy rosszul néz ki. Ritkán hallani azt a mondatot, hogy valaki isteni színész, műsorvezető, de borzasztóan öltözködik. Az marad meg róla, hogy rosszul öltözködik, és elveszik az, hogy jó színész. Természetesen nem a tehetsége vész el, de az emberek róla alkotott megítélése nem arról fog szólni, hogy mennyire tehetséges. Sajnos a hiba sokkal inkább feltűnik, mint az erény, ezért nem szabad hibázni, mert az végzetes lehet. 

Holdampf Linda nevéhez fűződik a tehetségkutató további két befutott sztárja, Wolf Kati és Vastag Csaba imázsának a megteremtése is.

– Náluk éreztem meg igazán azt, hogy sikeres és eredményes volt a munkám – idézte fel. – Megtaláltam a kulcsot hozzájuk, megnyíltak előttem, és megéreztem, mit kell nekik mondanom, hogy elfogadják az elképzeléseimet, hogy első pillanattól kezdve bízzanak bennem, és tudják, hogy jót akarok nekik. Katival, Csabival és Kocsis Tibivel is a mai napig ápolom a kapcsolatot, mindannyiukkal jóban vagyok. Izgulok értük, szeretem őket. Kicsit úgy érzem magam, mint egy szülő: továbbra is figyelemmel kísérem a pályafutásukat, de elfogadom, hogy olyan döntéseket hoznak, amit szeretnének.

(mti)

Young többek közt azzal a munkával érdemelte ki a 25 fős listán az első helyet, amelyet az éppen gyermeket váró Natalie Portman öltöztetésével végzett tavaly. A színésznő Oscar-díjat vehetett át A fekete hattyú című filmben nyújtott alakításáért, de már az Oscar-gála előtt is több díjátadón meg kellett jelennie a vörös szőnyegen. Öltözékét sokan dicsérték.

A második helyre az a Leslie Fremar került, akinek „modelljei” között van Charlize Theron és Reese Witherspoon.

A képzeletbeli dobogó harmadik fokát Petra Flannery foglalja el: ő jellemzően – divatikonná váló – fiatal tehetségeket öltöztet, ügyfelei között van Emma Stone, Zoe Saldana, Mila Kunis és Megan Fox.

Legjobb film – Drive

Hát akkor dobpergés mellett ezennel leplezzük le az idei év legjobb filmjét. Sajnos Szombathelyen csak késve tudtuk megnézni azonban végül így sem maradtunk le semmiről. Giga-mega produkciók ide, látványorgiák oda, a film  még mindig az érzésektől film. Szép volt Drive!

Legjobb animáció – Rango

Ha már film folytassuk a rajzolt hősökkel. A Rango egy western paródia Johnny Depp módra, ami annyira jól sikerült, hogy egyenesen a popcorn aranyérmét is elnyerte vele mindannyiunk kedvenc hantás kaméleonja.

Legjobb férfi színész – Ryan Gosling

Tévedés lenne azt gondolni, hogy csak a Drive miatt kapta tőlünk Ryan Gosling az idei év legjobb férfi színész díját. A-A. Volt itt kéremszépen még egy Őrült, dilis szerelem és egy Blue Valentine is.

Legjobb női színész – Natalie Portman

Hát aki látta a Fekete hattyút annak kétsége sem lehet hozzá, hogy Portman idén elérte pályája csúcsát. Kiválóan játssza a naiv, anyuka kedvence fapinát, a következő percben úgy esik neki Mila Kunisnak mint gyöngytyúk annak a bizonyosnak. Párosan nézve az ember azt sajnálta a legjobban, hogy sokan voltak a moziban.

Legjobb pasi – Ryan Gosling

Nem csak színészként, de sharmörként is domborított Ryan Gosling a gyöngyvásznon. A színész árfolyama lassan az isteni Brad Pittével vetekszik ebben pedig kisfiús mosolya és beton kemény hasizma is a segítségére volt.

Legjobb nő – Mila Kunis

Ha lenne három kívánságom akkor azt úgy szóla: Mila Kunis, Mila Kunis, Mila Kunis. Új istennő tűnt fel idén a mozivásznon. Bár igaz, hogy a Fekete hattyú riherongya után egy Barátság extrákkal szende kislánya jutott neki, de utóbbiban is legalább annyi spiritusz volt amennyi bevilágítaná egész Magyarországot.

Legjobb rendező – Nicolas Winding Refn

Kissé nehezen megjegyezhető neve miatt, lehet a filmbarátok jobban teszik, ha fakultációt indítanak a Drive rendezőjének nevét memorizálandó. Mert ha legalább még egy pár olyan alkotást enged ki a keze közül, amelyek legalább a Drive színvonalának felét megütik, akkor érdemes lesz figyelni rá.

Legjobb DVD – Király beszéde (2 lemezes, digipack)

A film is kötelezte, meg a kiadó Budapest Film is hajlott a jóra és egy bársony tokba bújtatott két lemezes digipack kiadással koronázták meg a díjesővel jutalmazott Király beszédét. A külcsín, a taralom és a megfizethetőség is arra sarkallt minket, hogy 2011 legjobb DVD-jének válasszuk ezt a csodát.

Legnagyobb csalódás – Lopott idő

Sokat vártunk tőle, nagyot akart durrantani, aztán csak az ide-oda futkozó, értelmet nem lelő sztorit kaptuk. A lebosszantóbb az az, hogy meglett volna benne a potenciál de csak nem sült a puskapor. Sajnáljuk.

Nemrég a nyári mozik legjobb nőjének választották Mila Kunist, így hát azt gondoltam, hogy a Barátság extrákkal az, az a film, amit a Fekete hattyú után látnom kell Kunis kisasszonytól. Már csak azért is – mert ugyan lehet valami sötét perverzió lakozik bennem – de, hát nem a fiú és lány barátság sok-sok szexszel minden férfi vágyálma? És, hogy ebből hogyan lesz egy ízléses, mégis bizsergető másfél óra, na ez az amire kíváncsi voltam. Na meg, hogy lesz egy kis villantás.

Ez utóbbi, sajnos, elmaradt ám nézzük a film jó oldalát. Vicces, szórakoztató és ha már korábban a célközönség kilétét feszegettem, akkor a fiúknak ott van a félistennő Mila Kunis, a csajoknak pedig a kidolgozott testű Justin Timberlake. Jó párosítás az övék, mert elhiszem, hogy tényleg barátok és, hogy ágyba is csak azért bújnak, hogy „teniszezzenek”. Azonban bármennyire is figyeltem és próbáltam rákattanni a vászonra, a sok kolléga által felfedezett bizsergető feszültséget nem éreztem közöttük. Minden a helyén volt, minden összeállt, de valahogy az a kis plusz, ami olykor-olykor feszítette volna a nacimat, nem volt meg. Alapvetően persze nem pornóra ültünk be, de ha már merész volt a trailer, a plakát és minden más körítés, akkor ezt, ha csak egy hangyapöcöknyit is, de elvárná az ember.

A sztori amint az a romantikus, „a két fél összebarátkozik, az egyik többet érez mint a másik aztán valahogy mégis szerelem lesz belőle” típusú, filmeknél lenni szokott, nem hoz különösebb fordulatokat. De jól is van ez így, hiszen jelen esetben az érzelmeknek kell dominálniuk. Néhány klisére azonban felhúztam az orrom. Mert nem hiszem el, hogy a forgatókönyvírók csak és kizárólag akkor tudnak plusz poénokat írni, ha ehhez egy szex centrikus és még mindig a hippikorszakban élő anyukát vagy egy Alzheimer-kóros apukát húznak elő a kalapból. Aztán előző arcpirító beszólásait, utóbbi pedig betegségéből fakadó számunkra megmosolyogtató szituációk sorát vonultatja fel. Működött volna ez nélkülük is, erre pedig példa Woody Harrelson figurája, aki minden egyes megjelenésével új színt és pezsgést hozott a vászonra.

A Barátság extrákkal az a film ami elhiteti velünk, még egy new york-i nagymenőnek is vannak érzelmei és felvillantja előttünk a lehetőséget, hogy egy sikeres karrier mögött bizony lehet boldog magánélet. Na meg ott a végén a nagy felismerés, hogy mennyire rövid az élet, hogy Carpe Diem, Élj a mának, ragadj meg minden lehetőséget. A kedves olvasó meg legjobban akkor jár, ha megragadja párját és megnézi a filmet. A szellemi petting után pedig jöhet a folytatás…

A barátság Szombathelyen a Cinema Cityben kap extrákat. 

Barátság extrákkal: Ha a nemrég a nyár legjobb nőjének kikiáltott Mila Kunis csak fele annyira lesz szexis mint a Fekete hattyúban akkor ez kötelező darab a kanoknak. A csajoknak meg ott van Justin Timberlake meg a romantika.