Magyar thriller 

Víkend – Mátyássy Áron első nagyjátékfilmje, a Víkend, ami első olvasatra klasszikus thriller elemekkel operál. Adott három karakter, akik jó viszonyt ápolnak, egészen addig amíg el nem jutnak egy viszonylag Isten háta mögötti helyre, ahol aztán egy vadászat során meghal valaki. Ez pedig túl nagy sokk, ahhoz, hogy a barátság, vagy jó viszony megmaradjon köztük. Ám nem csak, hogy felbomlanak a kötelékek, de mindannyiuk múltjából előmásznak sötét ügyek. A kérdés csak az, hogy az ember, embernek farkasa felállásból ki kerül ki győztesen.

Szexfüggők ha találkoznak

A (sz)ex az oka mindennek – Will Ferrel nevével fémjelzett produkcióban egy szinte lehetetlen helyzetet vázolnak fel az alkotók. Mi van akkor, ha szüzességünk elvesztése után rögtön szexfüggők leszünk, méghozzá az első partner okozta hatástól? Na ez pont egy ilyen kúrós film. Elvileg vígjáték, de én az első benyomásra inkább úgy fogalmaznék, hogy inkább víg kedélyű dráma lesz ez. Savaria mozi játssza.

Az igazi rock’n’roll

Dübörög a szív – Egész jó kis alkotócsapat gyűlt össze, mert a Dübörög a szív stábjában szinte mindenki Oscar díjas, a forgatókönyvírón keresztül a rendezőn át, a 3 Oscar díjas Meryl Streepről nem is beszélve. Igazi családi dráma, ahol a rock stár anyuka kénytelen rájönni, hogy az élet nem csak a világot jelentő deszkákon zajlik, hanem bizony a régen otthagyott családi fészekben is. A dolgok pedig úgy állnak, hogy a színpadi díva után ismét fel kell neki venni a anyuka jelmezt.

A The Giver című disztópia egy olyan világba vezet, amelyben nincsenek konfliktusok, sem rasszizmus, sem betegség. A történet főhőse egy 12 éves fiú (Brenton Thwaites), akinek sorsáról és hivatásáról a helyi szokásoknak megfelelően a társadalom bölcsei határoznak. Jeff Bridges a fiút a hivatására felkészítő bölcset játssza, Streep pedig a különös társadalom autokrata vezetőjét alakítja.

A filmet 25 millió dolláros költségvetésből Phillip Noyce (Férfias játékok) rendezi. A forgatókönyvet Vadim Perelman (Ház a ködben) írta, a producerek sorában Bridges neve is olvasható.

 -mti-

A Vaslady Nagy-Britannia első és mindmáig egyetlen női kormányfőjéről szól, de a kivételes személyiség politikai pályafutását személyes életének kontextusába helyezve végső soron egy megözvegyült, magára maradt ember végső kérdéseit teszi fel a film, amelyet február 2-tól játszanak a magyar mozik.

Lloydot sokan kérdőre vonták bátorságáért, hogy egy „élő ikonról” forgatott, a film bemutatása után David Cameron, a jelenlegi brit kormányfő is helytelenítette „az időzítést”. A rendező koncepcióját, hogy Abi Morgan forgatókönyve alapján a demenciával küzdő, idős nő visszaemlékezéseiből építi fel a filmet, Thatcher családjának tagjai és a barátai is idegenkedve fogadták annak ellenáre, hogy az egykori brit vezető szellemi hanyatlásáról maga lánya is őszintén beszélt memoárjában.

A Vasladyt alakító Meryl Streep megdöbbentően azonosul szerepével. Remek alakításáért már elnyerte a Golden Globe-díjat és megkapta 17. Oscar-jelölését. Sokan veszik biztosra, hogy ő fogja majd kezébe február 26-án az Amerikai Filmakadémia díját is. Mint ahogy a legjobb maszk Oscarjáért folyó versenyben is verhetetlennek tűnő esélyei vannak a filmnek. A 62 esztendős Streep decemberben – életében először – a Vogue címlapjára is felkerült A Vaslady keltette izgalom kapcsán.

Morgan forgatókönyve nem fukarkodott a kemény és egyértelmű mondatokkal, ugyanakkor az is érezhető, hogy Lloyd tisztelettel és empátiával fordul főhőse felé. Felvillannak Thatcher életének legfontosabb állomásai, határozott képet kapunk hajthatatlan és következetesen képviselt konzervatív értékek iránti elkötelezettségéről. Jelzésszerűen az is felmerül, hogy hatással volt a hagyományos női szerep megváltozására. Ugyanakkor azt a kérdést sem kerüli meg a film, hogy a politikus és családja milyen árat fizetett mindezért.

Egy fűszeres Oxfordban diplomázott lányából a gazdag férfiak uralta brit Konzervatív Párt fejévé vált és 1980-tól 11 éven át vezette az országot. A film a politikai pálya minden fontos mozzanatát felsorolja: látjuk, ahogy először lép be képviselőként a parlamentbe és kék ruhájában cseppet sem tűnik elveszettnek a férfiak sötét öltönyös áradatában, látjuk, ahogy makacsul szembeszáll a szakszervezetekkel, és tűzön-vízen átverekszi fájdalmas gazdasági reformjait, látjuk a falklandi válságban és a győztes háború után diadala teljében, majd később a világ vezetői között a berlini fal leomlását ünnepelve. A visszaemlékezés azzal a momentummal zárul, amikor örökre kilép a Downing Street 10. kapuján.

A 86 esztendős Thatcher a múlt mozaikjait felidézve rég halott férjét, Denist (Jim Broadbent most is remekel) próbálja elereszteni.

– Sokat kivett belőlem, de megtiszteltetés volt őt alakítani – mondta el Streep, aki korábban a Mamma mia! című filmben dolgozott együtt a rendezővel. – Egyike volt azoknak a ritka alkalmaknak, amikor hálát adtam azért, hogy színész vagyok és hálás voltam azért a privilégiumért, hogy mély átérzéssel tudok tekinteni egy életre – fogalmazott.

Streep sem az erőskezű politikust, hanem az embert akarta bemutatni. Mint a produkció londoni premierjén elmondta: Thatcher női politikusként való elszigeteltsége egy saját fiatalkori élményét juttatta eszébe, amikor rövid ideig egy szín fiúiskolában tanult cserediákként. A filmet nem politikai életrajzként, hanem „szubjektív visszaemlékezésként” fogta fel – fogalmazott.

Thatcher személye, a kemény kezű konzervatív politikus megosztotta bírálóit. Bár a film Nagy-Britanniában is sikerrel szerepel, az alkotást vegyesen fogadta a kritika. Abban viszont minden ítélet megegyezett: Streep élete egyik legjobb alakítását nyújtotta A Vasladyben.