Az outsiderek számára szinte ismeretlen Deadpool figurája. Igaz, a karakter nem először kap élőszereplős megjelenést a vásznon, mivel 2009-ben az X-Men Kezdetek: Farkasban már feltűnt. Akkor azonban a képregényes megjelenésére nyomokban sem hasonlított. Csak a stáblista utáni jelenetben lehetett valami hasonlóságot felfedetni Wade Wilson és a rajzolt figura között. Az azóta eltelt években Ryan Reynolds nem kevés energiát fektetett abba, hogy kampányoljon egy önálló Deadpool filmért, és hála égnek, milyen jól is tette ezt.

Az eredmény ugyanis zseniális lett. Deadpool a képregényekben is folyton a száját jártató, viccelődő, néha prosztóskodó és a lapokról az olvasóknak is kiszólogató karakter, akit egy az egyben fogtak és mindenféle fazonigazítás nélkül átpakoltak a vászonra. Nem csoda, hát, hogy a képregényes rétegfilmre vágyó geekek hada már eddig is világszerte örömtüzeket lobbantott. A műfaj ugyanis egyre kezd sötétedni. Idén például az egymásnak feszülő Batman és Superman, Amerika kapitány és Vasember mellé, egy világpusztításra törő Apokalipszis megfékezésére kísérletet tévő X-Men filmet kapunk. És bár teljesen jól elvagyunk a majdnem elpusztuló világ végső csatában történő megmentésével, azért a felhőtlen szórakozásnak mindenki jobban örül. Nem véltetlen, hogy két évvel ezelőtt a szintén nagyon-nagyon vicces Galaxis Őrzői egy csapásra lopták be magukat mindenki szívébe.

Deadpoolt már csak képregényes hagyományai miatt sem lehet komolyan venni. A készítők pedig egy az egyben rászabták a filmet. Ami pedig további dicséret, hogy olyan eredettörténetet kapunk, amin nem unjuk halálra magunkat. A film egy nagy akciójelenttel nyit, ami szépen tele van tűzdelve flashbackekkel. Így aztán a képregényhősök első filmes betegsége ki is lett irtva a moziból. Külön dicséret, hogy a Fox ezúttal volt annyira bátor, hogy külön kiszólásokkal az egész Marvel univerzumra utalni mert. Stan Leenek pedig ennyire király cameoja eddig még sosem volt.

Nagyon jó és pörgős dumák. Annak ellenére tudom díjazni a poénokat, hogy egy-kettő annyira szakállas, hogy szinte én szégyelltem magam. A film így is nagyon friss és pörgős. Az pedig külön rátesz egy lapáttal, hogy az X-Menek is feltűnnek a moziban és asszisztálásuk pedig külön jól jön, amikor unterman kell a cselekményhez.

A film már most óriási siker, biztosan jön a folytatás. Arra pedig már most egy komolyabb fogadást merünk kötni, hogy Deadpool fel fog tűnni valamelyik X-Men moziban. Akár már az idén érkező Apokalipszisben.

Értékelés: 10/10.

Akinek ajánlom: A poénokra fogékony, nem szívbajoskodó akció-mozi kedvelőknek.

Akinek nem ajánlom: Apácáknak.

A hajtás után ott a trailer is!

Az tehát egyértelműen látszik, hogy a sztori nem sokat merít a hasonló címet viselő képregényből, ahol ugye egy szuperhőscsapat balul elsült akciója miatt kellene a hősöknek regisztrálniuk. Vasember pedig a regisztráció mellett, a kapitány pedig ellen van, és ez borítja ki a nullás lisztet.

Ha esetleg a trailerből nem lenne világos, hogy ki kivel van, itt van egy tablókép is a kettészakadt Bosszúállókról.

Hát hol is kezdjem. 2015, képregény filmek, Fox stúdió, Erő krónikája. Hogy nem lett ebből egy igazán vagány film? Az alapanyag az egyik legrégebbi szuperhős csapat. Amelynek  a karaktereit mindenki nagyon kedveli. Ott van a pimasz Fákja, a melegszívű Lény, az okostojás Mr. Fantasztik és a családot/teamet összetartó Láthatatlan. Annyira markáns a megjelenésük és olyannyira ismertek, hogy nagyon nem is kell bemutatni őket egyetlen képregény rajongónak sem.

És pont ez a bajom ezzel az adaptációval. Láttuk már, olvastuk már, tudjuk. Tudjuk, hogy hogyan tettek szert szuperképességekre. Ismerjük a felállást. Miért kell minden egyes képregényhős első filmjének eredettörténetnek lenni? Miért nem lehet csak úgy, belevágni a közepébe? Kit érdekel, hogy ki miért lett és hogyan lett szuperhős? Miért kell a film 2/3-nak arról szólni, hogy egy átlagos/milliárdos/balfék főszereplő egyszer csak más lesz, mint a többi. De nem ő ám az egyetlen, hanem valaki más is szuperképességet kap, csak, hogy ő meg a rossz oldalra áll és hát a film maradék 1/3-ban jól egymásnak kell esniük. A rosszfiú azonban erősebb, mint a jófiú, ám a jófiú akaratereje és ügyessége azonban legyőzi a rosszfiút és még a világ is megmenekül.

Páff – agylövés.

Az meg külön fájt, hogy az amúgy is könnyed hangvételű és bohókás Fantasztikus Négyes egy amolyan Sötét lovag/Acélember szerű darkos beütést kapott. Értem én az újító szándékot, de hát akkor is.

Teljesen rosszul lett a film egyensúlyozva. A lassú komótos, sőt, szájbarágós kezdés után begyorsul az egész, a vége pedig olyan, mintha a filmkészítőknek gyorsan kellett volna dolgozniuk, mert lejár a munkaidejük és csak ennyi fért bele a végére. Sokat lehetett hallani, hogy a stúdiónak és a rendezőnek, Josh Tranknak nagyon sok nézeteltérése volt. Trank állítólag kezelhetetlen volt és úgy viselkedett, mint egy durcás kisgyerek. De ha még ez így is volt, a nézőt pont, hogy nem kellene, ez érdekelje. A filmen pedig nem kellene ennek meglátszódnia.

Pár pozitívum azért mégis csak volt. Az egyik, hogy a Lény végre tényleg olyan hatással bírt, mintha egy legyőzhetetlen kőtömb lenne. És nyoma sem volt a 2005-ös cosplayes Ben Grimmnek. Bár a jogi dolgok miatt úgysem jön össze, de megnéznék már egy Hulk vs. Lény összecsapást.

A másik pedig Toby Kebbel játéka. Élvezet volt látni őt a vásznon. Lejátszotta az egész bagázst úgy, hogy azt oktatni kellene.

Na, akkor összegezzünk: 

Bár Fantasztikus Négyes nem olyan rossz, mint a híre, azért nem ez lesz életetek Marvel filmje. (A legrosszabb Marvel film címet továbbra is a Szellemlovas 2. birtokolja.) A film sokat ígér, keveset ad. Sekélyes karakterekkel, értelmezhetetlen Fátum motivációval és úgy kb 5 azaz öt perc akcióval.

 Értékelés: 5/10.

Akinek ajánlom: Tényleg csak és kizárólag képregény fanatikusoknak. Illetve azoknak, akiket kárpótol a Lény úgy kb 7 percnyi jelenléte a vásznon.

Akinek nem ajánlom: Azoknak, akiknek a Fantasztikus Négyesből hiányoznak Jessica Alba mellei. Ők még csak véletlenül se üljenek be rá.

Amúgy, hova az ördögbe lett a trailerben látható jelenetek kb. fele? Mert, hogy a filmben nem volt benne az tuti.

A Marvel már azt a luxust is megteheti, hogy egy szerényebb célokat és kisebb közönséget megmozgató filmre áldozzon. És jól tetette. Remek kis matiné lett a Hangya.

Tudom! Már megint egy képregény film. Mindenkinek a könyökén jön ki, nincs más ötlet Hollywoodban, ugyanaz a kaptafa, sablonok, panelek, unalom. Hát nem. Először is a Marvel fejesei lassan egy évtizede dolgoznak azon, hogy a filmek képregényesen ki-be járhatóak legyen a karakterek számára. Másrészt pedig, hogy akár csak a képregény füzeteknél, a vásznon is legyen egyféle kínálat, ahol mindenki megtalálja a kisebb nagyobb hősét és kedvencét. A képregényt sem úgy olvassuk, hogy minden egyes szám, minden egyes történet a fölhöz vág. Vannak kissé sablonosak és vannak nagyon eredeti sztorik, de attól még szeretjük őket. Hol jobban tetszetős rajzzal, hogy ízlésünktől távol állóbb grafikával jelentkeznek, ám ettől még nem pártolunk át a festők nagy albumaira, a szuperhősök világáról. Hát így.

Éppen ugyanígy kezd működni a Marvel filmes univerzum is. Ahol a nagy össznépi bosszúállás után, idén egy kisebb rajongótáborral bíró hős, kis kalandját is megkaptuk. Itt nincs világmegváltás, nincs űrlények elleni csata, nincs semmi, ami arra utalna, hogy az emberiség sorsa ismét egyetlen ember markában lenne, épp ellenkezőleg. Itt most az egyén számít. A sztori tulajdonképpen egy betörés története, megbolondítva egy kis humorral, vicces sidekickekkel, szuperhős ruhával és hangyákkal.

Edgar Wright (akit végül kreatív nézeteltérés miatt elhajtott a Marvel) pontosan tudta a film alapjainak lerakásánál, hogy a Hangya soha nem rendelkezett akkora súllyal és rajongótáborral a Marvelnél, mint például a Vasember vagy Amerika kapitány. Ennek tudatában, nem is próbálta a karaktert túldimenzionálni, inkább egy kellemes matiné jellegű mozit hozott össze. Sok popkultúrális kikacsintással, poénnal és látványos, amolyan Drágám a kölykök összementek effektekkel. Ami igen csak jól mutat a 3D-ben, szóval már ezért megéri a szemüveges változat.

Arról nem is beszélve, hogy ez az a film, ahol aztán tényleg van minden, ami a filmes univerzumban már ismert. S.H.I.E.L.D., Howard Strak, Peggy Carter, Sólyom, Bosszúállók bázis, Hydra, Vasember fricska és így tovább. Szóval ez egész film, valóban olyan, mintha csak egy képregényt vettünk volna a kezünkbe, aminek az írói eleve egy komplex világ hálózatában gondolkodnak. Ettől lesz a Hangya kapásból, szerves rész a már ismert univerzumnak. Arról nem is beszélve, hogy bár eredettörténetről van szó, még sincs szó végletekig vontatott, szájbarágós magyarázatokkal teli, bukdácsolós történetvezetésről. Ha pedig még Edgar Wright is maradhatott volna rendezői székben, még egy sokkal egyedibb ízt a szánkban hagyó alkotás is összejöhetett volna. De így sincs okunk a csalódottságra.

Összegzés: A Hangya nem fogja meghazudtolni a nevét és nem nő a Marvel legnagyobbjává, ám kellemes szórakozás lesz a képregény fanoknak. Látványos, néhol vicces is. Bár a karót nyelt Evangeline Lillyt nehezen bocsájtom meg.

Értékelés: 7,5/10.

Akinek ajánlom: Hát egyértelmű, hogy a Marvel kirakós darabjaiért rajongóknak mindenféleképpen. Sőt, a besurranós, tolvajos filmek kedvelőinek is bátran ajánlom. Mert az egésznek van egy kicsit olyan, Ocean’s eleven hangulata.

Akinek nem ajánlom: Azoknak semmiképen, akik irtóznak a hangyáktól. Meg azoknak sem, akik azt hiszik, a gardrób méretű széfjükben biztonságban van a családi hagyaték.

Kis ember, nagy erővel 

A hangya – Már megint ez a Marvel. Ezúttal azonban nincs semmi grandiózus Föld megmentés, nincs szubintelligens robot és űr hadsereg, csak egy kicsi kis Hangya. A képregényes stúdió ugyanis azt a luxust is megengedheti magának, hogy egy szerényebb babérokra törő karaktert is bemutasson, egy élőszereplős moziban. Ajánlom mindenkinek. Mind a két moziban nézhető!

Kritika nyílik ha ide kattintasz! 

Süket fülek, csilingelő hang

A Bélier család – Egy szívhez szóló francia családi történet, ez a Bélier család. Főhősünk Paula, süket-néma szülők gyermeke, aki harmóniában él családjával, csak hát lassan vége az iskolának, és kiderül róla, hogy tehetséges énekes. A lány Párizsban tanulhatna tovább, ám ehhez hátra kellene hagyni a szülőket és a gazdaságot, na meg a piacot, ami a család megélhetését jelenti. Hogy Paula, hogyan dönt, azt az Agora moziban lehet megnézni.

Fiatalító ránckrém

Önkívület – Damien egy kő gazdag, ám már élete végén járó építész. Akinek, most, hogy mindene megvan épp az kezd elfogyni, amit pénzen megvenni nem lehet. Ez pedig nem más, mint az élet. Így hát olyan beavatkozásra szánja el magát, amitől egy új fiatal testben ébredve, ismét kiaknázhatja az élet legszebb pillanatait. Igen ám, csak, hogy nem biztos, hogy az újonnan kapott test, valóban egy előélet nélküli, „üres tartáj”. Emberünknek tehát azt kell kiderítenie, hogy új élete, nem valaki más régi élete-e? A filmben vannak húzónevek, például a főszereplő Ben Kingsley és Ryan Reynolds, ám a rendező az a Tarsem Singh, akinek ennyi idő távlatóból sem tudom megbocsájtani a Hallhatatlanok című bűntettet. Az IMDB-n is csupán egy kicsivel jobb mint a középszerű, 6,5/10-es. Cinema Cityben vetítik.

Egy valamit akkor már most az elején tisztázzunk. Már csak a fanyalogók miatt is, akik a képregény filmes áradat miatt panaszra nyitják a szájukat. Bár a világ nagy része nagyon is rákattant a filmes iparág ezen termékeire, azért ez mégis csak annak a rétegnek szól, akik olvassák, ismerik és szeretik a képregényeket. Szóval, leegyszerűsítve, ez igazából Hollywood szegénységi bizonyítványa, hogy nem tud ezek mellett a – valljuk be – egyszerű és szórakoztató filmek mellett eredeti ötletekkel is előállni. Ez legyen az ő bajuk, mi meg örüljünk most Ultron korának.

A Marvel folyamatosan bővülő univerzumában egy újabb fejezet készült a nagy végső eposzhoz. Hogy ilyen szépen és egymásra épülve készülnek a filmek, csak az fáj igazán, hogy a teljes Marvel csapat egyelőre nem fog összeállni. Pedig akár a folyamatosan kibontakozó Végtelen háború, akár a lassan forgatását kezdő Polgárháború igazi csihi-puhi lenne. Érjük be ennyivel és így sem kell kis étvágyúaknak lennünk.

A Bosszúállók második filmje épp olyan, mit amilyennek egy folytatásnak lennie kell. Sötétebb, komorabb, ugyanakkor sokkal több akciójelenettel van dúsítva elődjéhez képest. Ami pedig igazán dicséretes, hogy a megannyi karakter szerepeltetésének ellenére sem lett túlzsúfolt a film. Whedom olyan mértani pontossággal lavíroz az egyes szereplők között, hogy semmiféle hiányérzetet nem hagynak. Ugyanakkor mégis a film hagy időt arra, hogy sokukról még többet tudjunk meg. Elmélyít bizonyos kapcsolatokat. A film egyébként nem csak a szereplők terén marad meg az aranyközépúton, de történetmesélés is bőven elbírja, hogy hol a legkomorabb drámákat idézze, hol pedig vígjátéki elemekkel operáljon.

A Marvel Phrase II. (Vasember 3, Thor: Sötét világ, Amerika kapitány: Tél katonája, Galaxis őrzői) különálló filmjei már az Ultron korát építették fel, ez a film sem lesz egy, a történetfolyam végére pontot tevő alkotás. Mert még arra is jut idő, hogy felvezessék a Thor 3-at és a Bosszúállók következő bevetését, a Végtelen háborút.

Összefoglalva

Az Utron kora méltó folytatása lett az első Bosszúállók filmnek. Sok akcióval, humorral és karakterfejlődéssel. A Marvel egyik jobb ellenségével, a legyőzhetetlen Ultronnal. Most egy ideig csak moziban keressetek!

Értékelés: 10/10.

Akinek ajánlom: Most ide mit is írhatnék? A robotpáncélt viselő, zöld szörnyé változó, szuperkatona és félisten fanoknak.

Akinknek nem ajánlom: Hát, Veronikáknak csak fenntartásokkal. Egyébként pedig az esendő szuperhősöket látni nem akaróknak sem. De nagyon nem.

Trivia

Ultront a Marvel eredeti képregényes történetfolyama szerint Hank Pym, vagyis a Hangya teremtett

Higanyszál és Skarlátboszorkány jogain osztozik a Marvel és a Fox. Így lehet az, hogy az X-Men: Eljövendő múlt napjaiban és az Ultron korában másféle eredet történettel és más más színésszel láthattuk őket.

A Marvel füzetek szerint Higanyszál és Skarlátboszorkány Magnetó gyerekei.

Higanyszál a film első jelentében Hummel melegítőben feszít.

A film forgatása alatt Scarlett Johansson terhes volt, így az ő jelenetit kellett először felvennie a stábnak. A színésznő pocakját pedig CGI-val tüntették el azokban a jelenetekben, ahol nem segíthetett a test dublőr.

Stan Lee cameójának végén hallható kiáltása, az „Excelsior”, ugyanaz a szó, amivel a Marvel képregények végén található levelezési rovatát szokta zárni.

Tony Starkot 5. alkalommal ragadják torkon a Marvel filmes univerzumban.

A tovább mögött.