Tom Hardy nagy kedvence lett mindannyiunknak. Szépen lassan lejutott a Spíler mellékszerepétől olyan szuperprodukciók főszerepééig, mint a Batman vagy a Mad Max, közben pedig azt is megmutatta, hogy bizony nem csak egy keményet adó macho figurát tud hozni, hanem képes valódi színészi játékra. A neve egyfajta garanciát sejtetett arra, hogy jó filmre ül be a néző és azt kapja, amit vár. Aztán jött idén a 44. gyermek, most pedig a Legenda.

Eleve tökös megoldás, ha egy színész vállalja azt a kihívást, hogy saját maga játszik el két karaktert is. Az pedig már a színésznek jelent lubickolást, ha mint esetünkben, két nagyon különböző karaktert formálhat meg, felvonultatva a színészi kelléktár legjavát. Ez egyébként az egyetlen szórakoztató és valóban briliáns a Legendában. Ami tulajdonképpen egy romantikus dráma, gengszter filmes elemekkel. Éppen ezért ajánlom inkább a csajoknak, akik még mindig odavannak a rosszfiúkért, mint inkább a pasiknak, akik vakalmi tényleg eredeti és klasszikus értelemben vett maffia filmre ülnének be.

A műfaj sajátja ugyanis az a fajta dramaturgiai vonal, amely bemutatja, hogy a kishal, hogyan lesz nagyhal, majd vagy eljutunk a teljes beteljesüléshez, vagyis a tejhatalomhoz, vagy emberünk csúfos véget ér, és ólommérgezésben csukja le a szemét/életfogytiglanra hűvösre zárják.

A Legendában azonban nincs semmiféle ilyen, „kötelező” életút.  A narrátor és ezzel együtt a központi figura egy lány, ebből következik, hogy az ő szemén keresztül látjuk a Kray tesókat, akik hát olyanok amilyenek, de a központi cselekményt mégsem az ő üzleteik, hanem Frances életének története áll. A többi tulajdonképpen csak mellékszál. Ez jól érezhető a cukormázas ’60-as évekbeli zenéktől kezdve, a film finomkodó képi világán keresztül. Bizonyára lesz olyan, akinek ez a fajta love story bejön majd, de én azt sejtem a mozi nézők többsége nem erre a vonatra akart jegyet venni.

Van egypár jelenet, ahol megcsillan egy kevés a műfaj sajátosságából. Például a „nagy leszámolásnak” induló pubbéli látogatás már-már brutálisan naturalisztikusan mutatná meg az eseményeket, ám aztán mégsem kapjuk meg az arcunkba loccsanó vér látványát.

A film egyébként egy olyanfajta montázs lett, ami megpróbál kiszolgálni egyszerre több igényt is. Mert megvan benne a romantika, a fehérgalléros bűnözői vonal, a bokszolói nyerseség, a Guy Ritchie-féle kisstílű londoni alvilág és a családdráma is, de aztán nem tudja eldönteni, hogy most akkor mi is akar lenni. Ez pedig pont a legrosszabbat jelenti, hogy igazán semmilyen sem lesz.

Összegezés

A Legenda briliáns Tom Hardy színészi játéka miatt, de silány mint gengszter film. Bízhatunk továbbra is a Fekete misében, hogy idén még talán kapunk egy normális és izgalmas alvilági alkotást.

Értékelés: 6/10.

A Kray tesók valójában

Akinek ajánlom: Romantikus női lelkeknek, akik már kislánykoruk óta vonzódnak a rossz-fiúkhoz.

Akinek nem ajánlom: Kőkemény leszámolásokban gazdag, igazi tökös gengszter filmre vágyóknak.

Mint két tojás 

Legenda – Ez az a film, ami pont azoknak készült, akiknek nem elég egy Tom Hardy egy filmbe. Na most, máris itt van kettő belőle. Egyébként meg annyira ki vagyunk éhezve már egy jó gengszter filmre, hogy talán ezzel a filmmel tudjuk csillapítani az éhségünket. A film rendezője és forgatókönyvírója az a Brian Helgeland aki jópár minőségi darabot tett már le az asztalra. Például a  Szigorúan Bizalmast, a Lovagregényt, a Jövő hirnőkét vagy legutóbb a Ridely Scott féle Robin Hoodot. A sztori egyébként olyan igazi Keresztapás hatalomátvételes tökös maffia drámának tűnik. Mindkét moziban folyik a bűn a vászonról.

A vámpírnak is van lelke 

Hotel Transylvania 2 – Ahol még mindig szörnyen jó – Most ezen a filmnek nincs túl sok magyarázni való. A Sony 2012-ben keresett egy kis pénzt a Hotel Transylvániával és ha egyszer egy üzlet beindul, akkor azt ugye mozgásban kell tartani. A szerethető szörnyek újra itt vannak és Drakula már nagypapa, szóval itt a kis gyerkőc, aki különböző kalamajkákat okoz majd, amiből a nagypapinak ki kell őt segítenie. Na most, hogy én tök őszinte legyek, az első részt kb 10 perc után kapcsoltam ki, engem annyira idegesített. Még jó, hogy nem én vagyok a célközönség. Mindkét mozi vetíti.

Tenyérizzadás 

Kötéltánc – Igaz történet alapján, jaj mennyire szeretjük az igaz történeteket. Már csak azért is, mert így előre le tudjuk csekkolni, hogy mi lesz a sztori vége. De azért én most nem árulom el. Minden esetre nem ez az első eset, hogy megfilmesítik a dolgot. 2008-ban egy dokumentum filmben mutatták be az eseményeket, az akkor megkapta a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscart. Ezt a játékfilmet, most az a Robert Zemekckis rendezte, akinek jövő héten újra bemutatják a magyar mozik, a Vissza a jövőbe című, 30 éves filmjét. Furcsa összefüggés. A Kötéltáncot a Cinema Cityben lehet nézni.

Továbbá nem elfelejteni, hogy Mozinet Filmnapokat tartanak a Savaria Moziban, így szinte minden nap két különböző filmet is lehet nézni. A legegyszerűbben a http://jegyfoglalas.savariamozi.hu/, weboldalon találjátok, hogy mikor mi megy éppen.