Megtorpannak egy röpke pillanatra

Hollywoodban akadnak, akik úgy vélik: az vagy a vörös szőnyegen, amit viselsz. Reese Witherspoon 2007-ben éppen Ryan Phillippe-pel történt szakítása után választotta azt a csodás sárga Nina Ricci-göncöt, amely miatt mindenki szeme megakadt rajta: csinosabbnak tűnt benne, mint valaha. Két éve Maggie Gyllenhaal frissített kissé független eleganciáján őszibarackszínű hableány-sziluettjével, amelyet Roland Mouret talált ki számára. Egy évre rá az Oscar-gálán Katherine Heigl formás teste aratott sikert abban a bíborruhában, amely átlagos lánykából igazi légies mozidívává varázsolta.

„Azzal a ruhával egy csapásra eldőlt minden” – szögezte le Nicole Chavez, aki beletuszkolta Heiglt az egyvállas ruhakölteménybe.

Chavez, aki stylistként Catherine Zeta-Jones-szal és Scarlett Johanssonnal is dolgozott, úgy vélekedett, hogy a vörös szőnyeges megjelenések igenis komoly változást hozhatnak. „Azok, akik a szakmában számítanak – szereposztó ügynökök, a filmstúdiók főnökei -, ilyenkor megtorpannak egy röpke pillanatra, és megjegyzik maguknak, akit éppen látnak. Később már fontos lesz nekik, hogy az illetővel dolgozzanak” – idézte a szakembert a The New York Times stylistokról szóló cikke.

A kaszt tagjai

Az imázsalakító ruhák „bedobása”, amely régen az ügynökök reszortjához tartozott, ma már egy maroknyi befolyásos hollywoodi ízlésformáló stylist feladata. Olyanoké, mint Annabel Tollman, Petra Flannery, Estee Stanley, Deborah Waknin vagy Rachel Zoe: az ő nevük összefonódik az általuk öltöztetett nőkével. 

Sokan vélik úgy, hogy a vörös szőnyeges bevonulások reklámkirakatként szolgálnak azoknak a divattervezőknek, akik dollárszázezreket spórolnak meg az ingyen hirdetéssel, illetve lehetőséget kínálnak arra, hogy korábban ismeretlen divatkreátorok – mint amilyen Elie Saab vagy Naeem Khan – egy csapásra lusxusmárkákká váljanak. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a parádék legalább annyira a kiemelkedő, tehetséges stylistok „jutalomjátékai” is egyben.

De kik is tartoznak manapság ebbe a kasztba? A The Hollywood Reporter listát állított össze a szakma sztárjairól, megemlítve mások között Elizabeth Stewart, Leith Clark, Anna Bingemann és Jessica Paster tevékenységét, de fölmerült az Angelina Jolie-val dolgozó Jennifer Rade és az ifjú brit sztárral, Carrey Mulligannel foglalkozó Tiina Laakkonen neve is.

Amikor a 14 esztendős Hailee Steinfeld tavaly belibbent a Golden Globe-gálára csodás Prabal Gurung-ruhájában, stylistjainak, Karla Welchnek és Kemal Harrisnek is jutott a babérokból. Azon a ceremónián Natalie Portman rózsaszín szatén Viktor & Rolf gálaöltözete is minden bennfentest elismerő hümmögésre késztetett: az Oscar-díjas színésznő ruhája Kate Young stylist hozzáértésének köszönhette sikerét.

Ezek az elismerések némiképp megmagyarázzák, hogy miért éri meg a stylistok áldozatos munkája, még akkor is, ha ízlésük és ösztönös megérzésük alkalmanként áldozatul esik a hírességek szeszélyének.

A jó ruha megnyitja az ajtókat

Ahhoz, hogy valaki befolyásos stylisttá váljon, több kell, mint kritikus szem, puritán munkaerkölcs és alázat. A cím manapság kizárólag azoknak jár, akik nemcsak a gálákon tudnak ragyogni klienseikkel, hanem a magazinok címlapjait, a parfümmárkák és kozmetikumok szerződéseit is garantálni tudják nekik. Ami cseppet sem lebecsülendő, hiszen egy ilyen márka reklámarcának lenni dollár tízmilliókat jelenthet. A Mila Kunis kócos-laza imázsát lélegzetelállító szexis nővé változtató Petra Flannery munkája nyomán például a Dior cég menten le is csapott a színésznőre.

„Felöltöztetni valakit a vörös szőnyegre nem pusztán azt jelenti, hogy jól nézzen ki a bulin. Az egész arról szól, hogy brandként tudd eladni magad” – osztotta meg a titkot a szakma jeles képviselője, George Kotsiopoulos, a The New York Times életmód magazinjának korábbi szerkesztője, aki mostanában az E! celebmagazin ízlésrendőrségének házigazdája.

 „A jó ruha megnyithatja az ajtókat” – húzta alá Karla Welch, aki Olivia Wilde-ot bújtatta 2008-ban abba a sápadt levendula színű Reem Acra-öltözékbe, amely az Emmy-díjátadón a színésznőre irányította a filmes potentátok figyelmét. Nem véletlen, hogy szerepet kapott a Doktor House-ban, bekerült a Tron: Örökség, valamint a Cowboyok és űrlények szereposztásába is. 

A végső szó mindig az övék

Az internetkorszak beköszöntével – hiszen azóta bármilyen önjelölt kritikus vígan köszörülheti a nyelvét egy sztáron – a stylist még jelentősebb státust kapott. 

Az online világ sok szempontból fenekestül forgatott fel mindent, és sok hollywoodi stylist fontossága tudatában „vérszemet kapott”. Az utóbbi időkben mindazonáltal visszavettek egójukból, jó néhányan pedig más úton indultak el. Cher Coulter, aki Kate Bosworth-öt és Kirsten Dunstot öltözteti, például igyekszik „gyümölcsöztetni” a hozzá kötődő sztárok imázsát: Bosworth-szel ékszerkollekciót indított útjára, sőt saját ruhakollekcióval is előállt. Jeanne Yang kliensével, Katie Holmesszal fogott össze, és harmadik éve forgalmazzák saját divatholmijaikat. June Ambrose, aki popsztárokra szakosodva Mariah Carey, Mary J. Blige és Sean Combs imázsát formálja, a valóságshow-hullámot lovagolta meg: Styled by June című műsora februárban indult a VH1 amerikai kábelcsatornán.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a stylist szakmát ne vennék továbbra is komolyan. „Az embernek meg kell találnia a helyes egyensúlyt – magyarázta Ambrose. – Továbbra is vannak napok, amikor térden csúszkálva tűzöm fel a ruhák alját, és adom fel a sztárjaimra a cipőt.” 

A stylistok munkája egy sebész pontosságát és egy elemző érzékeny radarját követeli. 

„Tudom, mikor kell visszakoznom. Ha rájuk adok egy ruhát, és nem néznek rám, megértem: rendben, nem akarják viselni, és kész” – fedte fel Tara Swennen, aki Kristen Stewart és Kate Beckinsale külsejéért felel. 

Az viszont elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatba kerüljenek ügyfeleikkel. „Az ember bejáratos hálószobájukba, és úgy kell foglalkoznia velük, ahogy a legjobb barátaival” – árulta el Leslie Fremar, Charlize Theron és Julianne Moore külcsínének a tervezője. Azt sem hallgatta el azonban, hogy kliensei mégiscsak a főnökei, és a végső szó mindig az övék. 

A piros kabát

Amikor Kocsis Tibor a tavalyi X-Faktorban piros kabátban lépett színpadra, az akkora telitalálat volt, hogy az egész ország tapsolt.

– Nem volt véletlen ez a választás. Tibit a verseny során végigkísérte ez az imázs. Igyekszem olyan darabokat föladni a versenyzőkre, amelyekkel azonosulni tudnak. Fontos, hogy jellegzetes kép alakuljon ki róluk – mondta el az MTI-Pressnek Holdampf Linda stylist. 

Megfogalmazása szerint a stylist alapvetően gyűjtőfogalom, olyan szakembert takar, aki kialakítja egy adott ember stílusát, legyen az ismert vagy átlagember. Megismeri és meghatározza, hogy az alkatához, habitusához, energiáihoz és kitűzött céljához milyen stílus illik, mi az, ami erősíteni tudja. Mint hangsúlyozta, munkájában mindig az a kérdés, hogy a kliens mit akar elérni. Ha egy átlagember esetében az a cél, hogy egyszerűen jól nézzen ki, akkor arra törekszik, de ha egy sztárral dolgozik, akkor merészebb összeállítások is előkerülhetnek.

– A stylist ugyanolyan szakma, mint bármelyik másik – magyarázta. – Attól, hogy valaki jó műsorvezető vagy színész, nem feltétlenül tud jól öltözködni, nem feltétlenül tudja kialakítani saját stílusát. Mivel megjelenésével, attitűdjével éri el azt, amit közvetíteni szeretne, bizony könnyen kudarcot vallhat, ha az öltözéke nem megfelelő. Mert vagy nem harmonizál az egyéniségével, vagy rosszul néz ki. Ritkán hallani azt a mondatot, hogy valaki isteni színész, műsorvezető, de borzasztóan öltözködik. Az marad meg róla, hogy rosszul öltözködik, és elveszik az, hogy jó színész. Természetesen nem a tehetsége vész el, de az emberek róla alkotott megítélése nem arról fog szólni, hogy mennyire tehetséges. Sajnos a hiba sokkal inkább feltűnik, mint az erény, ezért nem szabad hibázni, mert az végzetes lehet. 

Holdampf Linda nevéhez fűződik a tehetségkutató további két befutott sztárja, Wolf Kati és Vastag Csaba imázsának a megteremtése is.

– Náluk éreztem meg igazán azt, hogy sikeres és eredményes volt a munkám – idézte fel. – Megtaláltam a kulcsot hozzájuk, megnyíltak előttem, és megéreztem, mit kell nekik mondanom, hogy elfogadják az elképzeléseimet, hogy első pillanattól kezdve bízzanak bennem, és tudják, hogy jót akarok nekik. Katival, Csabival és Kocsis Tibivel is a mai napig ápolom a kapcsolatot, mindannyiukkal jóban vagyok. Izgulok értük, szeretem őket. Kicsit úgy érzem magam, mint egy szülő: továbbra is figyelemmel kísérem a pályafutásukat, de elfogadom, hogy olyan döntéseket hoznak, amit szeretnének.

(mti)

A Sony Pictures újra elővette a MARVEL fejős tehenét, a Pókembert így a nyáron egy olyan remakkel kápráztatja el a mozilátogatókat, ami igazán nem is remake. A vasat azonban addig kell ütni amíg meleg. A DVD forgalmazó pedig észhez kapott, így újra kiadta a Sam Raimi által jegyzett Pókember trilógiát, méghozzá a három részt külön és egy gyűjtői változatban is a trilógiát. A RoTaPress jóvoltából pedig most, egy nappal a Csodálatos Pókember magyarországi premierje előtt, ki is vesézzük az újra kiadott Pókember ezen változatát.

Külcsín

Ez a Pókember az első olyan kiadványom ami megkapta a sárga korhatárt jelölő gerinc címkéjét. Sajnos tenni nem lehet ellene, így meg kell szokni. Olyan ez mint a ribancrendszám, ha el van találva az arány, akkor a termék előnyére válik. Na jó, ha talán előnyére nem is válik, de mindenképpen ízléses lett. Azt persze megint csak naívan kérdezem meg, hogy mi lett volna akkor, hogyha mondjuk a külső fólia kap egy matricát ezzel a jelzéssel, vagy netán a belső borító, de szintén matrica formában. Így pedig aki enélkül gusztábbnak találja DVD-jét, egy kézmozdulattal a kukába hajíthassa azt. 

A gyűjtői kiadás egyébként 4,490.- forintot kóstál. Kifizethető kategória, ezért azonban nem sok mindent kapunk. Mindössze 3 lemez, a 3 filmet magán hordozva. Egyszerű külső borító, ami egyébként egyszerűségében nagyszerű, a Pókember egy fekete háttér előtt figyel ránk. A külön csomagolt filmek is ezt a trendet követik. Ott annyi a szépséghiba, hogy a második és a harmadik rész borítóján feleslegesen duplán szerepel a 2-es és a 3-as szám.

A grafikai szépségnél azonban kifújtak a kiadvány külső erényei. Azt már korábban szomorúan vettem tudomásul, hogy a gyűjtők szívét megdobogtató digipakkról (széthajtogatható papírtok) le kell mondani de se egy O-ring (a tokot körbeölelő papírtok) se egy slipcase (kartontok amibe a műanyag tok csúsztatható) nem díszíti a DVD-t. A lelkesedét gyökerestől kitépő látvány azonban csak a tok szétnyitása után csapott az arcomba. A belső kialakítás ugyanis a Jegesmedvék hóesésben címet is kaphatta volna. Fehér, nyomatlan belső borító és fehérre szitázott lemezek fogadtak. Értem és, hogy ha már újra kiadás akkor egységes megjelenésre törekedett a kiadó, na de kérem. Itt pénzért megvett áruról van szó. Méghozzá a Pókemberről. Ötlettelenségről is itt szó sem lehet. 

Belbecs

Az újra kiadott Pókember egységes belső megjelenésre egy különböző belső megjelenést takar. A lemezek azokat a menüket és extrákat tartalmazzák amikkel anno az első megjelenéseket is ellátták. Így az első rész álló menüvel, a második és a harmadik pedig mozgó menüvel lett felszerelve. A technikai ellátottság is detto ugyan az mint az elsőkénél. A filmek 5,1-es magyar hangot kaptak és 16:9-es képarányt. Továbbá a fapadosságát enyhítendő a korábbi extrákat most sem spórolták le a lemezekről.

Az első rész menüje

Az első rész jelenet választása

A második rész mozgó menüje - bár itt nem mozog, hisz ez egy fotó

 Összességében a Pókembernek jól jött az újra kiadás, így minden olyan képregényrajongó aki eddig nem szerezte be a filmet pótolhatja mulasztását. Méghozzá megfizethető áron pluszban most már otthon is kikockázhatja Kirsten Dunstot vizes pólóban. Köszi a RoTaPress-nek, hogy tesztelhettünk!

A második rész jelenetválasztó panelja

Menü a harmadik részből

És így néz ki a harmadik rész nyelvválasztó panelja

A fotókat köszi  Ivettemnek!