A Coen- testvérek munkáira sok mindent, lehet mondani, de azt, hogy sablonos lenne, azt aztán semmiképpen. Sok kedvencem van tőlük. A lista elején természetesen a Nagy Lebowski-val. Szóval azt gondoltam, az ő nevük garancia a szórakoztatásra. Az Ave, Cézár! azonban nem lett 100%-osan tökéletes alkotás, de még így is minőségi darab.

Az ’50-es években járunk, amikor a szórakoztatás csúcsát a mozifilmek jelentik. Western, kosztümös dráma, nagy ívű bibliai film, vagy éppen énekes-táncos musical. Egytől-egyig zabálták a népek. És mivel egy nagyon jövedelmező iparágról volt szó, így porszem semmiképpen sem kerülhetett a gépezetbe. Emberünk, Eddie Mannix pedig éppen ezen munkálkodik. A Capitol Pictures menedzsere ugyanis folyton a stúdió ütőerén tartja a kezét. Így legyen szó pletykára éhes firkászról, vagy éppen gyermekének apát kereső színésznőről, Eddie a megoldó ember. A problémák azonban akkor kezdenek összecsapni a feje fölött, amikor a stúdió éppen készülő gigaprodukciójának főszereplőjét ismeretlenek elrabolják.

A sztori többé-kevésbé ennyi. Sehol egy dupla csavar, egy tripla cukahara, vagy egy aprócska hoppá pillanat. A film nem is ezért érdekes. Hanem azért, mert a viaszbábszerűre maszkírozott és fényképezett karakterek, egy olyan komoly kérdésben cinkostársak, ami azt feszegeti, hogy milyen apró trükkök és mozzanatok járulnak hozzá a tömegszórakoztatáson keresztül véghezvitt manipulációhoz.

Coenék egyfajta groteszk Hollywoodot mutatnak meg, amiben benne rejtezett az ’50-es évek vattacukorszerű békemenete. A felszín alatt azonban éppen olyan esetlen emberek váltak a tömegek bálványaivá, mint, amilyenek a sarki közértben naponta megfordulnak.

A film egyetlen nap és éjszaka története. Az igazán nagy finálé pedig el is marad és talán ez az, amiért az Ave, Cézár! nem lesz a coeni filmográfia legfényesebben ragyogó égköve.  A történet hanyag és néma eleganciával oldja meg saját magát. A sztori pedig egy nagyon könnyen érthető üzenet átadásán kívül, mást nem is tesz. Nincsenek komoly szövevényes szálak, nincsenek komoly jellemfejlődésen végigment karakterek, de még csak iróniába oltott fekete humor sem. Az Ave, Cézár! inkább csak lepel lerántás akar lenni az amerikai művészetről. Mert ebben az értelmezésben, ez is csak egy eszköz a hatalmasok játszmájában.

Értékelés: 6/10.

Akinek ajánlom: Kommunistáknak.

Akinek nem ajánlom: Coenék fekete, fanyar humorára vágyó mozilátogatóknak.

Nos, a fő kérdés, (ami egyébként a filmben is elhangzik): Miért?

Miért akar az ember egy számára teljesen idegen közegben létezni, próbára téve a teljesítő képességét, szervezetének határait. Dacolva jéggel és hóval, megmászni a világ tetejét? Hát pontosan ezért. Hogy érezze, ő van ott, azon a ponton, aminél magasabbat a természet nem alkotott. Amivel be tudja bizonyítani, hogy ő több mint a többi embertársa, hogy képes rá, hogy megmássza a megmászhatatlant. Egyszóval ismételten önnön egónk fényezésre, amivel csak azt akarjuk bizonyítani, hogy az ember a világ ura és még a természet sem jelenthet számunkra versenytársat.

Bár ez már az én egyéni véleményem, de a tűzzel játszó gyereket nem tudom sajnálni, ha megégeti magát. Persze empátia bennem is van, de valahogy nem tudok napirendre térni afölött, hogy emberek/sportolók fogják magukat és nekimennek egy hegynek, amit végül nem tudnak legyűrni, majd jajkiáltásukra az egész emberiség felkapja a fejét és megpróbálja megmenteni a csapdába esetteket.

Na, most, hogy ezzel jó néhány olvasó ellenszenvét kiváltottam ugorjunk neki az Everest című filmnek.

A film egy 1996-os megtörtént esetet mesél el, amikor is a kőkemény biznisszé vált Everest mászatás közben hatalmas vihar csapott le a mászókra. Ez pedig ezekben a körökben bizony nem jelent jót.

Kíváncsi lennék, hogy a tényleg ennyire színes volt-e valóban az a hegymászócsoport, aminek az útját végigkövetjük. Mert egészen széles skálán mozog a csapat karakterinek jelleme. Van itt csendes japán hölgy, hobbihegymászó postás, nagyképű tehetős üzletember és vérprofi sportember is. A dráma egyik alappillére, hogy ismertesd meg jól a nézővel a kartereket, szerettesd meg vele, majd lassú kínok között – ez esetben – fagyaszd halálra, ezzel adva súlyt a történéseknek. Ebben pedig nincs hiba. Sőt, olyannyira jól sikerült a karakterábrázolás, hogy szinte előre borítékolható, hogy melyik hegymászónak, milyen sorssal kell beérnie.

Akár csak a hegymászás a színészi játék is igazi csapatmunka. Jason Clarke nagyon jó hozza a megbízható, magabiztos túravezetőt. John Hawkes szinte olyan mintha a mi postásunk lenne. Ő az a bizonyos nagyot álmodó kisember. Josh Brolin egy igazi pöcs, aki a film legnagyobb meglepetését hozza magával végül. És Jake Gyllenhaal pedig az a bizonyos Carpe Diem srác, amihez nincs elég bátorságunk, hogy egyszer mi is azzá váljunk. És ne feledkezzünk meg Keira Knightleyról sem, aki olyan telefonbeszélgetést nyom le, hogy egyedül játszva is kisírtja veled még az agyvizedet is.

A csodaszép környezet – ami 3D-ban még jobban üt – és a már említett karakterábrázolások mellett azért van egy Achilles-sarka a filmnek. Ez pedig a dramaturgia. Mert, hogy épp a film legfontosabb mozzanatánál, a csúcstámadásnál keveri be úgy a nézőt, hogy nem nagyon tudjuk a szálakat rendben tartani. Egy csomó olyan apró összetevője van a katasztrófának, aminek nem értjük a miértjét. Egyáltalán azt a fajta feladatot volt nehéz megoldani, hogy hogyan lehessen megkülönböztetni tetőtől talpig beöltözött embereket egymástól. Ehhez pedig olyan további történet mozaikok vesznek el, minthogy hova lettek a teli palackok, miért nincs fent a kötél, mi van az újságírókkal, hol a másik fő serpa és így tovább. Bár ezen folyamatosan agyalunk, a dráma azért megmarad.

Ami még egy kicsit elnagyoltnak tűnt, az a karakterek végső állomása. Szépen és elegánsan engedik el a kezüket, és bár lehetett volna még fokozni bőven a tragédiát, végül ebben az esetben a film megmarad a kevesebb több elvénél. Persze, lássuk ne, ez pont az a műfaj, ahol ha nem óvatos az ember, könnyen közhelyessé és giccsessé válnak a dolgok.

Na összegezzünk!

Az Everest egy lélegzetelállító környezetben játszódó igazi régimódi dráma, remek színészi alakításokkal. Ahol az emberi sorsok mozgatják a filmet és bár tudjuk az elkerülhetetlent folyamatosan szurkolunk a csúcshódító hősöknek. Végre egy jó film a langyos későnyári/kora őszi kínálatban.

Értékelés: 9/10.

Akinek ajánlom: Adrenalin függőknek és amatőr túrázóknak.

Akinek nem ajánlom: Tériszonyosoknak és fagyosoknak.

Van ami nem ereszt

Everest – A hegymászós, bajba jutós, megmenekülős filmeknek mindig van valamiféle vonzereje. Szeretjük nézni a szenvedést abban a biztos tudatban, hogy mi jó helyen vagyunk, kényelmes fotelban ülünk és egyébként is, úgyis megmenekülnek a főszereplők a végén. Vagy nem. Most itt van az újabb kalandor/katasztrófa film az Everest, ami egyébként valós eseményeken alapul. Mondjuk azt soha nem értettem, hogy mi értelme van cápákkal teli vízbe ugrani, vagy oxigén hiányos hegytetőkre kaptatni pusztán szórakozásból. A film minden esetre impozáns szereplőgárdát vonultat fel. Keira Knightleytól kezdve, itt van Jake Gyllenhaal, Josh Brolin és Sam Worthington is. Hát hajrá fiúk, irány a csúcs! Mindkét szombathelyi moziban nézhető a film.

Előre a, miért is? 

Az útvesztő: Tűzpróba – Tavaly mutatták be az Útvesztőt, ami megvallom őszintén nekem totálisan kimaradt az életemből. Az Éhezők viadalának árnyékában növögető Young adoult filmek közül azonban állítólag ez volt a legnézhetőbb és a legjobban kivitelezett könyvadaptáció. Szóval lehet, hogy még pótolni is fogom. Most megjött a folytatás, amiben az Útvesztőből kiszabadult túlélők kálváriája tovább folytatódik. Ha jól látom zombik is lesznek, na, lehet tényleg pótolnom kell a cuccot. Szintén mind a két mozi játssza a filmet.

Ohh, Emma 

Abszurd alak – Már megint ez a Woody Allen. Itt a mester legújabb filmje, amiben úgy néz ki, hű maradt önmagához és ismét egy emberi drámát rakott a középpontba. Megmondom őszintén Woody Allen művészete nem áll hozzám túl közel, ám Emma Stone, ohh Emma Stone, Emma Stone miatt érdemes górcső alá venni a történéseket. Joaquin Phoenix egy kiégett professzort alakít, akit nagyon az sem akar feldobni, hogy egyszerre két nőnek is bejön és megpróbálják elcsábítani. Ez már a tényleges apátia. A többi kiderül a moziban. Savaria mozi vetíti az alkotást.

A produkció a Mount Everest meghódítására induló két expedíció igaz történetét idézi fel: 1996-ban nyolc hegymászó halálát okozta a hegyen kitört vihar.

A forgatás októberben kezdődik Izlandon. Komákur, akinek legutóbbi, The Deep című hajótörésdrámája idén került az európaimozikba, ismét hazai terepen rendez.

Az Everestben Jason Carke (Zero Dark Thirty – A bin Láden-hajsza) alakítja az egyik expedíciós csapat újzélandi vezetőjét, Brolin pedig egy orvost játszik, akinek egy éjszakát kell kibírnia a szabadban a tomboló viharnak kitéve. Gyllenhaal Scott Fischer szerepét kapta, aki a másik expedíciós társaságot vezeti.

A filmet a Universal filmstúdió és az Emmett/Furla produkciós cég finanszírozza.

-mti-

http://www.youtube.com/watch?v=CYmnp9KBO7c