Eddig azért siránkoztunk, hogy alig van új film a szombathelyi mozik termeiben, most pedig az időhiány lesz a legnagyobb problémánk. Két klasszikus újra terítéken, és emellett lesz új magyar film, Bill Murray vígjáték és Liam Neeson akció is. Na, sorolom!

Grönlandnál balra fordultak

Egy nehéz nap éjszakája – 1964, amikor a Beatles már sikereinek majdhogynem a csúcsán van. Az Amerikai Egyesült Államokba utaznak, hogy…na de minek is kezdem el írni az Egy nehéz nap éjszakája című film történetét, amikor szerintem nincs olyan ember, aki ne látta volna már a filmet. Akárcsak az Alien esetében, most is egy újra a mozikba küldött darabról van szó. A Savaria mozi pedig nem csak ennek, de következű filmünknek is helyet ad, hogy azok is részesei lehessenek a mozivásznon világító mozgóképes történelemnek, akik 50 évvel ezelőtt ezt nem tehették meg.

Mestermunka a rémisztgetés mesterétől

Halloween – A rémület éjszakája – John Carpenter egy igazi rémisztőmester, aki úgy tudja tálalni a dolgokat, hogy még a vér is meghűl az ember ereiben.  Nekem a Dolog a kedvencem, de azért valljuk be az összes többi munkája figyelemre méltó. Talán a Menekülés Los Angelesből egy kicsit gyengécskébb a többinél, de most nem is ez van terítéken, hanem a Halloween. Egy horror klasszikus, amelynek számtalan folytatása készült és most egyetlen estére újra visszakerül a mozivászonra. Október 30-án, péntek este 20:15-kor a Savaria moziban lehet borzongani.

Gandolfini búcsúja

Piszkos pénz – A legimádnivalóbb maffiózó volt ő, mindannyiunk szeretett Tony Sopranoja, aki két családban is az élre kellett, hogy álljon. A nagyvásznon kevésbé emlékezetes alakításai voltak, ám biztos vagyok benne, hogy a búcsú most így is nagyon szép lesz. Már csak azért is, mert ismét a maffia kerül elő, mint fő szál a Piszkos pénzben, ahol két olyan színész Gandolfini társa, mint Tom Hardy és Noomi Rapace. A történet szerint Gandlfini egy olyan kocsmát üzemeltet, ahol leginkább a maffia tagjai nyelik a feleseket és még emellett egy lerakodó bázis is van a hátsó sufniban. Tom Hardy karaktere itt dolgozik és pont akkor borítja nyakába az a bizonyos vödröt, amikor egy ártatlannak tűnő tettet hajt végre. Hazavisz egy beteg kutyakölyköt.

Ne baszakodj Liammel

Sírok között – Liam Neesont megint nagyon felhúzzák. Emberünk egy new yorki ex-zsaru figuráját hozza ezúttal, aki ugyan nem hivatalos formában, de néha napján megbízásokat teljesít a maffiának. Akkor lesz igazán pipa, amikor az egyik ilyen megbízás keretében segít egy heroin dílernek elkapni pár tagot, akik elrabolták majd megkínozták és megölték a feleségét. Az önkéntes igazságosztó akkor gurul be igazán, amikor megtudja a célpontok nem először követtek el hasonlót. Scott Frank első rendezése ez a film, ám az alkotó korábban több forgatókönyvet is jegyzett. Mint például a Marley meg én, a Mint a kámfor vagy a személyes nagy kedvencem, Szóljatok a köpcösnek is az ő tollát dicséri.

Bill Murray az élet tanítómestere

St. Vincent – Theodore Melfi első filmje, amit egyébként rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyez. Nekem első blikkre a Gran Torino története jutott eszembe. Adott egy mogorva, idős, háborús veterán, akinek a szomszédjába új lakók költöznek. Egy véletlen során pedig kénytelen összehaverkodni a szomszéd kisfiúval ez pedig egy furcsa barátság kezdetét jelenti. Minden esetre a srác a legjobbtól tanulhat, hiszen Murray karaktere egy igazán hedonista alak, iszik, szerencsejátékozik és kurvázik is.

Nagyvárosi hipszter

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan – Az eddig leginkább kis-játékfilmekben utazó Reisz Gábor első nagyjátékfilmje a budapesti különös életérzésről, amit igazán csak az ismerhet, aki múlatta már át úgy a pesti éjszakát, hogy reggel arra ébred, sikerült a seggére verni egy egész havi fizetésnek. Főhősünk, Áron pontosan ezt tette és nem elég, hogy végzett egyetemistaként álláskereső, még a csaja is elhagyta. Hogy lesz ebből felnőtté válás? És egyébként is, az önsajnálat mikor tud átfordulni egy olyan önbizalom növelő doppingba, ami végre hősünket a helyes irányba terelné?

1982-ben furcsa dolgok történtek. Egyfelől egy norvég kutatócsoport rábukkan egy évezredek óta a jég fogságában reked idegen életformára, aztán egy amerikai kutatócsoport pedig rábukkan egy a messzi távolból feléjük rohanó szánhúzó kutyára. Ez utóbbi történetből forgatott filmet John Carpenter, aki a horror olyan klasszikusát teremtette meg amit még az unokáink is emlegetni fognak. A nagy előzmény, meg utózmány, meg újraforgatási hollywoodi mizériában persze, hogy a Dolog is áldozatul esett, de ha minden filmes így nyúlna hozzá egy egykor már sikerre vitt remekhez, akkor biz Isten, nem sopánkodnék egyszer sem.

Nagyon nem szeretnék belemenni a film boncolgatásába, hiszen ez mégiscsak egy DVD tesztelős írás (annak is a legfurcsább szempontok alapján felépülő válfaja), de annyit talán mégis leszögeznék, hogy aki teheti kezdje a Dolog nézését nyugodtan az első filmmel, vagyis a ’82-es klasszikussal, aztán nyúljon újra a 2011-es mozihoz. Amitől le fog esni az ember álla, az az, hogy milyen pontossággal rakott vissza a stáb minden egyes szeget arra a helyre, ahová azt 1982-ben Carpenterék eredetileg letették. A balta a falban, az összeégett Dolog, a feltört jégtömb. Mind ott van, de tényleg. Na ennyi kis spoilerezés után jöjjön a szokásos: külcsín és belbecs, amolyan popcornosan.

Külcsín

Mi mást is mondhatnék. Akár csak a filmben, a film külső megjelenésében is a 29 évvel ezelőtti mozit idézi. Ugyan az a prémcsuklyás alak, hasonló torzulással. Fekete és rideg, ahogy a film hangulata is. Tetszik a borító, csak megint az a „Holtak hajnala producereitől” szlogen húzhatott volna el búsba. Ha már ennyire ragaszkodnak hozzá a DVD kiadók, hogy rányomjanak ilyen hülyeségeket a borítóra akkor kérjük ezután, hogy a fóliára ragasztott és azzal együtt eltávolítható matricával tegyék meg mindezt. El nem hiszem, hogy a DVD vagy Blu-ray vásárló közönség valaha vett volna így filmet. Kérem szépen csak azért nem került bele egy lemezt a kosárba mert az XY producerei ott vannak a stáblistán, vagy a US Weekly ezt meg azt írta róla. Szóval minden effélét tessék szépen abbahagyni.

Egyébként hogy valami pozitívot is mondjak, az egy oldalas nyomott borító fehér felét nem kell lesegetnünk, ugyanis horror film lévén, fekete tokot kapott a film. A korong pedig szépen van szitázva.

Belbecs

Ami minimál dizájnnal működött a külcsínen, az most véres bosszút áll a belbecsen. Én, ugyanis nem emlékszem olyan DVD-re – legalábbis ami 3.200 forintot kóstál – amin ne lett volna legalább egy kis fikarcnyi extra. A 2011-es Dolgon, egy apró dolognyi, annyi sincs extraként.(Ez a Blu-ray esetében sincs másképp.) Akkor mi van? Mozgó menükép, ami viszont mind a két almenüben – a jelent választásban és a beállításokban – is fut. Hang, kép panaszmentes, bár utóbbi mintha egy hangyányit sötét lenne. Talán a moziban sem volt világosabb – erre sajnos nem emlékszem.

Összesítve a 2011-es Dolognak ott a helye az 1982-es klasszikus mellett. Bár ha én a jövendőbeli vásárló helyében lehet, hogy várnék egy kicsit a beszerzéssel. Egy extra mentes DVD ugyanis nekem, már ha nem gyűjtő, hanem reálisan gondolkodó vásárló lennék, nem érne meg 3.200 magyar bankót.

Hála és köszönet a RoTaPress Internationalnak, hogy ismét gorcső alá vehettünk egy DVD kiadványt.

A fotókért ismét puszi Ivettemnek.

 USA premier: október 14.