Három éve várunk arra, hogy kiderüljön a kishúgát megmenteni akaró, Katniss Everdeen forradalma sikerrel jár-e Panemben. A franchise még úgy is fenn tudta tartani a rajongók figyelmét, hogy a befejező epizód első felében, a nagy Peeta menta akción kívül az ég világon semmi sem történt. És azt kell, hogy mondjuk, igen. A sorozat megcsinálta, hogy a végső felvonásban úgy pörögjünk, mint az a bizonyos szegény béka a turmixban. Na, de mitől is lett ennyire sikeres Az éhezők viadala, hogy a tini lányok hordákba verődbe járjanak el miatta moziba?

A válasz roppant egyszerű: Katnissel mind olyan dolgok történnek, ami a 14-15 éves lányok felnőtt kori küszöbátlépésében igenis markánsan megjelenő mérföldkövek. Megvalósítja önmagát, még ha egy átlag serdülőnek nem is kell íjjal és nyíllal a rendszer ellen mennie, de nagyon is meg kell küzdenie, hogy a gyerekkor végeztével a környezete már elfogadja egyenlő társként. Azon kívül pedig, a soroztat – akár csak a Harry Potter esetében – most is elköveti azt a fajta szemtelenséget, hogy együtt nő fel a nézőkkel. Az utolsó részre például Katniss már nem egy gyámoltalan tanítvány, akinek segítség kell, hanem igenis kőkeményen megharcolva egyenjogúságáért, igazi tagja lesz a felkelés vezetői csoportjának. Ezen felül pedig megjelennek azok a női karakterek, akik szintén egyenlő társai ugyan főhősünknek, ám mégis élettapasztalatukkal, apró rezdüléseikkel segíteni tudnak személyiségének fejlődésében. Mert igen, hölgyek-urak, a lázadók politikai és katonai vezetői is, majd’ kivétel nélkül a gyengébbik nem képviselői. Katnissnek pedig az tetőzi be a felnőtté válását, hogy rájön, bizony nem mindig az az igazság, amit az emberek mondanak, hanem az, amit tesznek. 

Amilyen lassú és vontatott volt a Kiválasztott első fele (igen, nem rész, hiszen ezzel a mostani féllel együtt lett egy egész), annyira pörgős és rögtön a dolgok sűrűjébe vágós lett a bejező felvonás. Bár persze itt lehet azzal érvelni, hogy na, pont ezért kellett az első fél, ám egy fecsegő poszátaguanó-kupacot! Pont, hogy minden lényegi elem belefért volna egy filmbe. Bánkódni azonban semmi ok, most rendesen kárpótolva leszünk. Mert ez a film elejétől a végéig izgalmas, pörgős, és ha jó érzékkel rövidebbre, kevésbé szájbarágósakra sikeredtek volna a plátói részek, és a 10 perc a vágószoba padlóján landol, akkor bizony ez lenne a széria legjobb darabja. Így azonban – csakis a katarzis miatt – egy zsíros kapitóliumi falattal előzi be a széria többi filmjét.

Suzanne Collins megcsinálta. Kreált egy olyan világot, ami még ha merít is a popkultúra korábbi elemeiből (mint a Csillagok háborúja vagy a Battle Royale), mégis hordoz egyfajta erkölcsi iránymutatást.  Jennifer Lawrence-ből pedig szupersztárt csinált.

Értékelés: 9/10.

Akinek ajánlom: Minden olyan naiv léleknek, aki azt gondolja, hogy a dolgok csak feketék és fehérek, de közben pedig rá kell jönniük, hogy a politika bizony mocskos dolog.

Akiknek nem ajánlom: Viaskodni egyáltalán nem szerető pacifistáknak. Ők törődjenek csak bele a rendszerbe.

Ez biza spoileres lehet!

Szóval egy valamit tisztázzunk máris az elején, nem vagyok Éhezők Viadala rajongó, de nem is küldöm el zsigerből a fenébe. Az első részben volt spiritusz. Újdongás a poraiból újjáépült U.S.A., a középpontban álló Kapitólium és a nyomorba tatszított peremkerületek közi viszony is kristálytiszta volt. Megvolt a háttér ahhoz, hogy magát a Viadalt megértsük, hogy a történetet kiadja a kerek egészet. Szerettem a párhuzamot a szegény körzetek és a pazarló főváros között, ami egyébként minden egyes diktatúra tükre. Legyen az a Távol-Kelet, Közép-Afrika vagy éppen egy piciny Európai állam, a diktatúrák már csak ilyenek. Az elit dőzsöl, amíg a rezsimet fenntartók gályáznak és a megélhetés peremén lavíroznak. Az is tiszta, hogy a forradalmakhoz elég egy picinyke szikra, ami vagy egy feleslegesen kivetett adó vagy egy viadalt túlélő szerelmes lány. Ez gyújtja be a lángot, ami aztán felperzseli a régi rezsimet és újat teremt meg. Szóval egy szabadságharc életre kelése az egyik legizgalmasabb a folyamatban a következmények már kevésbé kreatívak mert a harc, hát az harc. Ami pedig két végeredményt hozhat. Egyik vagy másik győzelmét.

Nos. A második rész is csak úgy tudta felvenni a kesztyűt az elsővel, hogy a belpolitikai villongások mellé kaptunk még egy Arénát, ami ezúttal több volt, mint bajnokok vívása. A belső eseményekkel párhuzamosan a kinti erők is munkáltak és pont emiatt volt súlya a cselekménynek. Bár, az talán a film egyik hibája, hogy amíg az Arénában vagyunk, addig a társadalmi villongásokat csak sejtetik, ahelyett, hogy meg is mutatnák, egy szép párhuzamos vonalvezetéssel. Na, de térjünk rá az Éhezők Viadala harmadik részének első felvonására.

A matek az tiszta, két mozijegy ára több mint egyé. Így az ínséges időkben, amikor Hollywood kínkeservesen szenved ki magából egy-egy aranytojást tojó tyúkot, nincs más hátra, mint minél többet kipréselni az adott sorozatból. Na, már most. Ezen kívül ennek a kettévágásnak, semmi, de semmi értelme nincs ezen kívül. A film első egy órájában semmi nem történik. Csak ugyanazt tudjuk meg újra, amit már két film óta tudunk Katnissről. Hogy szerelmes, a nemzeti hős szerepét nem ő akarta, hogy szereti a családját és, hogy legszívesebben karóba húzná Snow elnököt, azért amiért a nép tömegeit nyúzza, csak, hogy páran az elitből hedonista életmódot folytathassanak. Kész, slussz, pássz.

A többi infó az kb. annyi, amit az átlag filmekben két és fél mondattal szoktak elintézni. A 13-as nem pusztult el, csak átalakult és igen Katniss, te leszel a propagandafegyver, a fecsegő poszáta.

Fiúk, lányok ez van. Na meg az, hogy a magyar mozi néző közönség annyira lusta olvasni, hogy a forgalmazó most már nem kockáztatott feliratos változattal, hanem nagyobb számú szinkronos verziót küldtek a vászonra. Ez aztán vonzza a zsebforradalmárokat a moziba. (Apropó, az miért van, hogy a multiplex moziba több tahó jár, mint az artba? Vagyis nem, csak a tahók csak a multiplexbe járnak. Kiabálás, székrugdosás, telefonálás stb.)

Ha már egyébként kitárgyaltam a film első óráját, essék szó a maradék egyről is. Hát gyerekek, van benne, egy kiszabadítási akció, ami maga a tökély. Pörgős, izgalmas, feszültséggel teli, minden porcikádba görcsöt parancsoló szuperszemétség. A dolog pofátlanul hatásvadász és annyira üt, hogy nem is értettem, ha a stúdió ilyent is tud, minek alázza meg magát holmi önismétlődéses időhúzással. A „nagy Pita mentőakció” a csúcsa a történésnek ami, tökéletes felvezetése is lehetett volna egy tökéletes befejezésnek. De, hát mint tudjuk ez az ipar nem erről szól, hanem arról, hogy most szépen mindenki lenyugszik a p*csába, és vár 2015 novemberéig. Akkor ugyanis végre eldől Panem sorsa.

Értékelés: 6/10.

Akinek ajánlom: Elsősorban azoknak, akik bírták az Ocean’s Eleven betörős jelentét, és akik hajlandóak végigülni bő egy órát 20 perc akcióért.

Akinek nem ajánlom: Akcióbuzi szabadságharcosoknak, akik inkább a tettek mezejére lépnek a sok dumálás helyett.

A brit Steve McQueen történelmi drámája, a 12 év rabszolgaság kapta a legjobb filmnek, Cate Blanchett a legjobb női, Matthew McConaughey pedig a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerést a vasárnapi 86. Oscar-díjátadó gálán, amelyen a Gravitáció révén a legjobb rendezőnek választott mexikói Alfonso Cuarón történelmet írva lett a kategória első latin-amerikai díjazottja.

Az est nagy győztese épp Cuarón űrdrámája lett: tíz jelöléséből hetet váltott díjra. Oscar-szobor nélkül maradt viszont David O. Russell szintén tíz kategóriában jelölt Amerikai botrány című filmje, valamint Martin Scorsese öt kategóriában esélyes alkotása, A Wall Street farkasa. A 12 év rabszolgaság – az első legjobbnak választott film, amelyet fekete bőrű rendező jegyez -, meghozta az első Oscar-díjat Brad Pittnek, aki korábbi négy jelölése után producerként vehette át az aranyozott szobrocskát. Az alkotás kilenc jelöléséből három esetben diadalmaskodott, elnyerte a legjobb női mellékszereplő és a legjobb adaptált forgatókönyv díját is. A legjobb eredeti szkript A nő című filmé lett. Spike Jonze nemcsak írója, hanem rendezője is a filmnek.

Jennifer Lawrence megint eltaknyolt

Az Aviátor után második Oscar-díját nyerte Cate Blanchett, akit a Woody Allen Blue Jasmine című filmjében nyújtott alakításáért jutalmaztak. A 44 éves ausztrál színésznőt idén ötödször jelölték Oscar-díjra. Allen filmjében egy férjében csalódott, meghasonlott nőt alakít, aki a New York-i társasági életet otthagyva San Franciscóba költözik a testvéréhez, hogy összeszedje magát.

A szerepéért alaposan lefogyó McConaughey, a nyolcvanas években játszódó AIDS-dráma sztárja először kapta meg az Oscar-díjat és először is jelölték. Alakítását korábban Golden Globe-díjjal is elismerték.

Filmbéli partnere, Jared Leto vette át a legjobb férfi mellékszereplő díját. A színész-zenész a film alkotóin kívül édesanyjának és fivérének mondott köszönetet azért, hogy valóra válthatta álmát, majd elmondta, ezen az estén Ukrajnától Venezueláig azokra is gondol, akik hozzá hasonlóan meg akarják valósítani vágyaikat.

A nőknél a kenyai Lupita Nyong’o első fekete bőrű afrikai színésznőként nyerte el az Oscart. „Mindegy honnan jössz, számítanak az álmaid” – hangsúlyozta, és köszönetet mondott a film rendezőjének, Steve McQuennek, valamint színésztársainak és családjának.

A legjobb idegen nyelvű film Paolo Sorrentino A nagy szépség című alkotása lett. Olasz film 1998 óta nem győzött ebben a kategóriában, akkor Az élet szép alkotói vihették haza az Oscart. Sorrentino filmje az olasz felső tízezer életét mutatja be egy kiábrándult, cinikus újságíró, a társasági élet központi figurája történetén keresztül, miközben költői képet fest Rómáról. A film korábban többek között az Európa Filmdíjat is megkapta. A 43 esztendős nápolyi rendező Federico Fellininek, Nápolynak és a futballsztár Diego Maradonának is megköszönte a díjat.

Aki megint nem nyert Oscart, DiCaprio

A legjobb egészestés animáció a Jégvarázs lett, a film meghozta az első Oscar-díjat e kategóriában a Disney animációs stúdiónak.

A legjobb dokumentumfilmért a 20 Feet from Stardom, a legjobb rövid dokumentumfilmért pedig azt a The Lady in Number 6: Music Saved My Life című alkotást jutalmazták Oscarral. Utóbbi 110 éves hőse, a világ minden bizonnyal legidősebb holokauszt-túlélője, Alice Herz-Sommer a napokban hunyt el. A legjobb rövidfilm a Helium, a legjobb animációs rövidfilm pedig a Mr. Hublot lett.

A technikai díjak javát a Gravitáció vitte el, a Sandra Bullock főszereplésével készült háromdimenziós sci-fi a legjobb vágás, a legjobb hangvágás, a legjobb hangkeverés díját és a vizuális effektusokért járó szobrot is elnyerte, és ez a film diadalmaskodott az operatőrök között is.

Steve Price révén a Gravitációé lett a filmzenéért járó Oscar is. A legjobb betétdalnak a Let It Go címűt választották a Jégvarázsból.

A legjobb jelmez és a legjobb díszlet díját A nagy Gatsby című Baz Luhrmann-film alkotói nyerték. Mindkét esetben a díjazottak között volt Catherine Martin, a világhírű ausztrál rendező immáron háromszoros Oscar-díjas felesége. A sminkért és a frizuráért járó Oscart a Mielőtt meghaltam című filmnek ítélték oda.

És akkor összegezve:

Legjobb Film: 12 Év Rabszolgaság
Legjobb Rendező: Alfonso Cuarón (Gravitáció)
Legjobb Férfi Főszereplő: Matthew Mcconaughey (Mielőtt Meghaltam)
Legjobb Női Főszereplő: Cate Blanchett (Blue Jasmine)
Legjobb Férfi Mellékszereplő: Jared Leto (Mielőtt Meghaltam)
Legjobb Női Mellékszereplő: Lupita Nyong’o (12 Év Rabszolgaság)
Legjobb Eredeti Forgatókönyv: A Nő
Legjobb Adaptált Forgatókönyv: 12 Év Rabszolgaság

Legjobb Operatőr: Gravitáció
Legjobb Vágás: Gravitáció
Legjobb Kosztümtervezés: A Nagy Gatsby
Legjobb Látványtervezés: A Nagy Gatsby
Legjobb Eredeti Filmzene: Gravity
Legjobb Betétdal: Jégvarázs
Legjobb Smink/Maszk/Haj: Mielőtt Meghaltam
Legjobb Képi Effektusok: Gravitáció
Legjobb Hang: Gravitáció
Legjobb Hangvágás: Gravitáció

Legjobb Idegen Nyelvű Film: A Nagy Szépség
Legjobb Animációs Film: Jégvarázs
Legjobb Dokumentumfilm: 20 Feet From Stardom
Legjobb Rövidfilm: Helium
Legjobb Rövid Dokumentumfilm: The Lady In Number 6
Legjobb Rövid Animáció: Mr Hublot

 -mti/popcorn-

Oké, szögezzük le, hogy lehet én is kicsit nagyobb elvárásokkal ültem be erre a filmre, mint amit az megkövetelt volna. Na de kérem, 10 Oscar jelölés kiosztása azért már valami. A legjobb film és legjobb szereplők (férfi-női, fő és mellék) kategória azért már sejtet valamit. Ugyanakkor arra kellett rájönnöm, hogy a Filmakadémia oly sokat hangoztatott átláthatatlan Oscar rendszere pont azért kétséges, mert ha ez a film sok mindenben szerintük ott van a  legjobbak között, akkor a Philips kapitányt a Bazsi Akadémia ezennel a tavalyi év győzetésnek hirdeti ki, hiszen megtehetem. Na de vegyük csak sorra.

Főhősünk, a szerep kedvéért már-már torrentei hízáson átesett Christian Bale – akit úgyis mindenki csak Batmenként fog emlegetni – megtalálja álmai nőjét, aki nem csak szép de nagyon okos is és örömmel segít neki, hogy csalásait a tökéjre fejlesztve szépen megszedje magát. Ekkor azonban lekapcsolja őket az FBI és egy feltörekedni kívánó ügynök, aki – csakúgy mint csaló társai – nem nagyon válogat az eszközökben a lényeg, hogy karriert fusson be és ki tudjon törni addig silány életéből, ami anyuci szoknyájából és a beletörődésből állt. Na és ez az a pont, ahol számomra a történet döcögni kezd. Anélkül, hogy spoilereznék megpróbálom vázolni a problémákat.

1. A svindelerek a kisembereket becsaphatják de, hogy a dörzsölt politikusok is annyira hülyék legyenek ez esetben, hogy simán bekapják a horgot, az kissé kétséges.

2. Úgy halásszák a korrupt államatyákat, hogy csapdába csalják őket. Ha nem lenne a csapda, akkor lehet, hogy nem is lennének a politikusok sárosak?

3. Hogy lehet, hogy egy nagy nevekkel teletűzdelt tévéfilm 10 Oscar jelölést kap?

Mert, hogy Jennyfer Lawrence ismét zseniális az kétségetelen. Annyira kiszámíthatatlan egyszerre kretén és szexi és végzet asszonya, hogy „Ez oszt igen”. Na de a faarcú Bale és a kretén Cooper egysíkú játéka miért emelkedik ki a tavalyi mezőnyből, az számomra még mindig rejtély. Amy Adams, na ő egy másik tészta. Az csak egy dolog, hogy én nem igazán tudok rá úgy tekinteni, mint aki ujja köré csavarva tudja mozgatni a férfiakat de, hogy ebben a filmben van benne valami az kétségtelen. Na meg az is, hogy a jelenetek többségében lespórolták róla a melltartót és ez meglehetősen feldobja a dolgot. De a ciciharcon kívül ő is egy olyan karaktert kapott, amit tisztességes iparos munkával előállít, de annyira nincs benne extra mint a buboréknélküli gépi kólában.

Maga a film pedig túl hosszú és az indokolatlan. Mert, amikor azt várnánk, hogy az első 8-10 perc után (Ami a hollywoodi szabályok szerint az első forduló pontot köteles meghozni.) kezd egy kicsit bepörögni a film, akkor pont, hogy nem teszi meg. Az alapprobléma megoldásának kibontakozása jó 1,5 óráig halad előre ami közben annyi történik, hogy hősünk lába alól szépen lassan kezd kicsúszni a talaj. Illetve kapunk 5 percre egy óriási alakítást Robert de Nirotól, ami közben végre történik valami, megfagy a levegő.

Az azonban kétségtelen, hogy a film elején felvett tempót végig tartva tudja diktálni a film ami tiszteltre méltó, de 2014-ben talán egy kissé lassú. A vége poén pedig közel sem üt akkorát, hogy ezt végül megbocsájtanánk.

Az Amerikai botrány egy kissé csalódás volt, lassú tempóval, – szerintem – túlértékelt színészi játékkal és sok-sok átütő dudorodó mellbimbóval.

Értékelés: 6/10.

Akinek ajánlom: Lékhorgászoknak és azoknak akik kedveleik a ’70-es évek disco stílusát, na ők élni fognak a film alatt mint hal a vízben.

Akinek nem ajánlom: Az Ocean filmeken felnőtt vegytisztítósoknak.

A 52 esztendős Moore a BBC News értesülése szerint Alma Colin elnöknőt fogja alakítani a Suzanne Collins regénytrilógiájából készülő filmsorozat befejezésében, amelyben a főbb szerepekben az Oscar-díjas Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson és Liam Hemsworth látható.

A disztópia befejezése A kiválasztott címmel két részben kerül majd a mozikba: az elsőt 2014 novemberében, a másodikat egy évvel később tervezik bemutatni. Ezt megelőzően a második epizód Az éhezők viadala: Futótűz címmel november 21-től látható.

Az éhezők viadala-sorozat olyan negatív utópiát mutat be, amelyben évente egyszer kamaszokat kényszerítenek arra, hogy egy élő televíziós műsorban gladiátorokként harcoljanak egymás ellen, míg csak az utolsó marad életben.

A filmsorozatot Francis Lawrence (Legenda vagyok) rendezi, a szereposztásban Phillip Seymour Hoffman és Donald Sutherland neve is olvasható.

Az éhezők viadala bemutatkozó epizódja tavaly komoly üzleti sikert aratott világszerte: összesen mintegy 700 millió dollárért (több mint 150 milliárd forintért) váltottak rá jegyet a nézők.

 -mti-

„Köszönet az akadémiának” – viccelődött a 18. alkalommal megrendezett Los Angeles-i díjátadón Affleck, majd hangsúlyozta, hogy számára a kritikusok díja az egyetlen, ami számít.

A Kritikusok Díját (Critics Choice Award) évről-évre Észak-Amerika legnagyobb, filmkritikusokat tömörítő szervezete, a Broadcast Film Critics Association ítéli oda – emlékeztetett az eseményről szóló beszámolójában a BBC hírportálja.

A színészi díjakat a Steven Spielberg Lincoln-filmjének címszerepét alakító Daniel Day-Lewis és a Zero Dark Thirty című bin-Laden-filmben szereplő Jessica Chastain kapta.

A kritikustestület külön értékelte a vígjátékokat és az akciófilmeket. A komédiák mezőnyében a pálmát a Napos oldal vitte el, amely nemcsak a legjobb vígjáték, hanem a legjobb szereposztás díját is elnyerte, a főszereplők, Bradley Cooper és Jennifer Lawrence pedig a műfaj színészi díjait vehették át. A film rendezője, David O. Russell fiának ajánlotta trófeáját, aki – akárcsak a film főhőse – szintén mániás depressziós. „Azért készítettem ezt a filmet, hogy reményt nyújtsak neki” – mondta. Lawrence duplázott: Az éhezők viadalának sztárjaként a legjobb női akciószínész díját is megkapta. „Nem is olyan rosszak a kritikusok” – jegyezte meg.

A legjobb akciófilm a 007 – Skyfall lett. A kritikusok alakításáért Daniel Craiget szavazták meg a legjobb akciószínésznek, és az Adele előadásában felcsendülő főcímdal is győzött. A Bond-film egyébként ugyancsak hoppon maradt az Oscar-jelölésnél: nem került be a legjobb film mezőnyébe.
A messzi dél vadjai című független film gyermekszereplője, a kilencéves Quvenzhane Wallis a fiatal színész kategóriából került ki győztesként. A Katrina-hurrikán idején játszódó drámában szereplő kislány a legjobb színésznő Oscar-díjáért is versenyben van.

Michael Haneke Szerelem című alkotása – amely öt Oscar-kategóriába jutott be – a kritikusokat is meggyőzte: a legjobb idegen nyelvű film díját ítélték oda neki. Quentin Tarantino pedig a legjobb eredeti forgatókönyvért járó elismerést kapta meg a rabszolgaság korát idéző, Django elszabadul című spagettiwesternjéért.
Az Oscar-jelöléseket vezető Lincolnnak Daniel Day-Lewis elismerésén kívül csupán egy további díj, a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó jutott a kritikusoktól. A 11 Oscar-kategóriában esélyes Pi élete ugyancsak két díjat vitt el, azokat is a technikai mezőnyből.

-mti-

„Jó ez az Éhezők viadala de mégsem annyira mint a Battle Royal” – a mondat amit legtöbben az Éhezők viadala után kiejtenek a szájukon a mozinézők. És hát szó mi szó Suzanne Collins nagyjából hasonló alappillérekre építette fel fantázia világát, mint ami a japán tinédzserek spirituális harcának környezetét biztosította. Mégis, azért van valami új a nap alatt.

Az Éhezők viadala idegbeteg kamera rángásával, Schindler listája és Ötödik elem látványvilág keveredésével együtt is olyan feszültséget plántál a mozi nézőbe, hogy olyan gyorsan eszi meg kényszeresen a popcornt, hogy legalább kétszer kellene újért mennie a film végéig. Végre egy jó film, erre vártam már mióta.

Bár a filmet végig feszengjük és izguljuk ugyanakkor én mégsem tudtam teljes mértékben izgulni a főhősért, Katniss Everdeenért. Hiszen ki látott már olyan filmet, hogy a főhős se szó, se beszéd meghal egy ilyen kiképzésen. Egyszer egyébként kísérletképpen lehetne, egy olyan történet ahol mondjuk a főhőst az első komolyabb összecsapáson derékba törik, így felborítva a klasszikus történetmesélés szabályait. Ez persze most sem következett de, így a végeredmény már a sorsolás pillanatában vélhető volt. Ha a film valóban virtuális lenne, és akár csak a Viadal során most is a mozi nézők szimpátiája alapján lehetne támogatni az egyes versenyzőket, felőlem Katniss olyan hamar eshetne ki a versengésből, mint VV Bandika a Villából. Jennifer Lawrence lehet, hogy hangyányival csinosabb az átlagnál, de hogy durcás, pufók kis arcával annyi szimpátiát tudott kiváltani belőlem, mint egy botsáska, az egyenesen biztos.

Ha Lawrence kisasszonynak nagy falat is volt a harcos mégis érzelmes amazont eljátszani volt, aki lubickolt a szerepében. Woody Harrelson ismét hozza a tökös, alkoholmámoros, kissé hibbant karaktert. Harrelsonban az a furcsa, hogy bár minden szerepében ugyan azt a karakter hozza, mégis mindig tud úgy alakítani, hogy valamiért a végeredmény totálisan más lesz az előzőkhöz képest. Stanley Tucci már annyira pojáca, hogy imádni való, Lenny Kravitz magabiztos és kisugárzása most is székbe nyom, Donald Sutherland pedig olyannyira hidegen uralja a gyöngyvászon minden centijét, ahogy arra csak a nagyok és diktátorok képesek. A castingra így semmi okunk nincs panaszkodni.

Amiből lehetett volna kevesebb, az az idegbeteg kameramozgás. Néha indokolt és hozzáad a feszültséghez, de néha sok, követhetetlenné teszi az akciót és fejfájást okoz. Nekem mintha ebből lett volna a több. Az Ötödik elemes, Batman és Robinos, neonzöldes, hányásos, látványvilág pedig pont akkor robban az arcunkba, amikor már hiteles alternatív jövőt kapnánk. Ez pillanatok alatt rombolja szét az illúziót. A jövő az mindig steril és tiszta? Nem hiszem. Csak egy ideje a filmesek ezt a trendet követik. Szakíthatnának vele.

Összességében 142 perc tömény adrenalint kapunk ezúttal a mozijegy áráért. Ha pedig valakinek kurta furcsa lenne a film befejezése megsúgom: Egy trilógia első részét látta. Tapasztalva a könyvek sikerét és a mozik bevételét biztos vagyok benne, hogy jönni fog a folytatás is.