Végül is nem rossz befektetés jegyet váltani a Felhőatlaszra, mert egyszerre hat filmet kapunk egy áráért. Van itt rabszolgakereskedő, zeneszerző, újságíró, könyvkiadó, klón és völgylakó. Krimi, dráma, vígjáték, sci-fi, road movie. Hát mi kell ennél több? Egy rendes dramaturg, aki összekapja a történet szálait és egy kritikai érzékkel megáldott, a Mátrix trilógiát is jegyző Wachowski-tesókra hatással bíró, megmondóember. Aki ki mert volna állni és közli, hogy: Ezt, srácok ,gondoljátok újra, mert vér ciki úgy ahogy van.

Mert minden összefüggésben van mindennel és mindenkinek volt már egy előző élete, ahol tett valami olyasmit, ami későbbi újratestesült valójára hatással van. Nem is beszélve a világ folyásáról. Hát kérem, ez akkora közhely, mint ide Nyizsnyij Novgorod. Még ha családok, vagy nemzetségek, nemzedékek lennének középpontba állítva. Amolyan Napfényízés generációváltásokkal, így lenne feje meg farka a dolognak.

Ha elvonatkoztatunk attól, hogy összefüggéseket keressünk a különböző történetek szálai között, akkor a hosszú játékidő ellenére is kapunk némi szórakozást. A baj ugyanis az, hogy a film eleji minden részletre kiterjedő megfigyelés – számítva arra, hogy mindennek jelentősége lesz a folytatásban – olyannyira lezsibbasztja az agyam, hogy a valódi eseményeket már észre sem veszem, na meg felpörgés helyett inkább unalomba torkollik az egész. Pedig az első egy óra igazán csak bevezető a későbbi kibontakozáshoz, ahol ugyan az egyes történeteknek lesz kisebb-nagyobb fordulópontja és valamiféle menete, ám kerek egésszé mégsem áll össze a dolog.

Valahol mélyen a keleti tanításokban kellene keresni azt a nagy bölcsességet, amit itt most 3 órában próbálnak meg a szánkba rágni. Ez az egész valami olyasmi, mint a pillangóhatás, vagyis, hogy az apró pillangó szárnyrezdülések Sandy hurrikánt tudnak okozni. Ám ehhez is olyan átszellemülés kell, amit az időben távoli, jellegtelen karakterek és a életszituációk nem tudnak kiváltani a nézőből. A három óra így is kevés, hogy valóban benne legyünk minden történetben. Leginkább talán emberközelisége miatt a kiadó az, akiért legjobban izgulunk. De ez a sztori meg annyi komolytalan jelenettel és karakterrel bír, hogy már-már Adam Sandleres vígjátékká süllyed. És nem ez az egyetlen gyenge láncszem a gépezetben. Mert a Jar Jar-ossan beszélő Hanks és Berry is rendesen verdesi kifelé a biztosítékot. 

Mire fel az az egész? Mit akart a mesélő elmondani? Hogy a világ folyton jó és rossz harca? Ahol kapzsi orvosok, iparmágnások, hiú zeneszerzők, nemtörődöm családtagok vagy éppen kannibálok állnak az egyik és jó lelkű rabszolgák, lelkes újságírók, szabadságra vágyó nyugdíjasok, egyéniséggel bíró klónok és szerény kecskepásztorok állnak a másik oldalon? Vagy, hogy éppen történjen bármi, úgyis magasan tojunk rá több száz vagy éppen ezer év múlva? Erre mindenképpen jó ez a film, hogy egy kicsit elgondolkodtasson. Bár 3 óra után 10 perc agyalás annyira nem jó arány. Aki pörgésre vágyik a héten, inkább válassza az Argo-akciót.

Akinek ajánlom: Tom Hanks rajongóknak és azoknak, akik szeretnek 3 órát végigülni csak, hogy elmondhassák: Látták a legújabb Wachowski mozit.

Akinek nem ajánlom: A Mátrix trilógián felnőtt, Szárnyas Fejvadász-szerű csattanóra váró mozirajongóknak. 

http://www.youtube.com/watch?v=LwLXhU70gBc&feature=player_embedded

A forgalmazó Budapest Film arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a százmillió eurós (mintegy 30 milliárd forintos) költségvetéssel készült szuperprodukciót november 22-től vetítik Magyarországon. A filmet a megelőző hetekben kezdik játszani az Egyesült Államokban és Oroszországban.

A film irodalmi adaptáció, amely David Mitchell brit író 2004-ben megjelent Cloud Atlas című regénye nyomán készült. A regény története a 19. századi Ausztráliától egészen a jövőbeli, „posztapokaliptikus” Hawaii-ig nyújtózik térben és időben. A hat szálon futó cselekmény jeleneteit Skóciában, Spanyolországban és Németországban vették fel.

A főbb szerepekben Tom Hanksen és Halle Berryn kívül Hugh Grant, Hugo Weaving, Susan Sarandon, Ben Whishaw és Jim Broadbent látható. A filmet Tom Tykwer (Parfüm), valamint Andy és Lana Wachowski (Mátrix-trilógia) rendezte, és a forgatókönyvet is ők jegyzik.

„Sokan megfilmesíthetetlennek tartották a regényt, de Tom Tykwer és a Wachowski-testvérek rájöttek, hogyan lehet elmesélni ezeket a történeteket megragadó, lineáris, filmes nyelven” – idézte a THR.com Grant Hillt, a film egyik producerét.

A Budapest Film tájékoztatása szerint a magyar közönség november elejétől a könyvesboltokban is találkozhat David Mitchell regényével, amely Felhőatlasz címmel jelenik meg.

Batman – Harvey Dent/Billy Dee Williams (1989)

Harvey Dentek a filmtörténelemben

Gotham City államügyésze Harvey Dent drasztikus változásokon ment keresztül, az hagyján, hogy arcát sav marja meg, így pedig tudathasadásos állapotba kerülve ő lesz Két Arc, de Tim Burton 1989-es Batman remekében mindannyiunk kedvenc Lando Calrissianja, Billy Dee Williams kapta meg Harvey nyúlfarknyi és, a film történetének szempontjából, teljesen súlytalan szerepét. A képregényfilmek új korszakát elhozó Batman kapcsán ez az egyetlen tüske, amit a geekekben ott ragadt.

Spawn – Terry Fitzgerald/D.B.Sweeney (1997)

D.B.Sweeney mint Terry Fitzgerald

Amilyen korszakalkotó volt a Spawn a képregényfüzetekben, annyira gyenge kis lábakra került Al Simmons története a gyöngyvásznon. Nem is csak a kort alulmúló speciális effektek voltak fájóak, de az is elég mély sebet ejtett a rajongókon, hogy Simmons legjobb barátja, a szeretett Wandájának új férje Terry Fitzgerald bőrszínt változtatott és feketéből fehér lett. A Spawn történetébe sokszor kapott helyet a rasszizmus elleni harc, így bár egyik oldalról megbocsájtható a bőrszín váltás, ez alapjában köpte szembe a történet alapmondanivalóját.

Fenegyerek – Wilson Fisk/Aduász/Michael Clarke Duncan (2003)

Aduász két kivitelben

A Marvel egyik legkedveltebb figurája a Fenegyerek 2003-ban kapta meg saját önálló filmjét. Ben Affleck és, a Vasember filmek atyja, Jon Favreau összességében becsületes iparosmunkát tett le az asztalra a vak ügyvéd történetéből, ám itt is volt egy kis bőrszínváltás. Wilson Fisk vagyis az Aduász néven ismertté vált gengszterfőnök, aki egyébként a Pókember életét is rendre megkeseríti, eredetileg ugyanis fehér, kopasz, nagydarab és hihetetlen testi erővel rendelkező pacák. Mivel Michael Clarke Duncan személyében találtak egy olyan pacákot, aki kopasz, nagydarab és hihetetlen testi erővel rendelkezik azt megbocsájtották neki, hogy bőrszíne eltért az eredetileg a képregényben megjelentektől.

Macskanő – Halle Berry/Patience Phillips/Macskanő (2004)

Amit Halle Berry és a képregényrajongók is elfelejtenének - a Macskanő film

Tim Burton olyan karakteres Macskanőt alkotott a Batman visszatérbe, hogy minden más próbálkozás csak fércmunkának tűnik. Pláne akkor, hogyha egy béna jelmezbe bújtatott, béna történettel megáldott, bőrszín és névváltozatott példányt állítunk mellé. Akinek nem esett volna le a 20 fillér, annak kifejtem kerek perec. A Halle Berry pályafutásán esett csorbáról, a 2004-es Macskanő filmről beszélek.

 Bosszúállók – Samuel L. Jackson/Nick Fury (2012)

Nick Fury a képregényben és a filmvásznon

Akár csak a Fenegyerek esetében itt is meg lehet bocsájtani, hogy egy képregényfigura bőrszínt változtatott. Igaz, itt jóval többről van szó. Nick Fury figurája egyszer már kapott egy különálló filmet. 1998-ban A Baywatch guru David Hasselhoff bújt a félszemű ügynök bőrébe. Hasselhoff jó választásnak tűnt, legalábbis külsőre kiköpött Nick Fury volt. Tudománya azonban itt megállt. A film mindössze 3,5 ponton áll az imdb-en, és jól mutatja, hogy mennyire nem tudtak vele akkor még mit kezdeni mivel a beszédes Nick Fury: Agent of Shield angol címről a forgalmazó Nick Fury: Zűrös csodaügynök címre keresztelte. Samuel L. Jackon új alapokra helyezte Fury ügynök karakterét és bár külsőre nem sok mindenben hasonlít eredetiére, magatartásában egy igazi tökös, bad ass karaktert hozott ki belőle Jackson.