Három éve várunk arra, hogy kiderüljön a kishúgát megmenteni akaró, Katniss Everdeen forradalma sikerrel jár-e Panemben. A franchise még úgy is fenn tudta tartani a rajongók figyelmét, hogy a befejező epizód első felében, a nagy Peeta menta akción kívül az ég világon semmi sem történt. És azt kell, hogy mondjuk, igen. A sorozat megcsinálta, hogy a végső felvonásban úgy pörögjünk, mint az a bizonyos szegény béka a turmixban. Na, de mitől is lett ennyire sikeres Az éhezők viadala, hogy a tini lányok hordákba verődbe járjanak el miatta moziba?

A válasz roppant egyszerű: Katnissel mind olyan dolgok történnek, ami a 14-15 éves lányok felnőtt kori küszöbátlépésében igenis markánsan megjelenő mérföldkövek. Megvalósítja önmagát, még ha egy átlag serdülőnek nem is kell íjjal és nyíllal a rendszer ellen mennie, de nagyon is meg kell küzdenie, hogy a gyerekkor végeztével a környezete már elfogadja egyenlő társként. Azon kívül pedig, a soroztat – akár csak a Harry Potter esetében – most is elköveti azt a fajta szemtelenséget, hogy együtt nő fel a nézőkkel. Az utolsó részre például Katniss már nem egy gyámoltalan tanítvány, akinek segítség kell, hanem igenis kőkeményen megharcolva egyenjogúságáért, igazi tagja lesz a felkelés vezetői csoportjának. Ezen felül pedig megjelennek azok a női karakterek, akik szintén egyenlő társai ugyan főhősünknek, ám mégis élettapasztalatukkal, apró rezdüléseikkel segíteni tudnak személyiségének fejlődésében. Mert igen, hölgyek-urak, a lázadók politikai és katonai vezetői is, majd’ kivétel nélkül a gyengébbik nem képviselői. Katnissnek pedig az tetőzi be a felnőtté válását, hogy rájön, bizony nem mindig az az igazság, amit az emberek mondanak, hanem az, amit tesznek. 

Amilyen lassú és vontatott volt a Kiválasztott első fele (igen, nem rész, hiszen ezzel a mostani féllel együtt lett egy egész), annyira pörgős és rögtön a dolgok sűrűjébe vágós lett a bejező felvonás. Bár persze itt lehet azzal érvelni, hogy na, pont ezért kellett az első fél, ám egy fecsegő poszátaguanó-kupacot! Pont, hogy minden lényegi elem belefért volna egy filmbe. Bánkódni azonban semmi ok, most rendesen kárpótolva leszünk. Mert ez a film elejétől a végéig izgalmas, pörgős, és ha jó érzékkel rövidebbre, kevésbé szájbarágósakra sikeredtek volna a plátói részek, és a 10 perc a vágószoba padlóján landol, akkor bizony ez lenne a széria legjobb darabja. Így azonban – csakis a katarzis miatt – egy zsíros kapitóliumi falattal előzi be a széria többi filmjét.

Suzanne Collins megcsinálta. Kreált egy olyan világot, ami még ha merít is a popkultúra korábbi elemeiből (mint a Csillagok háborúja vagy a Battle Royale), mégis hordoz egyfajta erkölcsi iránymutatást.  Jennifer Lawrence-ből pedig szupersztárt csinált.

Értékelés: 9/10.

Akinek ajánlom: Minden olyan naiv léleknek, aki azt gondolja, hogy a dolgok csak feketék és fehérek, de közben pedig rá kell jönniük, hogy a politika bizony mocskos dolog.

Akiknek nem ajánlom: Viaskodni egyáltalán nem szerető pacifistáknak. Ők törődjenek csak bele a rendszerbe.

Ez biza spoileres lehet!

Szóval egy valamit tisztázzunk máris az elején, nem vagyok Éhezők Viadala rajongó, de nem is küldöm el zsigerből a fenébe. Az első részben volt spiritusz. Újdongás a poraiból újjáépült U.S.A., a középpontban álló Kapitólium és a nyomorba tatszított peremkerületek közi viszony is kristálytiszta volt. Megvolt a háttér ahhoz, hogy magát a Viadalt megértsük, hogy a történetet kiadja a kerek egészet. Szerettem a párhuzamot a szegény körzetek és a pazarló főváros között, ami egyébként minden egyes diktatúra tükre. Legyen az a Távol-Kelet, Közép-Afrika vagy éppen egy piciny Európai állam, a diktatúrák már csak ilyenek. Az elit dőzsöl, amíg a rezsimet fenntartók gályáznak és a megélhetés peremén lavíroznak. Az is tiszta, hogy a forradalmakhoz elég egy picinyke szikra, ami vagy egy feleslegesen kivetett adó vagy egy viadalt túlélő szerelmes lány. Ez gyújtja be a lángot, ami aztán felperzseli a régi rezsimet és újat teremt meg. Szóval egy szabadságharc életre kelése az egyik legizgalmasabb a folyamatban a következmények már kevésbé kreatívak mert a harc, hát az harc. Ami pedig két végeredményt hozhat. Egyik vagy másik győzelmét.

Nos. A második rész is csak úgy tudta felvenni a kesztyűt az elsővel, hogy a belpolitikai villongások mellé kaptunk még egy Arénát, ami ezúttal több volt, mint bajnokok vívása. A belső eseményekkel párhuzamosan a kinti erők is munkáltak és pont emiatt volt súlya a cselekménynek. Bár, az talán a film egyik hibája, hogy amíg az Arénában vagyunk, addig a társadalmi villongásokat csak sejtetik, ahelyett, hogy meg is mutatnák, egy szép párhuzamos vonalvezetéssel. Na, de térjünk rá az Éhezők Viadala harmadik részének első felvonására.

A matek az tiszta, két mozijegy ára több mint egyé. Így az ínséges időkben, amikor Hollywood kínkeservesen szenved ki magából egy-egy aranytojást tojó tyúkot, nincs más hátra, mint minél többet kipréselni az adott sorozatból. Na, már most. Ezen kívül ennek a kettévágásnak, semmi, de semmi értelme nincs ezen kívül. A film első egy órájában semmi nem történik. Csak ugyanazt tudjuk meg újra, amit már két film óta tudunk Katnissről. Hogy szerelmes, a nemzeti hős szerepét nem ő akarta, hogy szereti a családját és, hogy legszívesebben karóba húzná Snow elnököt, azért amiért a nép tömegeit nyúzza, csak, hogy páran az elitből hedonista életmódot folytathassanak. Kész, slussz, pássz.

A többi infó az kb. annyi, amit az átlag filmekben két és fél mondattal szoktak elintézni. A 13-as nem pusztult el, csak átalakult és igen Katniss, te leszel a propagandafegyver, a fecsegő poszáta.

Fiúk, lányok ez van. Na meg az, hogy a magyar mozi néző közönség annyira lusta olvasni, hogy a forgalmazó most már nem kockáztatott feliratos változattal, hanem nagyobb számú szinkronos verziót küldtek a vászonra. Ez aztán vonzza a zsebforradalmárokat a moziba. (Apropó, az miért van, hogy a multiplex moziba több tahó jár, mint az artba? Vagyis nem, csak a tahók csak a multiplexbe járnak. Kiabálás, székrugdosás, telefonálás stb.)

Ha már egyébként kitárgyaltam a film első óráját, essék szó a maradék egyről is. Hát gyerekek, van benne, egy kiszabadítási akció, ami maga a tökély. Pörgős, izgalmas, feszültséggel teli, minden porcikádba görcsöt parancsoló szuperszemétség. A dolog pofátlanul hatásvadász és annyira üt, hogy nem is értettem, ha a stúdió ilyent is tud, minek alázza meg magát holmi önismétlődéses időhúzással. A „nagy Pita mentőakció” a csúcsa a történésnek ami, tökéletes felvezetése is lehetett volna egy tökéletes befejezésnek. De, hát mint tudjuk ez az ipar nem erről szól, hanem arról, hogy most szépen mindenki lenyugszik a p*csába, és vár 2015 novemberéig. Akkor ugyanis végre eldől Panem sorsa.

Értékelés: 6/10.

Akinek ajánlom: Elsősorban azoknak, akik bírták az Ocean’s Eleven betörős jelentét, és akik hajlandóak végigülni bő egy órát 20 perc akcióért.

Akinek nem ajánlom: Akcióbuzi szabadságharcosoknak, akik inkább a tettek mezejére lépnek a sok dumálás helyett.

„Jó ez az Éhezők viadala de mégsem annyira mint a Battle Royal” – a mondat amit legtöbben az Éhezők viadala után kiejtenek a szájukon a mozinézők. És hát szó mi szó Suzanne Collins nagyjából hasonló alappillérekre építette fel fantázia világát, mint ami a japán tinédzserek spirituális harcának környezetét biztosította. Mégis, azért van valami új a nap alatt.

Az Éhezők viadala idegbeteg kamera rángásával, Schindler listája és Ötödik elem látványvilág keveredésével együtt is olyan feszültséget plántál a mozi nézőbe, hogy olyan gyorsan eszi meg kényszeresen a popcornt, hogy legalább kétszer kellene újért mennie a film végéig. Végre egy jó film, erre vártam már mióta.

Bár a filmet végig feszengjük és izguljuk ugyanakkor én mégsem tudtam teljes mértékben izgulni a főhősért, Katniss Everdeenért. Hiszen ki látott már olyan filmet, hogy a főhős se szó, se beszéd meghal egy ilyen kiképzésen. Egyszer egyébként kísérletképpen lehetne, egy olyan történet ahol mondjuk a főhőst az első komolyabb összecsapáson derékba törik, így felborítva a klasszikus történetmesélés szabályait. Ez persze most sem következett de, így a végeredmény már a sorsolás pillanatában vélhető volt. Ha a film valóban virtuális lenne, és akár csak a Viadal során most is a mozi nézők szimpátiája alapján lehetne támogatni az egyes versenyzőket, felőlem Katniss olyan hamar eshetne ki a versengésből, mint VV Bandika a Villából. Jennifer Lawrence lehet, hogy hangyányival csinosabb az átlagnál, de hogy durcás, pufók kis arcával annyi szimpátiát tudott kiváltani belőlem, mint egy botsáska, az egyenesen biztos.

Ha Lawrence kisasszonynak nagy falat is volt a harcos mégis érzelmes amazont eljátszani volt, aki lubickolt a szerepében. Woody Harrelson ismét hozza a tökös, alkoholmámoros, kissé hibbant karaktert. Harrelsonban az a furcsa, hogy bár minden szerepében ugyan azt a karakter hozza, mégis mindig tud úgy alakítani, hogy valamiért a végeredmény totálisan más lesz az előzőkhöz képest. Stanley Tucci már annyira pojáca, hogy imádni való, Lenny Kravitz magabiztos és kisugárzása most is székbe nyom, Donald Sutherland pedig olyannyira hidegen uralja a gyöngyvászon minden centijét, ahogy arra csak a nagyok és diktátorok képesek. A castingra így semmi okunk nincs panaszkodni.

Amiből lehetett volna kevesebb, az az idegbeteg kameramozgás. Néha indokolt és hozzáad a feszültséghez, de néha sok, követhetetlenné teszi az akciót és fejfájást okoz. Nekem mintha ebből lett volna a több. Az Ötödik elemes, Batman és Robinos, neonzöldes, hányásos, látványvilág pedig pont akkor robban az arcunkba, amikor már hiteles alternatív jövőt kapnánk. Ez pillanatok alatt rombolja szét az illúziót. A jövő az mindig steril és tiszta? Nem hiszem. Csak egy ideje a filmesek ezt a trendet követik. Szakíthatnának vele.

Összességében 142 perc tömény adrenalint kapunk ezúttal a mozijegy áráért. Ha pedig valakinek kurta furcsa lenne a film befejezése megsúgom: Egy trilógia első részét látta. Tapasztalva a könyvek sikerét és a mozik bevételét biztos vagyok benne, hogy jönni fog a folytatás is.

http://www.youtube.com/watch?v=qyuVCXgpfQs

]]> https://popcorn.blogin.hu/2011/08/23/ehezok-viadala-mozgo-plakat/ Tue, 23 Aug 2011 09:14:26 +0000 http://popcorn.blogin.hu/?p=269 Tavasszal jön a magyar mozikba Suzanne Collins regény trilógiájának első kötetéből készül film. A sci-fi, fantasy történet Észak-Amerika egy alternatív jövőjében játszódik. Ennyit dióhéjban.

http://www.youtube.com/watch?v=KeZ2XaeW-vQ&feature=player_embedded

Magyar premier: 2012. március 22.