Aki a héten új filmre vágyik, annak a Savaria mozi felé kell vennie az irányt.

Chaplin holtteste

A hírnév ára – Xavier Beavois francia-belga-svájci vígjátéka egy megtörtént esetet dolgoz fel. 1977-ben ugyanis egy börtönből szabadult negyvenes férfi, Eddy Ricaart unalmas hétköznapjai alatt egy olyan eszelős ötlettel állt elő, amit még a jól edzett forgatókönyvírók is csak nehezen tudtak volna kitalálni. A gyors meggazdagodás reményében ugyanis Eddy kiásta és elvitte a nemrég elhunyt Chalrie Chaplin holttestét, hogy egy millió dolláros váltságdíjért adja aztán vissza az örökösöknek. Lett-e siker az örült terv után, a mozikban kiderül. Bár a film olyan nagyot nem durrantott, hiszen minden netes oldalon a középszerűnél egy kicsit jobb osztályzatot kapott, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon egy Arany Oroszlán jelölést mégis csak összekanalazott.

De nehéz az iskolatáska

Utam az iskolába – Mi magyar, európai emberek azt gondolánk, hogy az iskola nem kiváltság, hanem alanyi jogon járó szolgáltatás, amit mindenki a szerint vehet igénybe, hogy éppen melyik intézmény szimpatikus vagy, melyik van hozzá épp a legközelebb. A természetfilmes gyökerekkel rendelkező Pascal Plisson, most négy a világ távoli pontján élő gyerek szemével mutatja meg, hogy iskolába járni, bizony nem is olyan egyszerű sokszor, mint ahogy mi az gondolnánk.

A karmester

Fischer Iván – Egy nagyszerű művészről, Fischer Ivánról készített dokumentumfilmet Sólyom András. A film bemutatja a karmester minden oldalát, a szakmait éppen úgy, mint a magánéletből ismerhető barátot.

Nekem is van gépfegyverem, ho-ho-ho

Die Hard – A Savaria moziban pár napig újra műsoron, a Drágán add az életed. Itt van róla bővebben.

Azok a boldog 80-as évek. Amikor Magyarországon a boldog békeidők tomboltak, akkor a messzi-messzi USA-ban egy újfajta filmes műfaj kezdte felütni a fejét. Ez pedig a kilencvenes évek végig tart akciófilm  volt, amelynek hullámai olykor-olykor annyira magasra hágtak, hogy úgy nézett ki, a „lövöldözős” filmeken kívül soha, semmiben nem látnak már fantáziát a stúdiók. Stallone ekkor jött ki a Rambo-val, Schwarzenegger a Termiátorban domborított, aztán jött a Kommandó az évtized végén pedig a Predator. A Halálos fegyver széria ez idő tájt indult be és bár Riggs és Murtaugh figurája az évtized vége felé már kezdte bontani az addig felépített akcióhős figurát. A végtelenségig kigyúrt, már-már félisteni elpusztíthatatlanságba torkolló, sortűzálló karaktereken túl is kezdett kirajzolódni valami, ami sokkal inkább emberi, ami hétköznapibb „mi gyerekünk”. Ennek a fajta hősnek lett standardja az a John McClane, akit először 1988 július 20-án láthatott a közönség (a magyar 1989, december 14-én) és aki, ha fel nem is borította az addigi akciófilmes trendet, azért kitörölhetetlen nyomot hagyott benne.

Bruce Willis ugyanis egy közel sem testépítő alakkal vágta haza a Nakatomi toronyházat ostrom alá vevő tolvajbandát. És miközben a családi gondokkal küzdő, magányos cowboy mezítláb mássza végig a ház liftaknáit és szívja Marlboro manhez hasonlóan kőkemény macsó módjára a cigiket. Addig félszeg mosollyal a szája szélében packázik Alan Rickman csapatával és tudjuk nagyon jól, hogy a macska-egér játéknak úgyis a Los Angelesi éjszakát a végtelenségig rühellő John McClane lesz a győztese.

A Die Hard egy klasszikussá lett akciófilm, ami nem akar semmit az égvilágon, csak és kizárólag szórakoztatni 131 percben és közben arra gyúrni, hogy minél válogatottabb eszközökkel próbálja meg kinyírni a nekünk egyre szimpibb Willist.

A Die Hard óriási siker volt. A mindössze 28 millió dolláros költségvetésre 138 milliós bevételt hoztak a jegypénztárok. Így hát nem volt más hátra, természetesen jöhetett a folytatás. Bár a második rész semmi újat nem tudott hozni, azért tisztességes iparos munka volt a reptéren a felesége megmentéséért kétségbeesetten küzdő McClane hadnagy története izgalmas és akció dús volt. A harmadik rész azonban számomra a sorozat legerősebbje (Természetesen a klasszikussá vált Die Hard után.) ahol végigjárjuk New Yorkot állomásról állomásra, közben pedig az egész film egy végtelen rohanás.

Na itt kellett volna ezt abbahagyni, a klisésre sikeredett negyedik, és bűn rossz, szinte tévéfilmnek sem elmenő ötödik rész nyilvános hullagyalázása a nagy elődöknek. Aki azonban most nagyvásznon nézné meg a megilletődöttségtől tágra nyílt szemű Alan Rickmant, miközben 30 emeletnyit zuhan, annak csütörtöktől irány a Savaria mozi. Április 13-ig vetítik Bruce Willis karrierindító darabját.

Az amerikai sajtó szerint a rendező szerdán vonult be egy észak-dakotai szövetségi börtönbe. Az ellene zajló per hosszú évek óta tartott, McTiernannek azonban fellebbezésekkel sikerült elodáznia, hogy bezárják.

A rendezőt 2010-ben mondták ki bűnösnek egy lehallgatási botrányban játszott szerepe és a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) félrevezetése miatt, de már négy évvel korábban beismerte, hogy hazudott a hatóságoknak. Később visszavonta vallomását.

McTiernan régebben megbízta a sztárok hírhedtté vált magánnyomozóját, Anthony Pellicanót, hogy szerezzen információkat Charles Roven producerről, akivel a Rollerball – Könyörtelen játék című filmen dolgozott együtt.

A rendező munkásságát a Die Hard-filmek, a Medicine Man és a Vadászat a Vörös októberre című filmek mellett olyan kasszasikerek gyarapítják, mint a Ragadozó, a Thomas Crown-ügy és Az utolsó akcióhős.

 -mti-

Kamasz korunk legizgalmasabb, „yippie-kay-yeah” modern cowboy filmjei, a nagybetűs Die Hard sorozat, amin a rókabőr effektus miatt egyre több sebhely kezd tátongani. Hol van már a tökös John McClane, aki bagózik, iszik és pállott szagú a lehelete? Aki nem nyög be harmat gyönge poénokat lépten-nyomon. Szóval hol már a régi lendület és borosta? Ezek a kérdések halmozódtak bennem, amikor azon kezdtem el töprengeni, hogy miért nem működik a Die Hard 5. Mert, hogy valami elillant, az tuti.

John McCalne a New York-i rendőr kalandja a Los Angeles-i toronyházban a nagybetűs akció film volt. A zsaru, aki belekeveredik egy profi rablás kellős közepébe és cipő nélkül, egymaga elbánik a svájci óra pontosságával számoló, előre minden lépést kitervelő, hidegvérrel gyilkoló Alan Rickman csipet-csapattal és közben mocskosul beszél, láncban szívja a bagót és magánéleti válságban szenved, így nem csak a terroristákkal, de önmaga kisebbségi komplexusával is meg kell küzdenie, hiszen az asszony karrierben fölé nőtt – na ez az amiért Jonh McClane korunk hőse volt. Hiszen elegánsan küldte át a rossz fiúkat a túlvilágra, de közben éreztük az a hónaljszagot, ami jelezte, hogy a pasi csak egy átlagember.

Mi az ami az akciófilmet, klasszikussá teszi? A főhős kilátástalan helyzete, hiszen mi kunszt van abban, ha a nyolcadikos Pistike kipicsázza az első osztályos Marcikát? Semmi! De ha ez fordítva történik meg, na az az igazán döfi. McClane hadnagy pont ettől volt a macsósság élő szobra, legyűrte a repülőgépen ülők százaival szórakozó Esperanza tábornokot, megmondta Simonnak, hogy mit tegyen és …. azt a számítógép hackert is uninstallálta. Ebből is látszik, hogy a Die Hard sorozat a harmadik – szerintem a legjobb – rész után mélyrepülésbe kezdett. Azt az eredetiséget, amit a konkurens Halálos Fegyver még a negyedik filmnél is meg tudott őrizni, azt a Die Hard már nem.

Pontosan azért, mert a korábban felépített karakternek csupán a neve maradt meg és a félig alkoholista, lecsúszott, bagós John-ból, egy család központú apucit formáztak. Na de az akciófilm rajongó pasik, pont olyanok mint a tinilányok, a rossz fiúk vonzzák őket, azok aki akkor szólnak amikor kell, akkor poénkodnak amikor az a legnagyobbat ül és nem fossák a szót, mint Jim Carrey.

Szóval, A Good day to Die Hard, pontossal azokból az elemekből építkezik amik a rossz recept alkotóelemei. Az pedig, hogy mind a képi formátum, mind pedig a sokszor kínos díszletek és kamerabeállítások már már a tévéfilmek hangulatát idézik, hát nem dob túl sokat az amúgy sem izmos darabon. De bármennyire akarok, nem tudok haragudni a készítőkre. Mert érezni a tiszteletet, amit a Die Hard felé táplálnak, csakhogy a végeredmény csiszolódott komikusra.

McClane nem belekeveredik a bajba, hanem maga keresi, azt, gyogyós módjára. A fia, aki – elvileg – profi CIA ügynök, olyan mint egy kezdő a táncparketten. A legyűrendő ellenfél pedig súlytalan mint a papírcsónak. Sok hűhó semmiért. 

Ezt az életét, már akciósan kéne kiárulni, de sajnos úgysem lenne rá túl nagy kereslet. 

Akiknek ajánlom: A logikát teljes mértékben mellőző akciókért rajongó Die Hard fanatikusoknak és Bruce Willisért egy mozijegy árát leszurkolni nem sajnáló hölgyeknek.

Akiknek nem ajánlom: Akik a B kategóriás tévé filmektől fizikai rosszullétet éreznek.

]]> https://popcorn.blogin.hu/2013/02/03/bruce-willis-orias-falfestmenyt-kapott-die-hard-szerepeiert/ Sun, 03 Feb 2013 12:03:16 +0000 http://popcorn.blogin.hu/?p=6107 Bővebben... →]]> Óriási falfestmény ábrázolja Bruce Willist legismertebb szerepében, a Die Hard-sorozat nyomozójaként: a színészt a széria ötödik részének bemutatója előtt lepte meg a 20th Century Fox filmstúdió az alkotással.

A The Hollywood Reporter online tudósítása szerint a Fox csütörtökön ünnepelte az első Die Hard-mozi 25 évvel ezelőtti megjelenését. Az ünnepségen a filmben John McClane-t alakító Willis leplezte le a stúdió egyik műtermének falára festett, több mint tíz méter magas képet, amely atlétában, kezében öngyújtóval egy szellőzőben kúszva ábrázolja a hőst. Az 1988-as film egy jelenetét idéző alkotást, amelynek mérete még Willist is meglepte, Van Hech-Nielsen és Fernando Cepeda jegyzi.

Jim Gianopulos, a Fox filmes főnöke olyan ikonikus produkciónak nevezte a Die Hardot, amely páratlan és maradandó nyomot hagyott. Mint mondta, a film mozgatórugója a hétköznapi ember és Superman kombinációjából született főhős. „Klasszikus nehezen kezelhető hős, aki mindig belekeveredik valamibe, de aztán a helyzet magaslatára emelkedik” – fogalmazott Gianopulos.
Willis az ünnepség után megjegyezte, hogy szinte észre sem vette, úgy szállt el ez a 25 év. Amikor az első filmet forgatta, még senki sem gondolt folytatásra – idézte fel.

A sorozat legfrissebb, Die Hard – Drágább, mint az életed című, Budapesten forgatott epizódjának premierje február 14-én lesz Észak-Amerikában és a magyar mozikban is.

-mti-

A Die Hard – Az élet mindig drága a DVDExtra értesülései szerint 2013. február közepén jelenik meg BD-n az InterCom forgalmazásában. A specifikációk még nem végegesek, de úgy néz ki, hogy a kiadvány a filmet eredeti (2.35:1) képarányban, DD 2.0-ás magyar és dts-HD MA 5.1-es angol hang, valamint magyar és angol felirat kíséretében tartalmazza. Azt, hogy lesz-e gyűjteményes kiadás, illetve hogy a korábbi részek is megjelennek-e újra új borítóval, még nem tudni.

(via DVDExtra) 

A tárca tájékoztatása szerint szerda reggel 7 és 12 óra között a forgatás a következő tervezett útvonalon folyik: Budaörs repülőtér – Kelenföldi Hőerőmű – Rákóczi híd – Petőfi híd – Lánchíd – Petőfi híd – Rákóczi híd – Kelenföldi Hőerőmű ( a Lánchíd és Rákóczi híd közötti szakaszon több alkalommal, a Duna medervonalában oda-vissza).

A közleményben figyelmeztetnek arra, hogy a MI-24-es harci helikopter közreműködésével zajló forgatás során a forgatási útvonal közelében a lakosságot zavaró hang és zajhatásokra lehet számítani.

A Die Hard-sorozat ötödik darabját áprilisban kezdték forgatni Magyarországon, ahol 86 napon át, több helyszínen zajlanak a produkció munkálatai. A Die Hard – Drágább, mint az életed főként Oroszországban játszódik, ahova a Bruce Willis alakította John McClane azért utazik, hogy kiszabadítsa fiát, akit Jai Courtney játszik.

Életének 57. évében váratlanul elhunyt Stork Csaba díszlet- és látványtervező – tudatta a család hétfőn az MTI-vel. Az Aglaja, a Szomorú vasárnap és a Látogatás díszlettervezőjét Budapesten, május 6-án érte a halál. Temetéséről később intézkednek.

A hmdb.hu online filmkatalógus életrajza szerint Stork Csaba építészeti tanulmányai után a Mafilmnél helyezkedett el, 1987-ben Sándor Pál Miss Arizonájának díszletét tervezte. Számos televíziós megbízás után Walter Hill Schwarzenegger-filmjének tervezőgárdájában dolgozott. Rengeteg reklámfilmhez tervezett díszletet; 1998-ban ő volt Az operaház fantomja című, Dario Argento által rendezett olasz-magyar koprodukció díszletének építészeti tervezője.

Számos játékfilmben dolgozott, nevéhez fűződik például Rolf Schübel Szomorú vasárnap, Pejó Róbert Látogatás és Deák Krisztina Aglaja című filmjének a díszlete. A halálhírt először közlő origo.hu hírportál felidézte, hogy Stork Csaba dolgozott a részben Magyarországon forgatott Underworld-ön és Hellboy 2-őn, valamint az év eleje óta a jelenleg Budapesten forgó Die Hard – Drágább, mint az életed című szuperprodukcióban is közreműködött. Legutolsó munkái közé tartozott az HBO Terápia című, most készülő sorozatának díszlete.

2010-ben a legjobb látványtervező kategóriájában jelölte az Osztrák Filmakadémia az akkor alapított Osztrák Filmdíjra a Látogatás című filmért.