Groteszk világok egymásra pakolva

Szabadesés – A Hukkléval robbant be, majd a Taxidermiával fokozta az élvezeteket Pálfi György. Akinek munkáját legutóbb Karlovy Varyban ismerte el a filmfesztivál zsűrije. Pálfi a legjobb rendező díját nyerte el, a film pedig különdíjas lett. Sőt, az Europa Cinemas hálózat elismerését, az Europa Cinemas Labelt is ez a film kapta meg. Nem csoda hát, ha a magyar filmet díjazó hazai közönség már nagyon várta a Szabadesést. A film egyébként azt próbálja meg bemutatni, hogy az egymás mellett, fölött vagy alatt élő emberek, annak ellenére, hogy egyezik a címük, mennyire nem is hasonlítanak egymásra. Sőt, ahány lakás annyi különös, groteszk, furcsa történet.

Denzel irtó pipa

A Védelmező – Denzel Washington megint irtó kemény. Valahogy mostanában őt is ezek a szerepek találják meg, hát lelke rajta. Most egy exkommandós, igazságot kereső, lányokat megmentő védelmezőt hoz. A történet szerint főhősünk egy fiatal lányt ment meg, ezzel pedig elindítja a lavinát. Egyre mélyebben ássa bele magát az alvilágba, ahol az igazságszolgáltatás sokszor már tehetetlen, azt ő megoldja egy torokátvágással. Akciószeretők, hajrá!

Cukiságok egy tartájban

Delfines kaland 2. – 2011-ben jött a Delfines Kaland, ami olyasféle bájos családi szórakozást nyújtott, amit mozifilm már régen kínált. Megható volt, szórakoztató és azért valljuk be a giccshatáron néha, néha átbillenő, de azért még a végeredményen nem rontó alkotás. És mit hoz az élet? Winter delfin társat kap, egy Hope nevű baby delfint, aki még inkább igényli az emberi gondoskodást és törődést. Cukiság faktor nagyon ki fog lengi, előre szólok. Az IMDB-n egyébként néhány tizedet eltekintve a két film hasonlóképpen szerepel, így aki bírta az elsőt, ezt is szeretni fogja.

Az élet a legjobb forgatókönyv író. Közhely, azonban a Delfines kaland (A magyar címért statáriálisan kellene kivégezni a fordítót.) esetében mégis teljesen igaz. Lehet-e szívszaggatóbb alapsztorit kitalálni, mint egy sérült állat és egy gyerek egymásra találását. Igen, tudom. A Szabadítsátok ki Willy-t már régen leforgatta, bemutatta és gennyesre kereste magát a folytatásokkal a Warner Bros, a cég aki most a 3D-sített (De minek?) Delfines kalandot is elénk tárja. Kezdetben én is kételkedtem, azonban a gyerek és a delfin fővonalon kívül más hasonlóság nincs a két film között.

A műkedvelő szinte csak legyint, az egyik legkönnyebb műfaj a családi filmé, ám mégis könnyen beletörik az alkotók bicskája. Unalmas, betétdalokkal teli, kliséktől hemzsegő szirupos maszlag lehet a végeredmény. A Delfines azonban viszonylag még tartja magát. Nincsen gonosz szálloda tulajdonos, a film végére összejövő csonka családok vagy a Pulitzer-díjról álmodozó, a sztoriért mindent kútba vető újságíró. Ami egyedül idegesített az az állatmentő kislány. Nem tudom miért gondolják úgy a forgatókönyvírók és a rendezők, hogy egy 11 éves gyerek ugyan úgy beszél, mozog, gondolkodik mint 30 éves társai. Nem életszerű.

Ami egy kicsit még kiverte a biztosítékot, hogy a filmet szinte rutinból oldották meg. Semmi pluszt nem éreztem, se a történet mesélésben, sem pedig a színészek játékában. Egy vásznon megjelenés azonban mindig szórakoztató. Morgen Freeman feltűnése nem csak, hogy új színt visz a történetbe, hanem egyenesen motorja lesz. Élmény nézni Freemant, pörögnek a percek amikor ő játszik. A szomorú az, hogy a történetet, nem egy mellékszereplőnek kellene a hátán vinnie. De ez van ha a szereposztásnál rosszul súlyoznak a castingolók.

Kíváncsian hallgatom a vetítésről távozó gyerekeket, hogy mit mondanak a szüleiknek, amikor arról érdeklődnek, hogy tetszett-e a film? „Jó volt.” – jön legtöbbször a válasz. Hát igen. Ennél többet nem is nagyon érdemel a film. Winter, a delfin története megható és reményt ad sok olyan embernek aki hasonló sorsot visel a kis delfinnel. A lényeg ugyanis, hogy még akkor is lehet valaki teljesen egész, ha testileg nem is az. Ezt pedig már a film közben direktben is megkapjuk. A baj, csak annyi, hogy a sokszor sekélyessé váló történetmesélés szinte önmagától dobja fel a kérdést: Tényleg kell-e egy 113 perces film Winter sztorijához? Mert bizony, a kevesebb néha nagyon is több tud lenni.

Winter története Szombathelyen, a Cinema Cityben fakaszt könnyre.

 A www.seewinter.com oldalon élőben lehet nézni az uszonyprotézissel élő delfin mindennapjait.