Vagy 20 perc kellett a film vége után mire rá jöttem, miként is működik David Fincher legújabbja a Holtodiglan, ami folytatja azokat a fincheri hagyományokat, amit a mester a Harcosok klubjával, a Hetedikkel vagy éppen a Játsz/Ma filmekkel megalapozott. A kérdés már csak az, hogy minden amerikai háziasszony képzelete ilyen szabadon szárnyal-e?

– Vigyázat, akár spoileres is lehet! –

A történet középpontjában egy kertvárosi amerikai házaspár áll. Ez az egyetlen dolog, amit biztosan tudunk, az összes többi pedig egy a főszereplőnőnk által pillanat alatt kitalált és végigfuttatott történet részletei. Ez az a fajta sztorivezetés, amit az Játsz/Má-ban is láttunk, ahol a néző végig bizonytalanságban volt tartva, mi is az ami a valóság, és mi az ami a játék része. Itt azonban a duplacsavar esete áll fent. Hiszen a filmben végig két nézőpont ütköztetése folyik, a férj és a feleség szemszögéből is látjuk az eseményeket. Ahol azonban a végső csavar megismerése után jövünk csak rá, hogy a teljes kép összeállásához Fincher végig kis apró mozaikokat hullajtott el. A mozgató erő pedig annyira emberi, hogy a film végén a homlokunkra csapunk, hát persze!

Jó élet, biztonság, odaadó férj, hűség, izgalmas házasélet, gyerekek. Mind-mind olyan dolog, ami az anyagi léten túl egy középkori nő vágyainak netovábbja. Ez az, ami folyton ott lebeg minden normális szociális körülmények között felnőtt lány fejében, és ez az amiért -ahogy mondani szokták- ölni is tudna. Ez a fajta lelki mozgatóerő tulajdonképpen nemzet és kontinens függő. Ami továbbiakban megkülönbözteti a feleségeket az csupán annyi, hogy ki az aki meg is meri tenni, hogy kezébe vegye házassága és sorsa irányítását és ki az aki csak ábrándozik róla, hogy minden úgy alakul, ahogyan ő akarja.

A film végig tudja tartani ezt a koncepciót az egyetlen kivetnivaló, hogy lassan döcög előre. A korábban említett Fincher filmek ereje pont abban volt, hogy megtalálták a megfelelő ritmust, ez pedig már-már túl lassú a műfajhoz képest.  A 149 perces játékidő azonban egyáltalán nem lassú vagy unalmas. Amire az események megérnek, a dramaturg pont ott gyorsít be és ad egy újabb löketet, ha úgy tetszik egy újabb csavart a filmnek. Az a fajta kétnarrációs történetmesélés amit alkalmaznak igen jól működik. Affleck pedig bármennyire is hozza aszokásos félszegmosolyos macsót, még mindig el tudja vinni hátán az egész filmet. Rosamund Pike azonban még Affleckra is rátesz egy lapáttál, és megmondom őszintén, én is zárt ajtó mögött mernék csak aludni, ha vele egy házban kellene álomra hajtanom a fejem.

Összegzés:

A Holtodiglan egy kissé vérszegény, Fincher korábbi nagyon ütős thrillereihez képest. A történet agymozgató. Affleck biztosat hoz, Pike ijesztőt. A feszültség végig megtartott, a befejetés pedig tuti, hogy azt mondatja veled, hogy: Na ez meg mi volt? És kell egy Bár.

Értékelés: 8/10.

Akinek ajánlom: Adrenalin hiányban szenvedőknek és azoknak akik nem tudják értékelni a szingli lét örömeit.

Akinek nem ajánlom: Hűtlen férjeknek, akik annyira nem törődnek a feleségükkel, hogy azt sem veszik észre, ha az asszony televeszi tech-kütyükkel a fáskamrát.

Fincher megint alkotott

Holtodiglan – Hetedik, Játsz/Ma, Harcosok klubja. Mit kell ezen tovább spilázni? David Fincher filmjei mindig tökéletes szórakozást nyújtanak azoknak akik a kissé szokatlanra és a feszített idegekre vágynak. Ezúttal Ben Afflek lesz a főszereplője, annak a történetnek, amiben egy ötödik házassági évfordulójukat ünneplő pár – akiknek egyébként mindenük megvan ami csak a földi javakból kijuthat – nem várt nehézséggel találkozik. A nőt ugyanis elrabolják. A gyanú pedig, a nyomozás előrehaladtával, az addig hűségesnek és tisztességesnek hitt férje terelődik. A kérdés az, hogy hol van a feleség és, hogy valóban ártatlan-e a férj? A film egyébként tuti szórakozásnak ígérkezik, az IMDB-n csupán egyetlen ponttal lemaradva a tökéletességtől 9/10-en áll a mutató.

Gyáva nyúl?

Lavina – Kevés olyan katasztrófa film van ami nem is annyira a természeti esemény következtében bekövetkezett emberi pánikról és menekülésről szólna, hanem sokkal inkább annak utóhatásairól. Nos, ez a film, ez ilyen. Ez a svéd-dán-norvég dráma, egy svéd családról szól, akiknek franciaországi sí útjuk tragédiába torkollik, amikor az egyik síparadicsom lejtőin megindul a lavina. A család túléli, ám a férj az események közben, nem családja-, csupán saját bőrének mentésével foglalkozik. Hazatérve aztán a lavina közben tapasztaltak válságba sodorják a család hétköznapjait. A kissé lelkizős benyomást tett sztori jelenleg 7,8-ra áll a netes bázisban.

Tudományos farmer

T.S. Spivet különös utazása – Az Amelie csodálatos életéért felelős Jean-Pierre Jenuet követte el ezt a kissé egyszerű történetvezetésű, de magát a mestert ismerve, csavarokkal teli filmet. Főhősünk egy montanai farmon él, ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy folyton a környezetét bogarászva, tudományos leírásokat készítsen. Egy nap aztán nem várt telefonhívást kap, az egyik neves múzeum kéri meg, hogy tartson előadást és egy díjat is adományoznak neki. Spivet tehát felkerekedik, hogy megvalósítsa álmait.

35 évvel ezelőtt egy – akkor még nem a kliséket halmozó – zseniális rendező, egy különc képzőművész és egy akkor még ismeretlen színésznő filmtörténelmet írtak. A jubileum alkalmával most újra vetítővászonra kerül a Nyolcadik utas a halál.

1979-ben mutatták be Ridley Scott remekét, ami Magyarországra csak 1981-ben ért el. (Érdekes, hogy mostanában már azért is morognak a filmszeretők, ha a világpremier után 2 héttel érkezik hozzánk egy mozi. Nem hogy 2 évvel!) Az alap sztori egy csapat űrhajósról szól, akik teherhajójukkal szelik át a végtelent, amikor Anya, a mesterséges intelligencia felébreszti őket a hiperálomból ugyanis rádiójeleket fogott az egyik útjukba akadt bolygóról. A csapat leszáll és a jel forrásánál egy fészeknyi különös tojásra bukkan. Amikből hamarosan az egész legénység, és aztán később a mozinéző heteken át tartó – rémálma kel ki.

Scott saját bevallása szerint 3 filmet próbált meg ötvözni. A Csillagok háborúját, a 2001:Űrodüsszeiát és A texasi láncfűrészes mészárlást. Az biztos, hogy az elegy nagyon jól sikerült, hiszen a minden idők valaha volt legjobb 250-es film listáján a Nyolcadik utas az 50-dik.

Ehhez persze olyan adalékok is kellettek, mint a svájci képzőművész H.R. Giger péniszfejű szörnye és egy olyan díszletvilág, ahol a fémes textúra találkozik a nyálkás idegen biomasszával. A bátor húzás pedig, hogy a macsó, borostás férfihős helyett egy törékeny női amazon lesz a történet túlélője és egyben egy újfajta filmkarakter megtestesítője végül bejött. Ripley hadnagy azóta is a harcos nő megteremtője az Alien univerzumban, ő az aki végül mindig elbánik a savat vérző, dupla álkapcsú, agyzabáló xenomorphokkal.

A Scott által megteremtett filmet 3 Alien és 2 crossover film követte, ahol a Fox sci-fi világának egy másik híres és hírhedt idege a Predator csapott össze kedvenc péniszfejünkkel. Bár ez utóbbi két próbálkozás inkább csak lefelé vitte az Alien ázsióját. Ami a ’79-es eredeti után jobbára két, a hangulatában is hozzá méltó, folytatást kapott. Az 1986-os Alienst Hollywood különc kamionsofőrje James Cameron, az Alien3-at pedig az akkor még csak szárnyait bontogató majd a He7edikkel, a Játsz/mával és a Harcosok klubjával igazi kúlt rendezővé váló David Fincher tálalásában kaptuk meg.

Vagy mégsem? A stúdió ugyanis mind a három – sőt a később már a fonalat elkapni nem tudó Feltamás a Halál estében is – rendező kezéből kivette a végső vágás lehetőségét. Így a bár mind Scott, Cameron és Fincher is igen erőskezű direktor a Fox maga vette kézbe a vágási folyamatot. 2003-ig kellett várni, mire Scott bemutathatta azt a változatot, ami az ő elképzelései szerint született meg. Az érdekesség, hogy a film így számtalan jelenetben meg lett kurtítva, néhányat pedig hozzátoldottak, de összességében 1 perccel rövidebb lett az alkotás. Lényegében azonban nem változott a történet. Még az Aliens esetében sem, amit Cameron is újra vághatott igaz ő már ’86-ban megtehette ezt. Nem úgy mint Fincher, akinek 1991-es újravágott és kiegészített változatában, rengeteg jelentet kapunk, mi úgy jó 1/3-áben meg is változtatja a story folyását.

Na de vissza a Nyolcadik utashoz. A mozirajongók többsége életkorából fakadóan nem láthatta az Alient a nagyvásznon. A 35 éves jubileum pedig kitűnő alkalmat szolgál arra, hogy ezt most pótolják. Szeptember 4-től újra műsorra tűzi a filmet a Savaria mozi, méghozzá azt a Ridley Scott által megálmodott és 2003-ban meg is jelenet végső változatott, amit a mester jó 3 évtizeddel ezelőtt megálmodott.

Mert hiába telt el 35 év, az űrben még mindig nem hallani a sikolyokat.

A The Wrap filmes portál értesülése szerint Fincher a napokban találkozott Amy Pascallal, a Sony filmvállalat társelnökével, és jelezte neki, hogy csak akkor vállalja a rendezést, ha Bale játszhatja el a számítógépgurut.
Hollywoodi források szerint Fincher és Pascal között feszült volt a viszony A tetovált lány című film forgatása során, de Pascal hisz Fincher rendezői képességeiben. Ráadásul a stúdiófőnök az Amerikai botrány kedvező fogadtatása miatt kedveli Bale-t. A Batman-színész javára hajtja a vizet, hogy hasonlít Jobsra, ezért már a kezdetektől a szerepre esélyesek között emlegették a nevét.
Sorkin a forgatókönyvet Walter Isaacson Steve Jobs-életrajzára alapozta, amelyet a szerző több mint 40, Jobsszal, valamint barátaival, családjával és kollégáival készített interjú alapján írt meg.
A produkció forgatása még az év vége előtt megkezdődhet, bár a 2015 elejei kezdés valószínűbb, mert addig Bale és Fincher is nagyon be lesz fogva hamarosan moziba kerülő új filmjeik, az Exodus, illetve a Gone Girl promóciójával.
Az Ashton Kutcher főszereplésével bemutatott Jobs című Open Road-produkció mindössze 35 millió dollárt keresett a jegypénztáraknál, a Sony ugyanakkor bízik a Jobs iránti lankadatlan érdeklődésben és az A-kategóriás tehetségben.

-mti-

Hogy minek kell egy világsikerű filmet újraforgatni amerikai módra, azt a fene sem tudja. A tetovált lány nem az első a piacon amely megkapja a megtiszteltetést, hogy a moziban szöveget olvasni nem hajlandó, külföldi színészekre be nem ülő amerikai közönség elé újraforgatva tálalják. Megtörtént ez már a Taxival, a Jöttük, láttunk visszamennénk-kel és hát most a svéd krimi-thrillert is elérte a vég.

Amikor megtudtam, hogy David Fincher vette kezei közé a történetet azt gondoltam, hogy kapunk egy Harcosok klubja fordulattal megspékelt He7edik-féle agybaszással meghintett fincsi kis mozit, ami után aztán hű-ha, szájtátva és este a takaró alatt reggeli napfényért remegve gondolom át újra és újra filmet. Ehelyett, ahogy mondani szokták kaptunk egy tisztességes iparos munkát és ennyi. A hiba azért nem biztos, hogy Fincher úrban van, hiszen aki látta vagy olvasta az eredeti svédet annak nehéz lesz kiégetnie memóriájának azt a részét, ahol éppen a történetet tárolja. A vicc pedig csak az újszülöttnek új.

Tetszett a tetovált lány vagánysága, a kinevezett gyám gecisége, az újságíró értelmiségi mivoltja, a náci Vanger megszállottsága, a titkár eleganciája és a dagadt hekker gusztustalansága. Már legalábbis az, hogy a szereplők hitelesek voltak, hogy úgy néztem a filmet, hogy néha beleborzongtam, hiszen elhittem a valóság egy szeletét tárják elém. Fincer azonban pont ezeket herélte ki. A tetovált lány szemöldök nélkül a filmben végig olyan mint egy megijedt kismalac. A gyám, Csuja Imre hangján olyan kedvesen szólal meg, hogy szinte megsajnálom. Daniel Craig úgy ki van gyúrva, hogy nem értem miért nem a helyi testépítők magazinjába publikál. A náci Vanger nem, hogy megszállott de kedves idős úr. A titkár egy dörzsölt ügyvéd. A dagadt hekker meg eltűnt.

Mintha Fincer fogta volna az eredeti filmet és átszűrte volna. A durva szemcsék kimaradtak és csak ez egészen finom anyagok kerültek be. Ami a legnagyobb űrt hagyta, hogy azt reméltem a rituális gyilkosságok He7edik módjára tárul majd a szemünk elé. De olyan gyorsan siklunk át felettük, mintha meg sem történtek volna. A Biblia rejtélye pikk-pakk oldódik meg. Ezáltal pedig olyan habkönnyű kis krimivé válik a történet, hogy kapucsínóra kellene fektetni. Mintha Fincer a Tekerd vissza, haver! klasszikus módszerével élt volna és csak úgy simán megsvédelte volna az eredetit.

Nehéz fába vágta a fejszéjét a thrillerek egyik mestere, hiszen ki merne hozzányúlni egy már világsikerre vitt regény, egyszer már világsikerré vált filmjéhez. Hogy az volt a cél, hogy az amerikai ízlést kiszolgálva, némi változtatással újratálalja-e a filmet, vagy hogy csak egyszerűen elolvasva a regényt a saját látásmódját vigye bele, nem tudni. Minden esetre aki nem látta a svédet az azért, aki pedig már látta az azért üljön be. Bár ha igazi körömrágásra és némi hátborzongásra vágynak, akkor inkább nézzék meg a svéd filmet, felirattal.

Aki pedig legközelebb a magyar filmkészítőket a termékelhelyezések miatt meri kritizálni velem gyűlik meg a baja. A Fincer-féle Tetovált lányban néha több a reklám, mint az izgalom.

Az amerikai lányt Szombathelyen a Cinema Cityben tetoválják.

 Pitt egyébként a Moneyball című filmje kapcsán nosztalgiázott egy kicsit és a következőt mesélte:

 – Amikor leültünk beszélni a szerződésemről, kijelentettem, csak akkor vagyok hajlandó szerepelni a He7edikben, ha nem kell a végső jelenetben kivennem a dobozból Gwyneth Paltrow fejét. Ebben meg is állapodtunk. Aztán az jutott eszembe, mi lenne ha a nyomozó lelőné John Doe-t. Végül is leforgattuk és bemutattuk a próbafelvételek a producereknek. Egy kissé szkeptikusan fogadták, mondván, ez így sehogy sem lesz jó, mert egyrészt a pozitív figura elveszíti a hős titulust, másrészt pedig nagyon nyomasztó, hogy nem látjuk mi van a dobozban. Akár a kutya levágott feje is lehet – emlékezett vissza a színész.

Pitt és Fincher aztán a végsőkig kiálltak a véleményük mellett, az eredményt pedig ismerjük.