Karácsonyi limonádé 

Káosz karácsonyra – Igazi kis családi limonádé a családról meg a karácsonyról. Mert ha jönnek az ünnepek, akkor ugye a család aparaja nagyja összegyűlik. És hát ilyenkor ugye előjönnek a gyarló emberi hibák is és a családi kisebb, nagyobb nézeteltérések. Már egy ideje megvan az a fajta hollywoodi filmes zsáner, hogy különböző alkalmakra oda passzoló filmet raknak össze. Volt már filmes sztárdömping Valentinkor, szilveszterkor és persze a karácsony sem maradhat ki a sorból. Ki limonádé így az ünnepekre. A Cinema Cityben látható a film.

A bálna nem játék

A tenger szívében – Még mindig az Álomgyár megbízható rendezői közé tartozik Ron Howard, aki most mindannyiunk kedvenc Thorját hajóskapitánynak nevezte ki. Chase kapitány hajójára pedig egy bazinagy CGI bálna támad. A legénység hajótörést szenved és ezernyi megpróbáltatáson kell keresztül vergődniük amire ismét hazatérhetnek. Kicsit ilyen szokásos hajótöröttes filmnek tűnik az egész, nagyon gagyi CGI-al. Azért Hemsworth fanoknak kötelező.

Edgar Allan Poe rémtörténetei 

Rendkívüli mesék – Raul Garcia egy olyan filmet dobott össze, amiben 5 Edgar Allan Poe történetet mesél el, külön-külön. Az egyes kisfilmek pedig más-más technikával ábrázolják a sztorikat. A filmben egyébként 5 különböző mesélő is felbukkan. Lugosi Béla, Christopher Lee – archív felvételekről-, Guillermo del Toro, Julian Sands, és Roger Corman. Szóval egy kicsit elvont a dolog, de elég érdekes projectnek tűnik. Savaria moziban lehet keresni.

Hemsworth szerepét, az ügyfélfogadó asszisztenst az eredeti, 1984-es produkcióban Annie Potts játszotta. A Paul Feig rendezésében készülő vígjátékban Melissa McCarthy, Kristen Wiig, Kate McKinnon és Leslie Jones alakítja a szellemirtó csapatot – számolt be róla a BBC News.

Hemsworth megnyeréséről a rendező Twitter-üzenetben adott hírt a sztár képét is mellékelve.

A Variety szerint az ausztrál színészt az előkészítés során már megkeresték egy másik szereppel, de azt visszautasította, mert túl kicsinek találta.

A Szellemirtók forgatása nyár végén kezdődik, a film 2016 júliusában kerül a mozikba.

Az Ivan Reitman rendezte eredeti Szellemirtók csaknem 300 millió dollárt keresett világszerte. Öt évvel később a folytatását is láthatta a közönség.

Korábban úgy volt, hogy Reitman vállalja a rendezést, de tavaly visszaadta megbízását Harold Ramis, a nyolcvanas évekbeli Szellemirtó-filmek forgatókönyvírójának halála miatt, és a továbbiakban producerként vállalt részt a vígjáték elkészítésében.

Ramis mindkét produkcióban játszott, a forgatókönyveiket Dan Aykroyddal írta, aki ugyancsak szerepelt a filmben. A szellemfogó vállalkozást indító, parapszichológiával foglalkozó tudóscsapat harmadik tagját annak idején Bill Murray alakította.

 -mti-

Nem könnyű apának lenni, különösen, ha három gyerek van, és mind egyszerre beteg. Ehhez még hozzá kell tenni egy Sydneytől Londonig tartó 23 órás repülőutat, amelynek során a beteg gyerekek felváltva üvöltenek. Erről számolt Chris Hemsworth az Ellen DeGeneres Show-ban, „pokoli utazásnak” titulálva a túrát. „Mintha megbeszélték volna, hogy amikor az egyik abbahagyja az üvöltést, rákezd a másik – mesélte a színész. – Az utasok legszívesebben lehajítottak volna minket a gépről. De hát mégse tehettük a srácokat a bőröndökbe, nem?”

Hemsworth-nek van egy hároméves lánya, India, illetve két egyéves ikerfia, Sasha és Tristan. Édesanyjuk a részben magyar származású Elsa Pataky spanyol színésznőt, akit jelenleg a Halálos iramban 7-ben láthatunk a mozikban.

Hemsworth hamarosan forgatni kezdi a The Huntsman című akciófantasyt, amely a nagy sikerű Hófehér és a vadász előzményeit meséli el.

A törpék most is komoly humorforrást jelentenek majd, amennyiben Nick Frost (Haláli hullák hajnala) biztosan visszatér, és két női törpét – törpenőt? – is beleírtak a történetbe, őket két népszerű angol színésznő, Sheridan Smith és Alexandra Roach alakítja.

A történetről annyit lehet tudni, hogy Eric, a vadász elindul, hogy visszaszerezze az ellopott varázstükröt, és ebből rengeteg bonyodalom származik.

(Huntsman – hazai bemutató: 2016. április)

Az ember legjobb barátja

Mancs – Volt egyszer egy világhírű magyar mentőkutya, aki nagyon sok emberéletet megmentett. Ő volt mancs, akit 2006-os halálakor egy ország gyászolt. Hát éppen itt volt az ideje, hogy egy filmmel is megemlékezzenek róla. Ez a Pejó Róbert által írt és rendezett film egyébként egy fikciós alkotás. Az ami megegyezik az „eredeti” Manccsal, az csupán a címszereplő kutya fajtája és neve. A többi tulajdonképpen egy tisztelgés a világ összes mentőkutyája előtt. Mind a két szombathelyi moziban látható a film.

Thor megint világot ment

Blackhat – Vagyis a vörös köpenyes félistent alakító Chris Hemsworth. Ezúttal megint a „világ ki van téve a hackerek támadásainak és nagyon gyorsan tönkre tehetnek mindent egy számítógéppel” problémával találkozunk és Chris az egyetlen kigyúrt hacker a világon aki meg tudja akadályozni mindebben a gonosz agytrösztöt. A film rendezője és forgatókönyvírója az a Michael Mann, aki Az utolsó mohikánt, a Szemtől szemben vagy A bennfentest követte el. Azért egy kicsit le kell törjem a lelkesedést. A Rotten összesítése alapján ez a film mind a kritikusoknál, mind a közönségnél alig kapart össze 30%-ot. Cinema Cityben lehet keresni.

Birkózás mesterfokon

Foxcatcher – Bennett Miller filmje a valóságból merít, olyannyira, hogy a történet gerince egy megtörtént sztori. A minőségre egyébként az is garancia, hogy a rendező olyan szintén valós eseményeken alapult filmeket hozott össze, mint a Capote vagy a Pénzcsináló. Ez esetben egy félig őrült, a sportra áldozni hajlandó örökös és a birkózás kemény világa van feltálalva. Olyan színészekkel, mint Steve Carell,Chaning Tatum vagy Mark Ruffalo. Miller a filmmel elnyerte már a Cannes-i filmfesztivál legjobb rendező díját, számos jelölést kaptak a Golden Globeon és jelölve vannak az Oscaron is. Savaria mozi tűzte műsorra.

Olyan atmoszférával rukkolt elő a Thor: Sötét világ, amivel megkockáztatták a készítők, hogy pengeélen táncoltatják a pörölyös hőst a fogyaszthatóság és az underground között. A vállalkozás bejött, valami olyant kapunk, ami ott lebeg a Gyűrűk ura féle fantasy és a Csillagok Háborúja diktálta sci-fi között, a film pedig ezzel együtt meg tud maradni a saját maga alkotta szabályok között.

Amióta a MARVEL kijött az első Vasember filmmel és egyazon évben a Hihetetlen Hulkkal, azóta ontja magából a legnépszerűbb (és általa még mindig birtokolt jogú) képregény karaktereinek jobbnál jobb filmjeit. A legnagyobbat kétségtelenül a Vasember akasztotta, de hogy a múlt nyáron össze tudta trombitálni a szuper csapatnak számító Bosszúállókat az is kellett, hogy az egyes karakterek filmjei többé kevésbé kapcsolódjanak egymáshoz előbb utóbb metszésbe kerüljenek. Amíg korábban az idei év első filmje a Vasember 3 egy kicsit lazábbra vette ezt a fajta köteléket, addig a Thor – Sötét világ már jobban beleilleszkedik a MARVEL újabb grandiózus tervébe a Phase 2-be. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennek a filmnek nincs épkézláb eleje és vége, ez is pontosan megállja a helyét egy külön sztoriként.

A sztori ezúttal – csak úgy mint a Vasember 3 esetében – New York után folytatódik. Thor immár nem az a forrófejű, tesztoszteron báró, mint akit az első filmben megismertünk, hanem sokkal megfontoltabb, bölcsebb és körültekintőbb. A bajok akkor kezdődnek, amikor az univerzum egy régi ellensége új erőre kap és olyan sötétséget szabadítana az egész mindenségre, hogy olyant még senki sem látott. (Mondjuk a sötétség alapvető tulajdonsága, hogy nem lehet látni.) És innentől kezd el izgalmas lenni a történet. A filmben ugyanis Thor két frontot nyit vagy legalábbis nehéz azt eldönteni, hogy hol húzódnak az ellenség határai, amikor végső elkeseredettségében kiengedi a cellájából Lokit. A kedvenc bad ass mother fucker fél istenünk pedig hozza a már több film óta rá jellemzőt. Ármányt, cselszövést, csapdákat, trükköket és a szája szegletében húzódó cinkos mosolyt, amitől a lányok olvadni kezdenek.

Azt a fajta filmet sikerült összehoznia a stábnak, ami nem az elsőtől az utolsó percig kiszámítható, hanem éppen olyan csavarokkal tartogat, amire a néző a legkevésbé sem számít. És bár Loki ismét megpróbálja ellopni a showt, azért a Thor megformáló Chris Hemsworth magabiztosan hozza a pörölypörgető félisten szerepét. Ha a színészek viszonylag kis teret is kapnak a képregényekből ismert karakterek miatt, a látványnál kapott szabadabb kéz kiéli a kreativitását. Az egyes világok látványa ugyanis olyan markánsan szeparálódik el mint a Star Wars univerzumban. Amikor pedig a végső nagy ütközetben ugrálunk közöttük, akkor az első részből ismert régi ismerősök is visszaköszönnek.

A Thor második részét valaki egyenesen a képregényfilmek Keresztapa II-jének pecsételte. Ezt azért én meghagynám a Sötét lovagnak. Az azonban biztos, hogy a Sötét világ olyannyira unikum ebben a témában, hogy a jegyet váltók mindegyike minőségi szórakozást kap majd a pénzéért. A MARVEL pedig ezzel a filmmel mozdult el igazán a fantasy/sci-fi világa felé. Kellett is ez a lépcsőfok, hiszen a következő év augusztusán bemutatásra kerülő Galaxis őrzői már teljes egészében egy idegen világban játszódik.

Összegezve tehát a Thor 2 egy minden képregényfogyasztó igényét kielégítő alkotás és azoknak is szórakozást nyújt majd, akik nyitottak a fantasy és sci-fi keveredésére. Tökéletesen szórakoztató és szájtátásra kényszerítő 112 perc.

Azt pedig nem kellene leírnom, hogy emberek MARVEL filmről van szó, így az utolsó betű legördüléséig mindenki maradjon a helyén, mert le fog maradni az extra jelenetekről, amiből ebben az esetben kettő is terítékre kerül. Ezekből pedig az első a következő nagy MARVEL felvonás egy újabb építőkockája.

Akinek ajánlom: Nem kérdés, a képregényrajongók imádni fogják. Thor pörölye most nagyobbat üt mint valaha. Nem fogsz tudni aludni!

Akinek nem ajánlom: Nyugdíjba vonult vasgyári dolgozóknak, akiket a kalapács látványától is a szívszélütés kerülget. 

Amikor még a boldog ’90-es évek elejét tapostuk és fogalmam sem volt a kertévék „bűzös mocsaráról”, a határszéli létemnek köszönhetően nézhettem az ORF 1-et és 2-őt. Vasárnaponként pedig a nagyi ebédjét követően a család lekucorodott a tévé elé, a németet abszolút nem értve bámultuk a Forma 1-es osztrák közvetítéseket. Közben fel-fel kuncogva azon, hogy a család éppen melyik tagja hortyogja el magát az ebéd okozta jóllakottság és a benzinfaló szörnyek hangjának monotonitásának következtében. Olykor-olykor pedig feltűnt egy – nekem akkor még gyerekfejjel – kissé ijesztőnek tűnő bácsi, aki Parmalat sapkájában mondott pár mondatot. Apám már akkor mesélte, hogy Niki Lauda az, az osztrák autóversenyző. Vagyis akkor már csak a volt autóversenyző, aki egy baleset következtében égett bent az autóban. Én pedig nagyon bele sem mertem gondolni, hogy milyen lehetett az a bizonyos német verseny, ahol Niki (Milyen az, hogy női nevet kapott egy férfi? – gondoltam még akkor.) ilyen csúnya égési sebeket szerzett. A sapkát viselő, komoly tartással bíró férfi arcának képe örökre beleégett az agyamba. Ebben persze az is benne van, hogy osztrák. És akár csak egy másik híres „sógor” Schwarzenegger esetében, most is azonnal éreztem azt a családi köteléket amit mi magyarok csak március 15-én tudunk egy kicsit felbontani a szomszédokkal. Mert, hogy ha osztrák akkor az egy kicsit a miénk is.

Amikor az első híreket kaptam a Rush, a magyar keresztségben a Hajsza a győzelemért című film érkezéséről, azonnal tudtam, hogy igen, nagyon is érdekelni fog Niki Lauda és az a másik – most már tisztán tudom, James Hunt – pilóta élet halál harca, amit a Forma 1-es VB cím megszerzéséért folytatnak. Meg persze, az ember mégis csak egy kíváncsi természetű lény, így most már azt is tudni akartam, hogy miként szerezte Lauda az élete végéig magán hordozandó sebeit.

Az élet a legjobb forgatókönyvíró, ezt már régóta tudjuk. Ha csak az elmúlt néhány év termését nézzük, akkor a Király beszédétől kezdve, a 127 órán át egészen a szintén az idén a mozikba került Pain & Gainen át mind ezt igazolják. A dolog mindössze azon múlik, hogy van-e olyan talpraesett szerkesztő, aki veszi a fáradtságot, hogy a legnagyobb alázattal összerakja egy filmmé azt, amit az élet már megírt. Ebben az esetben pedig Peter Morgan író és Ron Howard rendező volt annyi alázatos iparos, hogy ezt megtette.

A filmben megvan minden olyan ellentétel, ami előbb utóbb jellem fejlődéshez viszi a karaktereket és ami kell egy dráma megszerkesztéséhez. Hunt, a forrófejű zsigerből vezető pilóta, aki még a start előtt is pezsgőt öblöget és Lauda, aki az élet minden egyes problémáját patikamérleggel oldja meg. Ennek megfelelően pedig vezeti stílusa is precíz és minden egyes mozdulata előre megtervezett. Hogyan is lehetne ezt elrontani? Ezerféleképpen, de a lényeg, hogy most ezt nem tették meg.

Ez a film ugyanannyira Hunt filmje, mint Laudáé. Az 1976-os Forma 1-es bajnokság történetével és mindazzal a drámával – aminek elmaradásért végül ugyanúgy szurkolunk, mint a Titanic jéghegykatasztrófájának elmaradásáért – amit Lauda az év német futamán elszenvedett. A történelmi hitelességről pedig annyit, hogy a filmet az osztrák pilóta aktív közreműködésével gyártották le és archív felvételekkel dúsították fel. Sok aszfaltszaggató fantól hallottam, hogy mindeddig hiányoltak egy amolyan igazi Forma 1-es filmet. Hát most tessék, itt van! Méghozzá a legjobb fajtából és legjobb korból. Amikor a pilóták még minden egyes pillanatban az életükkel játszottak. Ehhez pedig olyanféle megszállottság kellet, ami egyeseket a családjukkal való szembefordulásra, míg másokat a kapcsolat teljes feladására kényszerített.

A film remekül vezeti végig a kezdeti időket, a nehézségekkel teli utat a katarzisig, ahonnan aztán még mindig fájdalmas út vezet a végkifejletig. Két remek sportember igaz története ez, ami gyűlöletről, betyárbecsületről, emberi tartásról és az álmok hajszolásáról szól. Hajsza ez, egészen a győzelemig.

Akinek ajánlom: Azoknak akik már jó néhány évtizeddel ezelőtt is ott gubbasztottak a tévé előtt és végigizgulták a Forma 1-es futamokat és azoknak akik szeretik az emberi drámákat.

Akinek nem ajánlom: Agyatlan akciófilm kedvelőnek, mert ebben a filmben senkit sem lőnek le.

A brit főváros Odeon filmszínháza előtt kiterített vörös szőnyegen Howard társaságában felvonultak a szeptember 12-től már a magyar mozikban is látható film főszereplői: a Laudát alakító Daniel Brühl, a riválisát, James Huntot játszó Chris Hemsworth, illetve a Hunt első feleségét megszemélyesítő Olivia Wilde.

Az 1400 meghívott vendég között érkezett – stílszerűen versenyautóval – a premierre Sergio Perez és Janson Button, a Forma-1 két mai sztárja – számolt be a bemutatóról a Sky News.

Niki Lauda elmondta: fogalma sem volt róla, hogyan zajlott le a baleset, amely miatt súlyos égési sérüléseket szenvedett az arcán, egészen addig, amíg meg nem nézte Howard filmjét, amely a Hunttal való óriási küzdelmét idézte fel az 1976-os Forma-1-es világbajnokságon.

Az osztrák pilóta alig néhány héttel azt követően szállt versenybe riválisa ellen, hogy 1976-ban a német nagydíjért folyó küzdelemben Ferrarijával balesetet szenvedett, és több mint egy percre bennragadt lángba borult versenyautójában.

„Benne voltam, úgyhogy azzal voltam elfoglalva, hogy túléljem” – idézte fel Lauda. Hozzátette: Howard filmje annyira valósághű lett, hogy őt is megrázták a kórházban játszódó jelenetek. „Tehát a film is egyfajta sokk volt számomra” – mondta.

„Érzelmi és fizikai párbaj volt, amelyben megpróbáltak felülkerekedni, beteljesíteni győzelem utáni sóvárgásukat. Mindezt még intenzívebbé tette, hogy a Forma-1-ben zajlott, egy olyan világban, amely veszélyes, látványos, filmszerű. Tehát annyira zsigeri, hogy arra gondoltam, ez fantasztikus kombináció” – mesélte az 1976-ban zajlott küzdelemről Howard.

Lauda arról is beszélt, hogy ma már meleg szívvel gondol nagy riválisára, aki 1993-ban szívroham következtében elhunyt. „Jó lenne, ha itt volna ma este, akkor ez lenne a legszebb napom” – mondta.

 -mti-