Legjobb film: Birdman.

Alejandro González Inárritu mexikói filmrendező Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című showbizniszszatírája a legjobb film, rendezés, operatőr és eredeti forgatókönyv Oscar-díját is elnyerte az amerikai filmakadémia 87. díjátadó ceremóniáján helyi idő szerint vasárnap este Hollywoodban.

Az 52 esztendős filmesnek a Birdman az ötödik produkciója. A Michael Keaton főszereplésével forgatott alkotás a legnagyobb bevételű filmlett, amit mexikói rendező valaha forgatott. Inárritunak korábban már volt egy rendezői Oscar-jelölése: Babel című filmjéért 2007-ben volt esélyes a díjra.

Az idei gálán három kategóriában számíthatott Oscar-díjra – a legjobb film producereként, rendezőként és forgatókönyvíróként – és mindhárom elismerést be is söpörte. Operatőre, Emmanuel Lubezki szintén díjazott lett.

Rendezői Oscarját átvéve Inárritu arról beszélt, hogy egy versenyben valaki győz és vannak vesztesek, ám a filmeknél végül az idő dönti el, hogy valójában melyik volt a legjobb.

Legjobb rendező: Alejandro G. Iñárritu – Birdman

Legjobb forgatókönyv: Birdman

Legjobb adaptált forgatókönyv: Graham Moore (The Imitation Game)

A Birdman kapta a legjobb eredeti forgatókönyv Oscar-díját, a legjobb adaptált forgatókönyv Oscarját pedig a Kódjátszma szerzője vehette át a helyi idő szerint vasárnap este Hollywoodban megtartott 87. Oscar-díjkiosztó ceremónián.
A Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című film forgatókönyvét a produkciót rendező Alejandro González Inárritu, Nicolás Giacobone, Alexander Dinelaris Jr. és Armando Bo írta.
A Kódjátszma forgatókönyvírója, Graham Moore a díjat megköszönve a szexuális másságáért meghurcolt Alan Turing második világháborús brit kódfejtőre emlékezett, majd elárulta, hogy 16 évesen öngyilkosságot akart elkövetni, mert ő is másnak érezte magát. Moore arra bíztatott mindenkit, hogy ne adja fel önmagát, mert elérheti álmait. A hollywoodi közönség állva tapsolta meg.

Legjobb férfi főszereplő: Eddie Redmayne (The Theory of Everything)

Legjobb női főszereplő: Julianne Moore (Still Alice)

Julianne Moore a Still Alice című Alzheimer-dráma főhősének megformálásáért a legjobb színésznő, Eddie Redmayne pedig A mindenség elmélete című filmben nyújtott játékáért a legjobb színész Oscar-díját vehette át a 87. Oscar-gálán helyi idő szerint vasárnap este Los Angelesben.

Az 55 esztendős Moore-t idén ötödször jelölték Oscarra, de most először vehette kezébe a szobrot. A Still Alice című filmben nyelvészprofesszort alakít, aki kezdi elfelejteni a szavakat, és mikor orvoshoz fordul, kiderül, hogy Alzheimer-kórban szenved. Az azonos című könyv nyomán forgatott produkcióval Moore korábban a Golden Globe- és a BAFTA-díjat is elnyerte, valamint a hollywoodi színészcéh (SAG) is az ő alakítását tartotta a legjobbnak az idei mezőnyből.

Eddie Redmayne első Oscar-jelölését váltotta díjra. A 33 éves brit színész Stephen Hawking elméleti fizikust személyesítette meg A mindenség elméletében nagy technikai bravúrral ábrázolva a tolószékbe kényszerülő, amiotrófiás laterálszklerózisban (ALS-ben) szenvedő tudóst. Játékáért az idei díjszezonban ő is Golden Globe-, valamint BAFTA-díjban részesült.

Legjobb idegen nyelvű film: Ida

Pawel Pawlikowski Ida című filmje kapta a legjobb idegen nyelvű film díját helyi idő szerint vasárnap este a Los Angeles-i Dolby Színházban megrendezett 87. Oscar-díjátadó gálán.

Az Ida Lengyelország 10. Oscar-jelölt alkotása a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, de ez az első film, amely meg is kapta a díjat. A fekete-fehér képi világú Ida a hatvanas évek Lengyelországában játszódik, főhőse egy novícia, aki apácává szentelése előtt tud meg egy titkot a családjáról, amely a náci megszállás idejére nyúlik vissza.

Pawel Pawlikowski először forgatott lengyelül, korábban Az utolsó menedék, a Szerelemem nyara és a Titkok Párizsban című angol nyelven készült filmjeit ismerhette meg a közönség. A brit-lengyel filmrendező lelkesen mondott köszönetet az Oscar-díjért az amerikaifilmakadémiának és a produkció támogatóinak, valamint munkatársainak, és a beszéd végét jelző zenétől és tapstól sem zavartatva magát még családját is hálával említette meg.

A legjobb idegen nyelvű film mezőnyében az orosz Leviatán, az észt Mandarinok, a mauritániai Timbuktu és az argentin Eszeveszett mesék volt még esélyes az Oscarra.

Legjobb férfi mellékszereplő: J.K. Simmons (Whiplash)

J. K. Simmons kapta az első Oscart, a legjobb férfi mellékszereplő díját a Whiplash című filmben nyújtott alakításáért helyi idő szerint vasárnap este Hollywoodban a 87. Oscar-ceremónián.

A 60 éves filmsztár, akit először jelölt díjára az amerikai filmakadémia, a hófehér gyöngyökkel kivarrt ruhába öltözött Lupita Nyong’ótól vette át a díjat. Simmons a film alkotógárdájának és feleségének mondott köszönetet a színpadon és arra kérte a közönséget, hogy amíg tehetik, hívják fel a szüleiket.

J. K. Simmons az idei díjszezon biztos befutójának számított. Játékát az év egyik legemlékezetesebb alakításaként könyvelték el a nézők és a kritikusok is. A 2002-es Pókemberből, a Juno című filmből és számos sorozatból ismert színész korábban a Golden Globe- és a BAFTA-díjat is átvehette a Whiplash című film megalkuvást nem ismerő zeneiskolai tanárának megformálásáért.

A legjobb férfi mellékszereplő kategóriában Robert Duvall (A bíró), Ethan Hawke (Sráckor), Edward Norton (Birdman) és Mark Ruffalo (Foxcatcher) is jelölt volt az Oscarra.

Legjobb női mellékszereplő: Particia Arquette (Boyhood)

A 46 esztendős színésznőnek ez volt az első Oscar-jelölése. Richard Linklater 12 évig forgatott Sráckor című filmjének szereplőjeként korábban a Golden Globe- és a BAFTA-díjat is átvehette.

Arquette felül hófehér, deréktól lefelé fekete ruhában lépett az Oscar-színpadra. Beszédében elakadó hangon sorolta mindazokat, akiknek köszönettel tartozik: a filmakadémiát, a többi jelöltet, a „Sráckor-beli családját”. Befejezésként a nők egyenjogúságáért szállt síkra.

A kategória további díjesélyesei között volt Laura Dern (Vadon), Keira Knightley (Kódjátszma), Emma Stone (Birdman) és Meryl Streep is, aki idén 19. jelölését kapta a Vadregény című zenés modernizált meséért.

Fényképezés: Emmanuel Lubezki – Birdman

Legjobb trükkök: Interstellar

Legjobb vágó: Tom Cross (Whiplash)

Legjobb animációs film: Big Hero 6

A Hős6os című Disney-alkotás nyerte el a legjobb egészestés animációs filmnek járó Oscar-díjat az amerikai filmakadémia 87. díjátadó gáláján helyi idő szerint vasárnap este Los Angelesben.

A Hős6os alkotói, Don Hall, Chris Williams és Roy Conli köszönőbeszédükben kiemelték, hogy idén nagyszerű éve volt az animációknak. A hősfilmek világát idéző animáció mellett a kategóriában a Doboztrollok, az Így neveld a sárkányodat 2., a Song of the Sea és a japán Kaguya-hime no monogatari (Kaguja hercegnő meséje) című alkotás is jelölt volt.

Az operatőri Oscart a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című film fényképezéséért a mexikói Emmauel Lubezki vehette át, aki tavaly is elnyerte a díjat a filmakadémiától a Gravitáció operatőri munkájáért.

Lubezki elmondta, hogy díját szeretné megosztani mások mellett Alejandro González Inárrituval, a Birdman rendezőjével.

Legjobb animációs rövidfilm: Feast
Legjobb filmzene: The Grand Budapest Hotel – Alexandre Desplat
Legjobb betétdal: Glory from Selma
Legjobb dokumentumfilm: Citizen Four
Hang: American Sniper
Hangkeverés: Whiplash
Production design: The Grand Budapest Hotel
Legjobb rövidfilm: The Phone Call
Dokumentum rövidfilm: Chrisis Hotline
Costume Design: The Grand Budapest Hotel
Makeup and hair: The Grand Budapest Hotel

-popcorn/mti-

Alejandro González Inárritu engem már a Korcs szerelemekkel megvett, kilóra. Szóval bevallom őszintén az elfogultság kicsiny súlyával a zsebembe ültem be a Birdmanre, amelynek nem csak rendezője, de forgatókönyvírója is volt. „Te, ez mikor volt tele legutóbb?” – kérdezte tőlem egy mellettem ülő ismerős a Savaria mozi kamaratermében, és valóban. Ha jól emlékszem a Wall Street Farkasán kellett legutóbb így összehúzni magunkat, mert minden egyes szék gazdára lelt.

Na de mi is ez a hisztéria a Birdmannel? Tulajdonképpen csupán annyi, hogy egy a mai trendeknek görbe tükröt tartó film, kapott egy kis hátszelet a kritikusoktól és máris szárnyal a madár. Ennyi? Ennyi.

Na de, most jön el a nyájas olvasóban az a féle felháborodás, hogy megint mi ez a kivagyiság. Ez a pökhendi stílus, amivel a „kritikát” író egy fél odaböffentéssel elintéz egy ilyen remek filmet. Pont ezért álljunk meg egy pillanatra.

Szuperhősök, képregény filmek-, és sorozatok, univerzum építések és úgy általában a könnyen fogyasztható látványfilmek csalogatják be a közönséget a mozikba. Ez nem egy jó vagy rossz tendencia, egészen egyszerűen ez van most és kész. Persze ez éppen olyan mint a ValóVilág, amit senki sem néz, sőt, mindenki megvet ugyanakkor pedig mégsem a Vers Mindenkinek viszi el a – digitális boxok világában percre pontosan mérhető – nézettségi mutatókat. Vasember 3. részére özönlött a nép. De Robert Doweny Jr. tavaly bemutatott A bíró-jára annyi üres szék maradt a vetítésre, hogy egy egész középiskolás évfolyam le tudott volna még csücsülni. Pedig, ha a film a díjszezonon kaszál, és utána kerül bemutatásra, sikk lett volna beülni rá.

Pont ettől zseniális a Birdman, hogy nem fél ezt az alapigazságot megmutatni, és teszi mindezt olyan tökéletes filmes elemekkel és képi zsonglőr munkával, hogy az valóban elismerésre méltó. Ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy a film zseniális húzásai, a szinte vágás nélküli kameramozgás, a szereplők viszonyának bemutatására alapozott történetmesélés, és a szinte egy helyszínre való benavigálása kamaradarabbá zsugorítja az alkotást. Aki tehát egy nagy látványfilmet remél az bizony csalódni fog.

Ha pedig már az igazságok boncolgatásánál tartunk. Nem csak, hogy a bluckbasterek konzervatív kritikusi lekicsinylését kapjuk totálba, de – ha csak kimondatlanul is – azt a fajta prostitúciót is fel-felvillantják, ami a színészi kvalitások háttérbetolását jelenti egy-egy busásan fizető köpenyes szerep elvállalásánál.  Még pimaszabb az a „tényfeltárás” amikor a kritikusok visszaélő hatalmáról és egyként a filmes szakma egymás seggének, nyalásáról kapunk egy szó szerint elhangzó hegyi beszédet.

Ha ennyi nem lenne elég, hát megfűszerezik még egy vicsorgóan nevető, akár a saját karrierjéből is meríteni tudó Michael Keatonnal, egy a hollywoodi arany ifjak minden „poklát” megjárt Emma Stonnal és a pökhendi pojácák koronázatlan királyát hozó Edward Nortonnal az egészet. Túlzó jelző lenne azt írni, hogy rég volt ilyen jó film a mozikban, vagy végre láttunk valami értelmeset is vagy ehhez hasonló álságos közhelyeket. A Birdman egy tisztességes kamara darab, úgy fél perc látványos vízióval és a maga sajátságos, akár kissé lassúnak is mondható tempójával. Ami lehet egy nézőt sem vonzott volna a mozikba, ha a főszerepet nem az a csávó játssza aki egykor maga volt Batman. De…, hogy is hívják…na, itt volt az előbb, a nyelvem hegyén. Hm, kár, hogy két film után abbahagyta.

Foglaljunk össze: A Birdman nem az a film, ami 20 év múlva is állva hugyozást fog kiváltani amikor egy kocsmai beszélgetés közben szóba kerül. De filmes nyelvezetének zsenialitását kár lenne tagadni. Ehhez párosul a kiváló színészi játék, valamint a folyamatosan püfölt jazzdob pulzáló ritmusa, és egy kor bátor tükre vagy inkább görbe tükre.

 Értékelés: 8/10. 

Akinek ajánlom: Képregényes geekenek, akik látni akarják az embert a kosztümben. Plusz a színházrajongóknak, akik szeretnének benézni a színfalak mögé.

Akinek, nem ajánlom: Látványfilmre jegyet szívesen váltó, popcorn faló vhs dílereknek.