A Marvel Polgárháború című képregény kötete nagyban írta át a műfaj addigi szabályait. A kiadó ugyanis érezte, hogy fel kell rázni az olvasókat és valami más kell már, mint egy újabb szuper gonosz legyőzése, majd elégedett csapat pacsi a naplementében. A Polgárháború igazi klasszikussá vált. Ahol nincsen jó és rossz, csupán vélemény különbségek vannak, ezek azonban olyan lavinát indítanak el, ami véget vet egy addig harmonikusan működő szuperhős társadalomnak. Nem volt tehát kicsi a feladat a Russo tesóknak, hogy egy olyan filmet rakjanak össze ami illeszkedik a filmes univerzumba, eleget tesz az eredeti képregény támasztotta magas elvárásoknak, és még élvezhető is.

Az biztos, hogy az eddigi Marvel filmekhez képest egy sokkal komplexebb alkotás jött össze. Ami mindamellett, hogy elegánsan oldotta meg a leckét még újabb bravúrokat is végrehajtott, na de kezdjünk mindent az elején.

A Bosszúállók már jó ideje működő szupercsapat, akik épp egy újabb akciót hajtanak végre, amikor Skarlátboszorkány egy félresikerült mentőakció közben civil áldozatokat követelő megoldáshoz folyamodik. Az ENSZ megelégeli a csapat önbíráskodó magatartását ezért úgy dönt, hogy fennhatósága alá vonja azt. A csapatot már ez is megosztja, de amikor Amerika kapitány gyerekkori haverja, a közben fémkarú orgyilkossá vált Bucky ismét feltűnik a színen, az még tovább bomlasztja az amúgy is véleménykülönbségek miatt kettészakadt gárdát.

És akkor még csak a felszínt kapargattuk. A Marvel mostanra ért el oda, hogy egyre komplexebb lesz és aki eddig nem volt szemtanúja az előző 10-12 filmnek, annak fogalma sem lesz róla, hogy mit miért, hogyan. Hogy ez baj-e? Abszolúte nem. Ugyanis pont ki van húzva ezzel az a méregfog, ami általában egy hosszú felvezetést enged meg az egyes filmeknek, mielőtt a valódi akcióra térnénk rá. Végre ki vannak dobva ezek a gyermekbetegségek. Végre a szuperhősöket nem csak sebezhetetlen, megdönthetetlen ikonokként látjuk. Amikor a Vasember 3-nál először láttuk, hogy Tony Stark nem csak rosszfiúkat legyűrő szuperhős lehet, sokat fanyalogtak. Aztán mostanra elértünk oda, hogy a szuperképességek teljesen másodlagossá váltak. Emberek, karakter, sorsok, majd csak ezek után jön minden más.

A Polgárháború pedig pont ebben jelenti a következő lépcsőfokot. Emberi morál, értékrend és barátság. Ezek mentén haladunk. Aztán az, hogy mindez olyan akciójelentekkel van megspékelve, hogy az állad leesik, már kellemes pluszt ad az összképhez. Vannak pillanatok, amikor annyi szuperhőst látunk a vásznon, mint égen a csillag. Mégsem érezzük azt, hogy túlzsúfolt lenne a film. Már az Ultron koránál is rendkívüli volt, a karakterek közötti egyensúly. Ezt pedig most is szépen sikerült megőrizni. A showt senki sem lopja el. Pókember belépése pedig szintén nyerő húzás volt. Pont olyan végre, mint amilyennek a képregényekben megszerettük. Egy folyton szövegelő, kis lúzer, aki a piros-kék sztreccsruhában a világ legmenőbb sráca lesz.

Bár a Marvel Filmes Univerzum ha megújulni nem is fog tudni, azt a szintet mégis mindig hozza, ami miatt megszerettük. És azt, hiszem nekünk ennél nem is kell több. De kevesebb sem.

Értékelés: 9/10.

Akinek ajánlom: Azoknak mindenféleképpen, akik eddig végigülték a filmes univerzum eddigi 12 filmjét. Na meg azoknak is, akik egyszer már vesztek össze úgy igazán a legjobb spanjukkal.

 Akinek nem ajánlom: Politikai vezetőknek, akik nem szeretik, ha kicsúszik az irányítás a kezükből.

Egy valamit akkor már most az elején tisztázzunk. Már csak a fanyalogók miatt is, akik a képregény filmes áradat miatt panaszra nyitják a szájukat. Bár a világ nagy része nagyon is rákattant a filmes iparág ezen termékeire, azért ez mégis csak annak a rétegnek szól, akik olvassák, ismerik és szeretik a képregényeket. Szóval, leegyszerűsítve, ez igazából Hollywood szegénységi bizonyítványa, hogy nem tud ezek mellett a – valljuk be – egyszerű és szórakoztató filmek mellett eredeti ötletekkel is előállni. Ez legyen az ő bajuk, mi meg örüljünk most Ultron korának.

A Marvel folyamatosan bővülő univerzumában egy újabb fejezet készült a nagy végső eposzhoz. Hogy ilyen szépen és egymásra épülve készülnek a filmek, csak az fáj igazán, hogy a teljes Marvel csapat egyelőre nem fog összeállni. Pedig akár a folyamatosan kibontakozó Végtelen háború, akár a lassan forgatását kezdő Polgárháború igazi csihi-puhi lenne. Érjük be ennyivel és így sem kell kis étvágyúaknak lennünk.

A Bosszúállók második filmje épp olyan, mit amilyennek egy folytatásnak lennie kell. Sötétebb, komorabb, ugyanakkor sokkal több akciójelenettel van dúsítva elődjéhez képest. Ami pedig igazán dicséretes, hogy a megannyi karakter szerepeltetésének ellenére sem lett túlzsúfolt a film. Whedom olyan mértani pontossággal lavíroz az egyes szereplők között, hogy semmiféle hiányérzetet nem hagynak. Ugyanakkor mégis a film hagy időt arra, hogy sokukról még többet tudjunk meg. Elmélyít bizonyos kapcsolatokat. A film egyébként nem csak a szereplők terén marad meg az aranyközépúton, de történetmesélés is bőven elbírja, hogy hol a legkomorabb drámákat idézze, hol pedig vígjátéki elemekkel operáljon.

A Marvel Phrase II. (Vasember 3, Thor: Sötét világ, Amerika kapitány: Tél katonája, Galaxis őrzői) különálló filmjei már az Ultron korát építették fel, ez a film sem lesz egy, a történetfolyam végére pontot tevő alkotás. Mert még arra is jut idő, hogy felvezessék a Thor 3-at és a Bosszúállók következő bevetését, a Végtelen háborút.

Összefoglalva

Az Utron kora méltó folytatása lett az első Bosszúállók filmnek. Sok akcióval, humorral és karakterfejlődéssel. A Marvel egyik jobb ellenségével, a legyőzhetetlen Ultronnal. Most egy ideig csak moziban keressetek!

Értékelés: 10/10.

Akinek ajánlom: Most ide mit is írhatnék? A robotpáncélt viselő, zöld szörnyé változó, szuperkatona és félisten fanoknak.

Akinknek nem ajánlom: Hát, Veronikáknak csak fenntartásokkal. Egyébként pedig az esendő szuperhősöket látni nem akaróknak sem. De nagyon nem.

Trivia

Ultront a Marvel eredeti képregényes történetfolyama szerint Hank Pym, vagyis a Hangya teremtett

Higanyszál és Skarlátboszorkány jogain osztozik a Marvel és a Fox. Így lehet az, hogy az X-Men: Eljövendő múlt napjaiban és az Ultron korában másféle eredet történettel és más más színésszel láthattuk őket.

A Marvel füzetek szerint Higanyszál és Skarlátboszorkány Magnetó gyerekei.

Higanyszál a film első jelentében Hummel melegítőben feszít.

A film forgatása alatt Scarlett Johansson terhes volt, így az ő jelenetit kellett először felvennie a stábnak. A színésznő pocakját pedig CGI-val tüntették el azokban a jelenetekben, ahol nem segíthetett a test dublőr.

Stan Lee cameójának végén hallható kiáltása, az „Excelsior”, ugyanaz a szó, amivel a Marvel képregények végén található levelezési rovatát szokta zárni.

Tony Starkot 5. alkalommal ragadják torkon a Marvel filmes univerzumban.

Klikk a cikkbe és jönnek a filmcímek is.

2016. május 6.

2016. november 4.

2017 május 5.

2017. július 28.

2017. november 3.

2018. május 4/2019 május 3.

2018. július 6.

2018. november 2.