Schwarzenegger közleményben fejezte ki örömét, hogy tapasztalatával hozzájárulhat az üzleti élet és a csapatmunka kihívásait és sikereit bemutató, egyben sokmilliós adománygyűjtő műsor sikeréhez.

Az NBC júniusban szakította meg kapcsolatait Trumppal, miután a milliárdos bejelentette, hogy beszáll a Fehér Házért folytatott versengésbe, és nagy vihart kiváltó megjegyzéseket tett a mexikói bevándorlókra. Az elnökjelölt-aspiráns pénteken rendezte jogi vitáját az NBC-vel, és felvásárolta a televíziótól a Miss Universe szépségverseny tulajdonjogának második felét is. Donald Trump már aznap este vendége volt az immár Jimmy Fallon vezetette The Tonight Shownak.

Pesszimizmusból nem kevés csordult ki a szám szélén, amikor a legújabb Terminátor film első hírfoszlányai kikerültek a netre. Bár, azt kell, hogy mondjam, eddig minden reboot, sequel vagy prequel kapcsán ezt éreztem. Hiszen nem tudom elengedni az agyam mellett, hogy itt csak a sokadig rókabőr effekttel állunk szemben. Na jó, idén eddig 1-1 az arány. A Mad Max megújulása és a Jurrassic World lebutulása után most ismét ott volt a kérdés. Lesz-e feltámadása a Terminátornak? Eddig ugyanis az elkészült 4 részből az első kettő filmtörténelmi alapmű lett, míg a másik kettő nem lett egyéb, mint egy drága pénzből készült délutáni matiné. De hol lehet elrontani az élő szövetet a fémvázon? Hát, elég sok helyen.

Valljuk be. Ha egy film beüt, és készülnek a folytatások, akkor ott mindig kell, hogy jelen legyen az első alkotás alapja. Hangulatban, feelingben, szereplőkben és nem utolsó sorban a történet vezetésének egyenességében. E nélkül ugyanis megszakad az a fajta folytonosság, ami a nézőt segíti hozzáláncolni a franchisehoz. Ugyanakkor a folytatásnak mindig eggyel nagyobbat kell dobnia elődjénél. A Termiator újdonsága, a legyőzhetetlen fémvázas gyilkoló gép előli menekülés kilátástalansága, az idősíkok nem egyszerű ugyanakkor még átlátható szövevénye és Arnold Schwarzenegger személyes bája egyszerre hozta a film népszerűségét. A folytatásban aztán megvolt az új dobás. Cameron amazont csinált Sarah Connorból, Schwarziból jófiú lett és ott volt a folyékony terminátor, amitől gyerekként összehugyoztuk magunkat.

Ezekben a filmekben nem volt semmi túlmagyarázva, nem voltak nyálas párbeszédek, csak a tökös dumák. Olyanok, mint a: Hasta la vista, baby!

Ehhez képest a folytatások már mind egy kaptafára készültek. Győzzük le a Skynetet, amit összefogással meg tudunk tenni. De valahogy a ’80-as évek feelingen kívül a Terminátor nem működik. Erre próbált most húzni egy újabbat az alkotógárda. A végeredmény: dögunalmas, ezerszer eljátszott klisék, egy kis fricska a 2010-es évek applikáció függő társadalmától és nagyjából 20 perc retro, ami a film egyetlen értékelhető része.

A Terminator első részében csak elmesélt történetszálnál csöppenünk be és meg is kezdődik az időutazás, vissza 1984-be. Itt aztán a már ismert karakterek – most már más szereplők által alakítva – egy teljesen más múlttal találkoznak, mert a Skynet már korábban megpiszkálta az idősíkokat. Kétségtelenül a film legértékelhetőbb része, az első film újraforgatott jeleneti és annak megpiszkált alternatív kifutásai. Ám itt ki is hűl a nyom, amit Cameron 1991-ben hagyott maga után a második filmmel.

És az nem csupán amiatt van, hogy idióta, nyálas, sehová nem tartó párbeszédek halmaza zúdul ránk. Ahol leginkább Jason Clarke üti ki az irritálás faktort. Hanem az is közrejátszik, hogy az egész második harmad nem lesz több egy idióta akciófilmnél. Amibe semmi eredetiség nem szorult. Gyerekkoromban beleégett a retinámban az a kép, amikor az Ítélet napjában Sarah Conorék utaznak és hosszú másodpercekig csak a felezővonal sávjait mutatja a camera, ahogy a semmibe utazást az egymást követő, ugyanakkora méretű és színű fehér sávok jelzik. Egymás után, végeláthatatlanul.

Az effajta eredetiség hiányzik ebből a filmből is. Amiből ismét hiányzott a bátorság, hogy 19-re lapot húzzon. Helyette kapunk egy kis nosztalgiát, egy előre kottázható akciófilmet, sok idegesítő szónoklatot, egy már a plakáton is elspoilerezett harmatgyenge fordulatot – ami egyébként ki is heréli a filmet – és hasábfából fejszével faragott karaktereket.

Összegezzünk: A Terminator: Genesis egy vérrel, verejtékkel kiizzadott sztori, egy olyan történettel, ami semmi újat nem tud mutatni a franchise folyamban. Egy teljesen felesleges folytatás és egyben hullagyalázás az élő szöveten.

Értékelés: 5/10.

Akinek ajánlom: Leginkább azoknak, akik a nyári szünet alatt nem tudnak meglenni a Trónok harca és Emilia Clarke nélkül. Illetve Schwarzenegger nagy visszatérést váró akció geekenek. Mert az ért valljuk be ő az egyedüli vállalható ebben a filmben.

Akinek nem ajánlom: Terminátor fanatikusoknak. De tényleg srácok. Ne akarjatok megnézni egy olyan filmet, ami két lábbal tiporja az eddig megjelent négy film hagyatékát. Ráadásul, mindezt céltalanul.

Robert Gillson főtörzsőrmester elmagyarázta neki, hogy Viktória államban, amelyben Melbourne is található, nem szabad bukósisak nélkül kerékpározni. A rendőr szerint az amúgy is barátságos hangvételű beszélgetés még szívélyesebbé vált, amikor Schwarzenegger megemlítette neki, hogy az ő apja is rendőr volt.

A főtörzs nem büntette meg a hollywoodi filmcsillagot, exkormányzót, noha a sisak nélküli biciklizésért 146 ausztrál dollár (30 ezer forint) bírság jár Viktória államban. A rendőr ehelyett eligazította Schwarzeneggert a legközelebbi bolthoz, ahol az 5 dollárért azonnal beszerezhetett egy fejvédőt.

A rendőr azt mondta az újságnak, hogy nem kivételezett a hírességgel, gyakran beéri figyelmeztetéssel olyan országokból érkezett turisták esetében, ahol nem kötelező kerékpáron a sisakviselés.

A 67 éves Schwarzenegger megszállott kerékpáros, és gyakran pattan biciklire a felkeresett világvárosokban.

-mti-

Osztálytalálkozó a köbön

The Expendables – A feláldozhatók 3 – Harmadik alkalommal rántja össze Sylvester Stallone a régi VHS haverokat, hogy egy jó kis muriban megmutassák, a lenyugvó napnak is van ereje. A kérdés csak annyi, hogy mennyi? 2010-ben indította útjára a feláldozhatók-sagát mindenki kedvenc Rambója, ami a kezdeti buli után, egy kissé áporodott after partyban folytatódott. Már a második rész sem volt akkora durranás, mint az első, ám a szekér még ment, szóval jöhetett a harmadik film is. Talán lehet, hogy hiba volt. Valószínű nem csak az idejének előtt a netre kikerült teljes kalóz-változat miatt, hanem mert az akciótatákra harmadjára mindenki ráunt, de a film akkorát bukott az USA-ban, hogy a készítők még a külföldi piacban bízhatnak. Minden esetre aki a ’90-es évek bunyóbajnokait ismét egy tablón akarja látni, az ki ne hagyja az EX 3-at.

Reneszánsz festők teknőspáncélban

Tini nindzsa teknőcök – Képregényből, animációs film szereplők, majd élőszereplős mozisztárok. Van olyan aki nem ismeri a Tini nindzsa teknőcöket? Van, az illetőt pedig úgy hívják, hogy Michael Bay, aki most gyerekkorunk kedvenc hőseit szentségtelenítette meg. Már az első trailerek kapcsán azon fanyalgott mindenki, hogy hogyan néznek ki Leonardoék, és ez még csak a jéghegy csúcsa volt. Bár azért tudom, hogy szinte mindannyian azon vagyunk, hogy adjunk egy esélyt a tekiknek, a kritikusok azonban mindössze 20%-ot adtak a filmnek a Rottentomatoeson. Kevés akció, sok idétlendég, erről suttognak a magyar kritikák.

Egy trilógia beteljesedik

Bogyó és Babóca 3 – Játszótársak – Már a harmadik egészestés film Bogyó és Babóca kalandjaiból, természetesen a legkisebbeknek. Az élénk színek és a könnyen fogyasztható figurák, na meg a bájos és oktató történetek miatt egy cseppet sem csodálkozok, hogy a felnőttek szeretetik a magyar produkcióra elcipelni a gyerekeket. Most ismét a Savaria Moziba kell zarándokolni a Bogyó és Babóca legújabb kalandjaiért.

„April kemény csaj, aki az útjába áll, azt felrúgja, ha nincs más megoldás – mondja Will Arnett, aki April operatőrét alakítja. – Megan egy csomó akciójelenetet saját maga csinált, és látszott rajta, hogy élvezi.”

Megan Fox előléptetése akcióhőssé nem lepi meg azokat – vannak néhány millióan -, akik látták a Call of Duty című lövöldözős játék legutóbbi részének előzetesében harcos amazonként. A színésznő nemrég szülte meg második kisfiát, és a jelekből ítélve nem kizárt, hogy miután visszatér a gyesről, akciófilmek hőseként építi tovább karrierjét.

Ezért lett világsztár Schwarzenegger

Akcióhős életműdíjat kapott Los Angelesben Arnold Schwarzenegger, aki köszönőbeszédében elárulta, hogyan érte el, hogy osztrák rendőr fiából filmcsillag és kaliforniai kormányzó lehessen.

„A nemet soha nem fogadtam el válasznak. Azt mondták, ne menjek testépítőnek, mert nincs esélyem. Aztán le akartak beszélni a filmezésről. Ócsároltak, hogy túl nagydarab vagyok, meg hogy ilyen névvel és akcentussal kár próbálkozni. Én viszont soha nem hallgattam senkire, csak építettem tovább a karrieremet. Tehát a nemet soha ne fogadják el válasznak. Köszönöm, és visszatérek!”

Az utolsó mondattal Schwarzenegger már arra utalt, hogy ismét Terminátor lesz a sorozat ötödik részében. A Terminator: Genesis című produkció összeköti majd az összes előző film cselekményét az időugrásoknak köszönhetően. A filmet egy újabb trilógia kezdetének szánják, és legutóbb kiszivárgott, hogy a második-harmadik részt folyamatosan forgatják le kilenc hónap alatt.

(Terminator: Genesis – hazai bemutató: 2015. június)

Visszatért a horrorhoz A faun labirintusa alkotója

Angliában forgatja új horrorfilmjét Guillermo Del Toro, A faun labirintusa Oscar-jelölt író-rendezője. A mexikói mester klasszikus gótikus horrort ígér, amely alaposan meglepi majd a nézőket.

„Ha mindenáron párhuzamokat akarunk keresni, akkor a Crimson Peak a Ragyogás távoli rokona – mondja Del Toro. – Karaktervezérelt kis mozi, amely nagyon korhatáros, mert tele van vérrel és szexszel. Sokkolóan különbözik mindentől, amit eddig angolul forgattam. Amerikában látványos és fiatal közönségnek szóló filmeket szoktam csinálni, ez viszont kimondottan felnőtteknek való, mert borzasztóan ijesztő. A nézők már csak azért is meg fognak lepődni, mert a történet csöndes románcként indul, aztán bumm, hirtelen egészen más irányt vesz.”

A Crimson Peak főszereplői Jessica Chastain, Charlie Hunnam és Mia Wasikowska.

Az Expendables-szel elkezdődött és a mai napig hullámokat verő VHS sztárok exhumálása tovább gyűrűzik. De mi mozi barátok ezt abszolút nem bánjuk. Főleg ha olyan csemege adatik meg, amire már évtizedek óta várunk, ez pedig, hogy két nagyágyú végre együtt szerepeljen a vásznon és egy közös ügyért vessék egymásnak vállaikat. Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone ez eddig pedig egyszerűen nem volt hajlandó ezt a szívességet megtenni. Egy kicsit olyan ez, mint a DeNiro – Pachino páros, akik szintén addig vártak a közös mozival, amíg végül már két majdhogynem kiégett vén szivar lettek. Az egyetlen hasonlóság ez esetben csupán 50 Cent. Aki mind a két filmben szerepel, de ezen túl a Törvény gyilkosa és a Szupercella semmiféle hasonlóságot nem mutat. Utóbbi ugyanis olyannyira figyelembe veszi a két izom-matuzsálem korát és karakterét, hogy amennyire lehet komolyan venni, olyannyira pont, hogy komolytalan is.

Sly és Arnie – mert, hogy mind a ketten legalább annyira jó ismerőseink, mint a szomszéd Márti néni – folytatja azt a könnyed vonalat, amit a Feláldozhatókban elkezdtek. Bár semmiképpen sem esnek át a ló túlsó oldalára. Hiszen a Szupercella olyan jelenetekkel van teli, ami egyszerre nyomasztó és figyelemfenntartó, a „dobozos” színnél pedig úgy izgulunk régi jó barátunkért, hogy a mozi szék karfája véraláfutásos lesz.

Meglehetősen borúlátó voltam a filmmel kapcsolatban, az USA-ban ugyanis olyan harmatgyengén nyitott, hogy épp a gyártási költséget vissza tudta hozni. Most pedig azt mondom, hogy nem értem az amerikai kollégákat. A film egy nagyon jól sikerült alkotás. Sly hozza szokásos, magabiztos figurát, akinek rengeteg kelepcéből kell kijutnia, hogy bizonyítsa ismét ő a legjobb. És bár Schwarzeneggernek a történet szempontjából mellékszerep jut, ez egy pillanatig sem látszik a vásznon. Ő az, aki igazán lubickol a szerepében és talán nála érezhető az a legjobban, hogy tisztában van vele: a mozi nézőket, hogy tudja leginkább kiszolgálni. De ha már a szereposztásnál tartunk. Vinnie Jones a szokásos elmebeteg nézésű pszichopatát hozza. Aki pedig a legjobb tenyérbe mászó, pocája díját megkaphatná idén az a börtönparancsnokot alakító Jim Caviezel. Már imádni valóan gennyláda.

A Szupercella egy alaposan megírt forgatókönyvön alapszik, ahol azért be-becsúszik egy-egy klasszikus akciófilmes panel, de ezt meg lehet bocsátani. A bezártság érzés teljesen átjön, ahogy a reménytelen kiútkeresés is bőszen redőzi a homlokunkat. A két nagy öreg nem arra utazik, hogy egymást lejátsszák a vászonról, hanem sokkal inkább érződik, hogy egymás alá dolgozva próbálják kihozni a legtöbbet a jutalomjátékból. Mert ez bizony jutalom, színésznek és nézőnek egyaránt.

Azért Remény rabjai szintű történetet senki ne reméljen, de egy könnyed kora esti 116 perc eltöltésének a legszórakoztatóbb opciója megnézni a két jó ismerőst.

Akinek ajánlom: Slyt nem az Oscarban és Schwarzit nem az Ovizsaruban megkedvelt börtönőröknek.

Akiknek nem ajánlom: Klausztrofóbiával küzdő, német káromkodást nem tűrő pacifistáknak.

Az előző két részben szereplő Bruce Willis kurtán-furcsán távozott a produkciótól. Stallone szerint – aki a filmmel kapcsolatos fejleményeket Twitteren osztja meg követőivel – a sztár „kapzsi és lusta”, ami arra utalhat, hogy az anyagiakban nem tudtak megegyezni.

A film kedden napvilágra került – és az imdb.com mozis adatbázis által közzétett – szinopszisa szerint Barney (Stallone), Christmas (Statham) és a „feláldozhatók” csapat többi tagja Conrad Stonebanksszel (Gibson) kerül szembe. Stonebanks egykor együtt alapította a csapatot Barneyval, de később kegyetlen fegyverkereskedő lett belőle, és azt hitte, egykori társa az életére tör. Stonebanks ezért most bosszút akar állni, de Barney felveszi a kesztyűt, és új tagokkal frissíti fel a veterán társaságot.

A film rendezője Patrick Hughes, a forgatókönyvet Stallone, Creighton Rothenberger és Katrin Benedikt írta. A Lionsgate 2014. augusztus 15-re tűzte ki a bemutatót.

-mti-

 Megígérte, hát visszatért! Amióta Arnold Schwarzeneggerrel találkoztam szülőfalujában, Thalban, azóta különösképp rajongója lettem. Tudom, hogy neki én még annyi sem vagyok, mint nekem a verébszar, de mégis. Mintha régi, jó cimborák lennénk és én ezt a kapcsolatot azóta is ápolom. Ha pedig már itt a nagy visszatérő filmje, az Erőnek erejével, akkor ezt kutyakötelességemnek éreztem megnézni. Még akkor is, ha a 90-es évek nagy akciófilmhulláma ma már annyira alábbhagyott, hogy kezd egyenesen ciki lenni. Ezért a filmeseknek mindig kell valami olyan pluszt belevinni, amitől a film hiteles lesz, vagy legalábbis nem csak egyszerűen lelőjük a rossz fiúkat és kész.

Hol van már az idő, amikor Schwarzi egyedül vitt le egy farönköt és kezdte meg egyszemélyes hadjáratát a Kommandóban, vagy nyírta ki a Predatort, esetleg élőszövetként a fémvázon küldte jobblétre a kiiktatásra váró célszemélyeket. Bizony messze. A fifika azonban az, hogy Arnold felhagyott a Terminator 3-ban felvett szereppel és nem akarja elhitetni velünk, hogy még mindig egy friss 30-as, aki ereje teljében van, hanem bizony bevallja: „Megöregedtem”. Ez a fájó beismerés az, amitől az Erőnek erejével működik. A kikacsintások, a beszólások, a félkomoly akciójeleneteket innen kezdve kezeljük a helyén és nyújt a film nagybetűs szórakozást.

Ha ez lenne Schwarzenegger filmes pályájának nyitódarabja, nyilván nem lenne belőle az ami, de, hogy tudjuk, emberünk mit tett le az asztalra, így már egészen más a tészta. Szorítunk neki és nem csak azért, hogy végül elbánjon a rossz fiúkkal, hanem azért is, hogy egyáltalán túlélje ezt a csihi-puhit. Mert bizony benne van a pakliban, hogy félúton vagy a szívroham vagy a koleszterin végez vele. Annyira szerethető egy figura, még így alkonykorában is, hogy komolyabb karakterkifejtésre szükség sincs. Régi ismerős ő, akivel együtt gyerekeskedtünk így tehát egyszerre tudunk vele azonosulni.

A többi karakterben sincs hiba, ám egy kicsi házibuli jellege van az összeröffenésnek. Forrest Whitaker különösebb megerőltetés nélkül hozza az ügynököt. A Szökés maffiavezéreként már egyszer bizonyító Peter Stormare most még gyenébb, mint annak idején a sorozatban. Arni főellensége, a Gabriel Cortezt alakító Eduardo Noriega azonban egy kicsit kilóg, alulra. Nem az a kimondott karizmatikus főellenség típus, de azért még hihető a pali. És akkor, aki imádni valóan hülye és üde színfoltja az egész történetnek, az a JackAss-ból ismert Johnny Knoxville, aki annyira jól hozza a fegyverbuzi, megszállott félkegyelműt, hogy leginkább az az érzésem, ő tényleg ilyen.

Túl bonyolult sztorit senki ne várjon, az Erőnek erejével hozza az akciófilmek aranykorának fekete-fehér világát. Vagyis vannak jók és rosszak, egy egyszerű jól követhető történet, kis fondorlattal, kis autósüldözéssel, kis lövöldözéssel és pár poénnal. Egy visszatérés durranhat ennél nagyobbat is, de csalódásra nincs okunk: A régi sheriff visszatért a városba!

Akinek ajánlom: Schwarzenegger rajongóknak kötelező darab és azoknak is, akik nem szégyellik bevallani, hogy Chuck Norris poszter lógott a gyerekszobájuk falán. 

Akinek nem ajánlom: Kényes gyomrú, művészfilmekre sápítozó mozgóképfogyasztók.