„Minden nap egyre távolabb kerülök tőle. Teljesen túlvagyok rajta” – mondta az írónő a Variety című magazinnak.

Arra a kérdésre azonban, hogy teljesen lezárta-e életének ezen epizódját, bevallotta, hogy azért még nem végzett teljesen az Alkonyattal: talán ír még három bekezdést a blogján, hogy elárulja, mely karakterek halnak meg.

A bestsellerré vált könyvekből készült filmek utolsó, ötödik darabja, az Alkonyat – Hajnalhasadás II. rész tavaly novemberben került a mozikba. Az utolsó két részben már  producerként is közreműködő írónő saját filmes céget is alapított. A Fickle Fish jelenleg első produkciójának bemutatójára készül: az Austenland, amely egy Jane Austen-rajongóknak létrehozott üdülőhelyen játszódik, a Sundance filmfesztiválon debütált és a napokban kerül az amerikai mozikba.

-mti-

Már évekkel ezelőtt sem értettem, mi is táplálja ezt a nagy rajongást mozinézők ezereiben az Alkonyat történet iránt. „Persze, mert a csajoknak szól.” – kaptam mindig az arcomba a választ. Oké. A Bridget Jones is, meg a Sztárom a párom, sőt a Mi kell a nőnek is. Mégis nagy kedvencem mindegyik. Egészen egyszerűen nem értem a rajongást a történet iránt amibe, az egyébként az utolsó részre már teljesen lecsengett divat, vámpír vonal is bele lett szőve. Mi az a plusz, amitől a már évszázadok óta ismert Rómeó és Júlia alaptörténet – vagyis, hogy két fiatal, akik fülig szerelmesek egymásba, csak úgy egyszerűen nem lehetnek egymáséi – most színesebb, csavartabb vagy éppen chip tuningolt lenne.

Az egyébként hagyján, hogy a sűrűre szőtt szitán alig kevesen látnak át és nem veszik észre, hogy Bella és Edward a modern kori, Júlia és Rómeó, de hogy azt a nyilvánvaló nyúlást is simán lenyeljük, hogy a vámpírok Stan Lee X-men-jeihez hasonlóan különleges képességekkel veszik fel a harcot a zsarnokok ellen, az már sok.

A Harry Potterhez hasonlóan az Alkonyat saga esetében is egy határozott és kíméletlen vágással szelték ketté az utolsó, befejező részt. Ám amíg a varázslótanonc esetében ennek jó indoka volt, hiszen a második fél tobzódhatott a legfeketébb reménytelenségben, addig ez alkalomból a nagyra fújt lufi úgy durran ki, hogy közben a mozi nézőserege könnyesre röhögi magát.

Az újabb vámpírbőrt ugyanis úgy lehetett volna hozzácsapni az előző részhez, hogy senki nem háborodik fel a túl sok információn egy egységnyi film alatt. Bár ennek is megvan a maga előnye. Például jutott idő a vámpírsexre, amelyet a szép emlékű Leslie Nilsen szem tudta volna jobban elkövetni, egy komédiában. Ennek a résznek is ez az egyik legnagyobb baja, hogy nem igazán lehet eltalálni, hogy mit szántak a készítők ténylegesen humornak és mivel akartak drámázni. Mintha az egésznek olyan feelingje lenne, hogy a stáb legyintet egyet. „Csináljuk meg, lesz amilyen lesz, kit érdekel. A franchise úgyis elbírja a hátán.”

Mert nem a történet lett egyedül a kettébontás okán lassú, és némely részeken annyira érdektelen és szájbarágós, hogy az már fáj. De a CGI is olyan béna, mintha azt az Asylum Studio szállította volna. A valószínűtlen farkasok látványát már részeken át szokhattuk, de a Renesmee helyére rajzolt baba első helyezést érne el az animált személyek Aranymálna díjkiosztóján.

Minden azt támasztja alá, hogy felesleges volt ez a nagy ketté osztottság. A mozinézők szempontjából legalábbis mindenképp. A stúdió persze tömheti a zsebét, mint kis óvódás a rakott zsemlét. Nekünk pedig marad egy elcsépelt, érzelemmentes és egy nagy „na b*zdmeg” felkiáltással spékelt 115 perc. Ahol a színészi játék is éppen azokban a mélységekben helyezkedik el, ahol a történet mondanivalója. Bár teátrális megoldásoktól nem mentes, mégis az Aro-t, megformáló Michael Sheen játéka az egyik legszórakoztatóbb.

A végső két és fél percért mégis megbocsájtottam mindent. Kissé túlcizelláltan ábrázolják, de mégis céltudatosan, és meghatóan, azt miért ez az egész történetfolyam kezdetét vette. Az pedig, a minden gyarló ember vágya, az örök boldogságra. Örök, vagy legalábbis addig tartó, amíg Rupert Sanders, a Hófehér és a vadász rendezője fel nem tűnik a színen.

Akinek a filmet ajánlom: Szőke hercegről álmodozó tinilányok vagy anyatigris típusú szinglik.

Akinek nem ajánlom: A Pengén nevelkedő, Nosferatu örökségét gondozó darkosok.

A Nick Ormerod és Declan Donnellan rendezésében készült angol-francia-olasz filmdrámában Budapest is szerephez jutott: a 19. század végének Párizsában játszódó kosztümös film néhány jelenetét a fővárosban, többek között az Andrássy úton vették fel. A filmkörül magyar szakemberek is bábáskodtak: a produkció látványtervezője F. Kovács Attila volt, a producerek között pedig Kemény Ildikó neve szerepel.

A 26 esztendős brit filmsztár, Robert Pattinson Georges Duroyt alakítja Guy de Maupassant regényéből. Az Algériában szolgált nincstelen fiatal francia katona hazatérve ráébred, hogy ambícióit a környezetében lévő befolyásos nők révén valósíthatja meg. Gátlástalanul elcsábítja volt bajtársa feleségét, Madeleine-t (Uma Thurman), akinek segítségével álláshoz jut egy lapnál, majd az újság szerkesztőjének neje, Virgine (Kristin Scott Thomas) és az ugyancsak férjezett Clotilde (Christina Ricci) következik. Miközben a társaságbeli szépasszonyok ranghoz és vagyonhoz juttatják, kalandjai egyre veszélyesebbekké válnak: a szépfiú lesz a férjek számára a legfőbb ellenség.

Robert Pattinson nevét az Alkonyat-filmek tették ismertté, a fiatal színészt a romantikus vámpírfilm hatalmas rajongótáborhoz juttatta. A pesti forgatáson is rajongók hada igyekezett megpillantani.

A Bel Ami Maupassant második regényeként 1885-ben jelent meg. A művet több filmben és a televízióban is feldolgozták.

Az idei Berlinalén versenyen kívül vetített produkció forgatókönyvét Rachel Bennette írta, operatőre Stefano Falivene volt.