Most, hogy az utolsó bejgi végek is elfogytak és a tévéből is kezd kikopni a Reszkessetek betörők és a Bud Spencer –Terence Hill összes. Ismét meg lehet célozni a mozikat. Van itt minden, mint a búcsúban.

Hadházi vs. Kiss

Dumapárbaj – Juj de jó, már megint egy nagyon frankó, közönségfilmmel rukkolt elő a magyar filmes szakma. Hál’ Istennek, hogy a magyar adóforintokból termelődő mozik mind-mind minőségi darabok és a közönség hiányérzet nélkül jöhet ki a vetítőteremből. Most pedig ezek a huncut kis magyar filmesek még egyet csavartak a történeten és a szórakoztató ipar krémjét rakták össze egy produkcióba. Stand up és mozi, ez aztán a váratlan húzás. Arról nem is beszélve, hogy mivel a humor két nagyágyúja annyira vicces, hogy ihaj a filmesek még direktbe sok-sok improvizációt is kértek tőlük. Szóval lesz itt erezd el a hajam. Amúgy Hadházi egy kiöregedett stand upost alakít, Kiss Ádám meg egy az öreg babérjaira törő fenegyereket, Tóbiást. Micsoda életszerű történet és név. Agyam eldobom. Most mindenki rohanjon is a mozikba és nézze meg a legkisebb elvárásokkal ezt a filmet. Úgy talán nem fogja „bézbózütővel” felszerelkezve ütni a film végén a jegypénztár üvegét, hogy a jegyének a dupla árát követelje vissza, mert nem 88 percet elloptak az életőből.

Batman! Jah nem, Birdman

Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) – Ha valaki minőségi mozira vágyik a héten, az a Birdmant semmiképpen se hagyja ki. A főszereplő (és innen kezdve minden áthallás ér) Michael Keaton, aki egykor egy népszerű képregényhőst alakított három mozifilmben is, azóta azonban jó néhány évtized tovatűnt őt pedig elfelejtették. Történetünk három nap zanzásítása, miközben egykori sztárunk megpróbálja visszaszerezni régelmúlt dicsőségét. A film minőségét jelzi, hogy két Golden Globeot is begyűjtött. Egyrészt Michael Keaton a legjobb színész díjárban részesült, másrészt pedig a legjobb forgatókönyvért járó glóbust is begyűjtötte az alkotás.

Nick Cave furcsa utazása

20.000 nap a Földön – Bár sok jót ígért a film, már Nick Cave szerzői magassága miatt, ám úgy néz ki valami félresiklott. Tulajdonképpen egy érzésfilmről lett volna szó, ami olyan képeket, fikciós és valóban megtörtént Cave élettöredékeket mutat be, ami egy nagy, hosszú utazásba örvénylik. Az első magyar kritikák alapján azonban egy hosszú és unalmas filmet kapunk, összefüggéstelen mondandókkal. Vagy legalább is a nem vér komoly rajongóknak mit sem mondó háttérinfókkal. Savaria moziban lehet kísérletezni vele.

„Get away from her you bitch!”

Aliens – A bolygó neve halál – Az a legjobb rész amikor az arctámadóról átvált a kép Ripley cigit tartó kezére. Nem, az a legjobb rész, amikor behajtanak a tankkal a fészekbe. Nem is, az a legjobb amikor az idegenek az álmennyezet mögött másznak be a barrikád mögé. Nem, nem. Az a legjobb amikor Bishop a szűk csőben kimászik az épületből. Áh, az a legjobb amikor Ripley a rakodóval megküzd a királynővel. Vagy tudjátok mit, mindenki döntse el maga. Mától újra moziban az Aliens. A Savariában lehet ismét izgulni a katonák, Ripley és Newt  életéért.

A rémálom garantált

A nyolcadik utas: a Halál – Rendezői változat – 35 évvel ezelőtt Ridley Scott megalkotta mindannyiunk rémálmát. Nagyon a filmet senkinek sem kell bemutatni, vagy talán mégis. Hiszen most a Savaria moziban a rendezői változatot kapjuk meg, ami azt jelenti, hogy a film ugyan néhány perccel rövidebb, mint azt eredetileg a közönség láthatta a vetítőkben, ugyanakkor mégis sok jelentettel gazdagabb és talán kicsit feszesebb is. Scott mester keze ezúttal a vágást is dicséri. Aki ünnepelni szeretne, csak rajta. Ritkán lehetünk ennyire biztosak, hogy minőségi darabot kapunk a pénzünkért. Minden idők, 50. valaha volt legjobb filmje.

Mad Max a rendezői székben

Szerelem a végzetem – Behalok attól a jelenttől a Wall Street Farkasában, amikor Jordan apja kikelve magából üvölteni kezd a kedd esti sorozata alatt megcsörrenő telefontól. Nos az urat egyébként, Rob Reinernek hívják és ezt a filmet ő rendezte. Korábba olyan filmeket követett el, mint a Szerelem a Fehér házban vagy éppen a Bakancslista. Jó ajánlólevél mi? Mostani alkotásában főhősünk, a Michael Douglas által megformált karakter egy zsémbes, magának való öregúr, aki akkor kezd kiengedni, amikor unokájának felnevelése egyik napról a másikra a nyakába szakad. Mindehhez pedig pluszban még a szomszédban élő, szingli énekesnő is kezd egyre közelebb kerülni hozzá. Romantikus vígjáték, ugybiza’.

Lázadj!

Az emlékek őre – Az Alkonyat óta tudjuk, hogy a tinédzser korosztály mekkora piacot jelenthet, a jegyértékesítésekénél. És mint tudjuk Hollywoodban ez nem egy elhanyagolható dolog, így máris jöhetnek a különböző filmek, amikben a potenciál megvan arra, hogy csípjen egyet ebből a szeletből. Bár, Az emlékek őre sokkal inkább hajaz az Éhezők viadalára – szabályozott rendszer, megírt sors és elnyomó hatalom – mint, a már példaként hozott vámpíros filmre. Eddig meglehetősen ellentmondásos értékelések jöttek ki a filmről. Az IMDB 7,7/10-es indexe ellen a Rotten egy 32%-is kritikai mérleget tolt ki. A magam részéről csak előítéleteket tudnék felhozni, így inkább csak annyit közlök: Cinema Cityben lehet megnézni a filmet.

Újra és utoljára

Monty Python LIVE (mostly) – Valószínűleg utoljára láthatta a közönség július végén az angol abszurd humor nagyágyúit együtt a színpadon. Aki, nem volt ott az se bánkódjon ugyanis a leporolt és újraértelmezett Monty Python klasszikusok most a Cinema Cityben újranézhetőek. John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin tessék még folytatni!

35 évvel ezelőtt egy – akkor még nem a kliséket halmozó – zseniális rendező, egy különc képzőművész és egy akkor még ismeretlen színésznő filmtörténelmet írtak. A jubileum alkalmával most újra vetítővászonra kerül a Nyolcadik utas a halál.

1979-ben mutatták be Ridley Scott remekét, ami Magyarországra csak 1981-ben ért el. (Érdekes, hogy mostanában már azért is morognak a filmszeretők, ha a világpremier után 2 héttel érkezik hozzánk egy mozi. Nem hogy 2 évvel!) Az alap sztori egy csapat űrhajósról szól, akik teherhajójukkal szelik át a végtelent, amikor Anya, a mesterséges intelligencia felébreszti őket a hiperálomból ugyanis rádiójeleket fogott az egyik útjukba akadt bolygóról. A csapat leszáll és a jel forrásánál egy fészeknyi különös tojásra bukkan. Amikből hamarosan az egész legénység, és aztán később a mozinéző heteken át tartó – rémálma kel ki.

Scott saját bevallása szerint 3 filmet próbált meg ötvözni. A Csillagok háborúját, a 2001:Űrodüsszeiát és A texasi láncfűrészes mészárlást. Az biztos, hogy az elegy nagyon jól sikerült, hiszen a minden idők valaha volt legjobb 250-es film listáján a Nyolcadik utas az 50-dik.

Ehhez persze olyan adalékok is kellettek, mint a svájci képzőművész H.R. Giger péniszfejű szörnye és egy olyan díszletvilág, ahol a fémes textúra találkozik a nyálkás idegen biomasszával. A bátor húzás pedig, hogy a macsó, borostás férfihős helyett egy törékeny női amazon lesz a történet túlélője és egyben egy újfajta filmkarakter megtestesítője végül bejött. Ripley hadnagy azóta is a harcos nő megteremtője az Alien univerzumban, ő az aki végül mindig elbánik a savat vérző, dupla álkapcsú, agyzabáló xenomorphokkal.

A Scott által megteremtett filmet 3 Alien és 2 crossover film követte, ahol a Fox sci-fi világának egy másik híres és hírhedt idege a Predator csapott össze kedvenc péniszfejünkkel. Bár ez utóbbi két próbálkozás inkább csak lefelé vitte az Alien ázsióját. Ami a ’79-es eredeti után jobbára két, a hangulatában is hozzá méltó, folytatást kapott. Az 1986-os Alienst Hollywood különc kamionsofőrje James Cameron, az Alien3-at pedig az akkor még csak szárnyait bontogató majd a He7edikkel, a Játsz/mával és a Harcosok klubjával igazi kúlt rendezővé váló David Fincher tálalásában kaptuk meg.

Vagy mégsem? A stúdió ugyanis mind a három – sőt a később már a fonalat elkapni nem tudó Feltamás a Halál estében is – rendező kezéből kivette a végső vágás lehetőségét. Így a bár mind Scott, Cameron és Fincher is igen erőskezű direktor a Fox maga vette kézbe a vágási folyamatot. 2003-ig kellett várni, mire Scott bemutathatta azt a változatot, ami az ő elképzelései szerint született meg. Az érdekesség, hogy a film így számtalan jelenetben meg lett kurtítva, néhányat pedig hozzátoldottak, de összességében 1 perccel rövidebb lett az alkotás. Lényegében azonban nem változott a történet. Még az Aliens esetében sem, amit Cameron is újra vághatott igaz ő már ’86-ban megtehette ezt. Nem úgy mint Fincher, akinek 1991-es újravágott és kiegészített változatában, rengeteg jelentet kapunk, mi úgy jó 1/3-áben meg is változtatja a story folyását.

Na de vissza a Nyolcadik utashoz. A mozirajongók többsége életkorából fakadóan nem láthatta az Alient a nagyvásznon. A 35 éves jubileum pedig kitűnő alkalmat szolgál arra, hogy ezt most pótolják. Szeptember 4-től újra műsorra tűzi a filmet a Savaria mozi, méghozzá azt a Ridley Scott által megálmodott és 2003-ban meg is jelenet végső változatott, amit a mester jó 3 évtizeddel ezelőtt megálmodott.

Mert hiába telt el 35 év, az űrben még mindig nem hallani a sikolyokat.

Érdeklődtünk a szombathelyi moziknál, hogy műsoron lesz-e Jones cica és a többi űrhajós kalandja a xenomorffal, de egyelőre választ még nem kaptunk. Amint tudok valamit, kürtölöm a nagyvilágba!

 Az Agora Savaria mozi azzal a hírrel kecsegtetett ma, hogy náluk bizony bemutatják a 8. utast!

A Westminster Egyetem kutatói mérték meg a horrorfilmek fogyasztó hatását: figyelték az alanyok pulzusát, légzését, azon belül külön az oxigénfelvételt és a szén-dioxid-kibocsátást. Arra jutottak, hogy átlagosan egyharmaddal több kalóriát éget el a szervezet másfél órányi horrormozizás közben, mint nyugalmi helyzetben. Abszolút értékben kifejezve 113 kalóriával növekedett az energialeadás, ami félórás sétáéval egyenértékű, illetve „semlegesíti” egy szelet csoki bekebelezését.

A megfigyelés során összesen tíz művet vetítettek az alanyoknak. A leginkább fogyasztó hatásúnak A ragyogás című film bizonyult 184 kalóriával. Második lett A cápa 161-gyel, harmadik Az ördögűző 158-cal. A dobogóról 6 kalóriával szorult le A nyolcadik utas: a halál című horror sci-fi. A tízes listán rajta volt még egyebek közt a Rémálom az Elm utcában és A texasi láncfűrészes című alkotás – adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.

]]> https://popcorn.blogin.hu/2012/06/08/peniszfej-nelkul-is-lehet-ijesztgeti-filmkritika/ Fri, 08 Jun 2012 09:08:34 +0000 http://popcorn.blogin.hu/?p=3995 Bővebben... →]]> Az Prometheus azonban nem szimplán horror, hanem egy olyan film, ami után hazafelé még jól megtárgyaljuk, hogy mi volt hogyan.

„Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.”

Végre! Sóhajtottam fel a Prometheus után. Egy olyan Alien film, amiben igaz, hogy nincs Alien, de nem is hiányzik. Ridley Scott ugyanis visszanyúlt a gyökerekhez és olyan sci-fit forgatott le amiben a digitális kütyük csak eszközök a történetmesélésben. Nem a sztori van értük, hanem ők vannak a sztoriért. Mert mi is az ember? – teszi fel a kérdést Scott. Egy olyan lény ami szüntelenül választ akar kapni létezésére, ami gyarló, mert a halhatatlanságot keresi és ami sokszor inkább hallgat a szívére mint az eszére. Ez pedig oda vezet, hogy eszik a tiltott almából, kinyitja Pandora szelencéjét és puszta kíváncsiságból felébreszti az alvó oroszlánt. Ez a mozgatórugója a Prometheusnak, ami annyira kényelmes ütemben tárja elénk mondandóját, hogy a mostani trendek pörgős filmjein edződött nézőközönség lehet, hogy csalódni fog. Aki azonban a Szárnyas Fejvadász elgondolkodtató zárójelenetével fűszerezett meséket szereti, annak ott a helye a moziban.

Különös élményeket okozott annak idején az Alien. Sötét film volt és nem csak hangulatában de képi megjelenésében is. Az űrhajó kezdeti villódzó fényei egy olyan világban aludtak ki, ahová biztosan nem fogunk menni hosszú hétvégézni. Amit Scott elkezdett, James Cameron folytatta és végül David Fincher fejezte be. (Sajnos az Alien3 forgatásakor Fincher még kezdő rendező volt, így jórészt a stúdió beleszólása alapján kellett a film végső változatát moziba küldeni. Pedig ha Fincher kiáll eredeti ötletei mellett…Minden esetre akit érdekel, a rendezői változatot könnyen beszerezheti DVD-n.) Egy szó mint száz, a régi sci-fik kissé zajos képe és a kezdetleges trükkök okán elmosódott képei után, a mai digitális kor szülte jövőbeli mesék olyannyira letisztultak és sterilek, mintha most húzták volna elő őket a skatulyából. Sajnos ettől a Prometheus sem szabadult. Makulátlan tisztaság érzetét kapjuk még a több ezer éves űrhajótól is, és bár a film összképében ez nem okoz döccenőt, engem egy kicsit mégis zavar. Kosz, por, karcok, kopott felületek és letört alkatrészek. Ez kellett volna.

David, a csendes gyilkos

Ettől eltekintve megvan minden, ami alkotóeleme egy történetnek. Mert ami a népmesében a szegénylegény, a királykisasszony meg a sárkány, az ebben az esetben a lelketlen, de szuper intelligens android, a lelkes és naiv tudós, a sikerért az eszközökben sem válogató felfedező, a vállalat dúsgazdag és csak a saját érdekeit néző milliomosa és a célvezérelt projekt felelős.

A szereposztásban pedig mindenki annyira hozza a figurát, hogy nem is lehet kiemelni senkit. Egytől egyig zseniális alakításokat zsákolt be Scott. Személyes kedvencem mégis van. Hát persze, hogy Michael Fassbender, az android, aki a 300-ban tűnt fel és Becstelen Brigantyk óta úgy nőtte ki magát, mint pálma a minigarzont. Úgy lesz a film negatív szereplője, hogy nem érzelmi indokok, csupán a kapott feladat legtökéletesebb kivitelezésére törekvés vezérli. Olyasféle ijesztő hidegség ez, amit az A.I. – Mesterséges értelem gyerekrobotjánál éreztem utoljára.  Hannibal Lechter eleganciájával végzi el a kicsontozást és közben fájdalmat sem érzünk. Imádni való.

Rémségek kicsiny boltja

Péniszfejű Alienek tehát nincsenek. Azonban egy sor olyan meglepetést kapunk ami megpróbál a dupla állkapcsú rovarok helyébe lépni. Scott jól tudta, hogy bármivel is hozakodjon elő a rajongók csalódni fognak, így nem is egy konkrét szörnytől kell rettegnünk, hanem azoktól az apró kis „aljasságoktól” amikor Ridley bácsi az idegrendszerünk ellen csatasorba állít. Végül azonban nem is ezekkel, hanem az űrhajósoknak saját démonaival kell megküzdeniük ez pedig már egy sokkal komolyabb feladat. A film pedig ettől lesz igazán csontig fekete.  És még valami, aki úgy gondolja, hogy a Prometheus egy követlen láncszem az Alien előtt, annak van egy jó hírük, ez a film nem ott végződik, ahol az 1979-es remek kezdődik. Az ugyanis túl egyértelmű lenne. Akkor nem lenne min gondolkodni.