2013-ban adott ki utoljára filmet a Pixar. A döntés hátterében az állt, hogy látták a folytatások (Verdák 2, Szörny egyetem) és a középszerűre sikeredett (Merida) filmek utáni negatív felhangokat, és inkább megálltak egy kicsit gondolkodni. De jól tették. Bár az Agymanók, még mindig messze nem olyan magával ragadó, mint mondjuk a L’ecsó vagy a Wall-e, de még mindig messze kiemelkedik az animációs szcénából. Sőt, megvan benne az plusz, amitől még a legzordabb férfiszív is ellágyul és megnyitja könnycsatornáit. Azzal a szomorú felismeréssel enged ki minket a teremből, hogy jaj de kár, hogy felnőttünk.

Szívmelengető láva

Ha Pixar, akkor ott van az a hagyomány, hogy a nagy filmek előtt egy kisfilmmel adnak lehetőséget a kezdő rendezők bemutatkozásának. Az animátorok pedig rendre élnek a lehetőséggel. Ezúttal James Ford Murphy bizonyíthatott. Aki egy olyan kedves kis szerelmi történetet dobott össze, aminek a címszerepében egy vulkán áll. Az animáció gyönyörű, a hawaii dallamokkal megfogalmazott szerelmi vallomás pedig annyira fülbemászó, hogy órákkal később is csak ezt fogod dúdolni.

Érzések

A Pixar istálló egyik sokat bizonyított mohikánja Pete Docter írta és rendezte az Agymanókat. Annak idején ő követte el a Szörny Rt.-ét és a Fel!-t is. Docter újabb csodavilágot teremtett, ahol az érzések egy-egy kis manó személyében jelenik meg és ők a világ minden egyes élőlényének a fejében benne vannak. Így felelnek az örömért, bánatért, undorért, haragért vagy éppen a majréért. A történet pedig egy párhuzamos mese. Egyrészt a kinti világ történéseit látjuk, másrészt pedig a főszereplőnk, Riley fejében történő sztorit mesélik el.

Na jó, mi ebben a nagy cucc? Hát az, hogy pont azon a ponton kapcsolódunk be a sztoriba, ahol Riley nem csak, hogy egy gyerek számára nehezen feldolgozható változáson megy át, de még a lassacskán kezdődő kiskamasszá válás minden nyűgjét is kezdi érezni. A film zseniálisan mutatja be, hogy milyen változások is mennek végbe egy gyerek agyában, amikor a felhőtlen játék helyét teljesen más dolgok kezdik átvenni. Amikor megváltozik a család szerepe. Mert a szülök már nem csak a vigyázó szerepet töltik be a gyerek életében, hanem lassan partnerek lesznek, akikkel meg lehet osztani az élet legnagyobb problémáit is. Közben pedig az agyban, elfelejtődnek képzelt barátok – a film talán egyik legmeghatóbb jelenete – , vagy a „Fantáziaországban” a kekszház és a felhőépület helyét teljesen más dolgok kezdik átvenni.

A film lubickol a metaforák tengerében. És nem csak a már említett fejben zajló sztori miatt, hanem az is külön dicséretre méltó, ahogy az egyes szereplők agymanó külön személyiségjegyekkel bírnak. Ami persze megegyezik a karakter tulajdonságaival.

A Pixar nagyot alkotott. Rádöbbenünk, hogy valahol mi is elveszítettük a gyerek létünket és sok olyan „szigetet” hagytunk lerombolni, ami valaha sokat jelentett számunkra. Éppen ezért a filmben benne van az elmúlásnak a keserédes íze is. De hát mit lehet tenni, egyszer mindannyian felnövünk, ha tetszik, ha nem.

Összegzés: Az Agymanók nem a legjobb Pixar film, de mégis minőségi darab. Sokkal inkább ajánlom a felnőtteknek, mint a gyerekeknek, bár a sok színes figura őket is le fogja kötni. A nagyok pedig valószínű legalább kétszer megkönnyezik majd a sztorit.

Értékelés: 8/10.

Akiknek ajánlom: Leginkább azoknak, akik elfelejtették már milyen is volt gyereknek lenni, és aztán átélni a kamasszá válás minden búját, baját.

Akinek nem ajánlom: Érzelmi analfabétáknak. Nekik nagyon nem.

És végül, csak itt a Lava dal, de vigyázz nem fog kimenni a fejedből!

Újabb Pixar varázslat

Agymanók – Legutóbb 2013-ban adott ki filmet a Pixar. Akkor aztán behúzták a kéziféket és úgy döntöttek, hogy visszatérnek az eredeti ötletekhez. Mondjuk ezt a siralmas Verdák 2 és a viszonylag tűrhető Szörny Egyetem után értem is. Most itt az új filmjük az Agymanók, amiért eddig mindenki odavolt. Főleg a Cannes-i zsűri, akik a versenyprogramon kívül nézték meg a filmet. Az alapfelállás csupán annyi, hogy egy kamaszodó lány történetén keresztül kapunk bepillantást az agymanók világába. Egyes kritikusok szerint, háromszor is mód nyílik egy jó kis könnyezésre. Mindkét szombathelyi moziban nézhető a film.

Egy norvég az IKEA ellen

Jön Harold! – Már megint ezek a skandinávok. Jó pofa filmnek tűnik a Jön Harold! Amelynek főszereplője – na nem fogják kitalálni – Harold, egy nyugdíjas korhoz közeledő norvég bútorkereskedő. Csöndben élik a szürke hétköznapjaikat feleségével, amikor egyik napon nem várt eseményként a szomszédjukba költözik az IKEA legnagyobb norvég üzlete. A férfi ezen aztán besokall, fegyvert ragad, hogy elrabolja, majd megleckéztesse az IKEA alapítóját. Merész vállalkozása közben útitársa is akad, egy tinédzserlány szegődik mellé. A zakkant skandinávok a belvárosi Agora moziban találhatók.

Mögötted vannak

Valami követ – A horror-rajongók végre kapnak valami eredetit. Itt van a Valami követ, akire nagyon rá lehet parázni. Egyébként is, ha valaki az utcán követ, már az is elég ijesztő, pláne ha bárkinek képes felvenni az alakját. Ha pedig elkap és rád ragad, akkor egyféleképpen szabadulhatsz meg tőle. Egy szexuális együttlét során, átadod az átkot a partnerednek. Hát ilyen film ez a Valaki követ, aminek a főszereplője egy 19 éves lány. A Savaria moziban lehet rettegni.

Tökös film a filmesekről

Törtetők – Hogy milyen is a filmsztárok élete, akik bármit megtehetnek? Nagyjából erre a kérdésre próbál meg választ adni, a Törtetők. Adott egy befutott színész, Vince és a bandája, akik már akkor is együtt nyomultak, amikor Vince még egy ismeretlen kis senki volt. Most pedig, hogy bejött az élet együtt élvezik ki minden percét. Cinema Cityben nyerhetünk betekintést a hollywoodi sztárok életébe.