Nem rossz az új Transformers film, de a beígért újításokból aligha lett látványos forradalom. Szép emberek, USA zászló, autóbotok és robbanáshegyek.
2007-ben bűvölte el a világot Michael Bay az első Transformers filmmel. A történet úgy próbált meg valósághű lenni, hogy nem vette magát komolyan. Így aztán a fém fém elleni csaták, Megan Fox fülig érő lábai és a látványorgia odáig stuffolta a szériát, hogy rögvest újabb és újabb folytatás érkezett. A harmadik részre azonban nem sok új maradt az autóbotok és az álcák örök harcából, így Bay a negyedik rész előtt lépten nyomon azt harsogta: most aztán nagyon megújulnak. Ez kb. annyira sikeredett, mint egy időjósnak újat mondani a 40 napos esőzés 39. napján.
Amiatt senki ne aggódjon, hogy a film nem szórakoztató, mert végülis az. Nekem mondjuk a 165 perc egy kicsit sok volt, kivághattak volna úgy 20 perc ömlengést a családról szóló-, meg a ki vigyáz kire eszmefuttatásokból. Mark Wahlbergről ugyanis akkor sem hittem volna el, hogy a történet szerint 17(!) éves Nicola Peltz apja, ha a film előtt egy külön 1,5 órás etűdöt vetítetnek a család nyaralásaiból összeállított áldokumentumfilmből.
Bay sok mindenhez ért. A látványhoz, a feszültséghez, de még az akciójelenetekhez is. A casting, a jellemábrázolás és a figurák kidolgozása azonban nem az erőssége. Shia-t végleg lecserélték és bár a filmben rengeteg utalás van a harmadik film végén lejátszott giga-mega-szuper csatáról, a kis barátunkról és a korábbi kalandokról semmi. Nem baj, a Magnum sorozaton nevelkedett generációm ezt már ott úgyis megszokta, hogy a korábbi részben vérrel verejtékkel meghódított nőkről a továbbiakban még csak egy szó sem esik.
Bay megváltoztatta a színészeket, de a karakterek ugyanazok maradtak. A szende csinibaba, a hadarómonológokkal csak az eseményekkel sodródó főhős, a viccesnek szánt side kick és a dögös macsó, aki ugyan csak segítője a főhősnek mégsem elhanyagolható figura. Ja és az őrült csodabogár, aki ezúttal nem kiszuperált kormányügynök, hanem egy örült tudós. A Stanley Tucci által megformált figura egyébként a mindent vivő ász ebben a partiban. Tucci zseniális színész és nem csak, hogy játékával messze veri a többi kollégát a vásznon, de látni rajta, hogy mindezt a kisujjából rázza ki.
A mozi extra látványos, az űrhajón játszódó jelenet különösen tetszett. Az autóbotok végre mindannyian karakteres megjelenést kaptak. A dínóbotok nagyon extrák, valahogy mégis unatkoztam néha. A történet szerint ezúttal kétfrontos csatát kell nyitnia kedvenc átváltozó robotjainknak és ahogy már sok szuperhős film esetében is bebizonyosodott, a több ellenféltől a sztori szétforgácsolódik. Pláne, ha nagyon súlyozva sincs, hogy most akkor ki a fő ellenlábas. Ez és az összesített kb 20 perces üresjárat miatt lesz a film egy kissé hosszú és vontatott.
Amivel Bay ismét nem spórolt az a robbanás, a naplemente és az amerikai zászló. Ha tavaly nem jött volna tőle a Pain & Gain, akkor azt hinném, hogy a robbantások koronázatlan filmrendezője már csak a látvány moziknak él. Jövőre a Bad Boys 3-mal bizonyíthat. Addig pedig megmarad nekünk a dörgő hangú Optimus Fővezér, aki dínóháton lovagol be a naplementébe.
Értékelés: 7/10.
Akinek ajánlom: Frissen végzett karosszéria lakatosoknak és esztergályosoknak.
Akinek nem ajánlom: A napfelkelte szerelmeseinek és a technikai vívmányokat a hátuk közepére kívánó paleontológusoknak.