Darren Aronofsky víziói még mindig nagyon erősek, de a Noé kissé zavaros lett.
Vannak alkotók, akikre oda kell figyelni. Darren Aronofsky ezek közé tartozik: Rekviem egy álomért Rekviem egy álomért, Pankrátor vagy a legutóbbi és leginkább maradandónak tűnő Fekete hattyú, az ami pályafutása eddigi mérföldköveit mutatta. Most egy bibliai sarjadású filmmel örvendeztette meg a mozibarátokat, a Noé-val. De mennyire tett jót a filmnek, hogy egy mindenki által ismert sztoriba nyúlt bele Aronofsky? Szerintem semennyire.
Noé egy bibliai alak az Ószövetségben, aki az özönvíz elől megmenekítette az állatokat és a családját, azzal, hogy Isten akaratának engedelmeskedve egy óriási bárkát épített. Amikor az esőzés elmúlt, Noé kiküldöttNoé kiküldött egy hollót, ami visszatért, így tudták, hogy nincs még szárazföld, ahová leszállhatott volna. Vártak tovább, megint kiküldött egy hollót, ami nem tért vissza, aztán kiküldött egy galambot is, ami olajággal a csőrében jelezte, hogy már vonul vissza a víz. Nem spoilereztem, ez az a történet, amit mindenki ismer és ez az amiben nincsenek kőóriások. Mert egyből el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami a filmben egy kissé gyengíti az egészet.
Mert Noéról és a bárkáról ezer meg egy illusztrációt láttunk már. Sőt, mindenkinek megvan a fejében a maga képe. Ehhez képest a Noé látványvilága egy posztapokaliptikus világvégi hangulat a jövőből – a múltban. Ahol hegesztőpajzsokban veszik fel a harcot a a gonoszok, és ahol bányatelepek állnak kihasználatlanul az ipari túltermelés okozta sivatag kellős közepén.
Azzal együtt, hogy kicsit húztam a szemöldököm a Mad Maxbe oltott hittanóra miatt, Aronofsky vizális képzelgései azért ott vannak a szeren. Nagyon szépen oldotta meg a világteremtést, a Káin és Ábel affért és úgy gyakorlatilag a vízözön eljöttébe se nagyon lehet belekötni. Mégis, a Noé történet egymagában kevés egy egészestés filmhez, a tupírként szánt plusz szálak pedig nagyon nem illettek a történetbe. Így aztán a néző nehezen tudja eldönteni, hogy merre is billen a hittanórai oktatóvideó és a fantasy elemekkel operáló kalandfilmes akció mérleg-mutatója. Már magán a stíluselegyedésen is érezzük, hogy itt valami nem stimmel. Sőt, a kosztümök és a sok víz néha még azt a felismerést is hozza, mintha a Waterworld második részén ülnék éppen.
A színészek pedig valahol éppen túl nagy pátosszal, valahol pedig éppen egy idióta módjára próbálnak meg talányban beszélni a kifürkészhetetlenről. Kivéve a Japhetet játszó kiscsávót, mert ő mindig ugyanazt a megilletődött arcot vágja, történjen bármi is.
Értékelés: 6/10.
Akinek ajánlom: Gyenge CGI állatokkal is beérő, a hittanórákat jó messze elkerülő hajóácsoknak.
Akinek nem ajánlom: Tengeri beteg vallási fanatikusoknak, akik valaha is hallottak már angyali üdvözletről.
És egyébként, ha már a téma adott, akkor nézzünk egy olyan példát rá, amikor a kellő mennyiségű időt kapta meg ez az alapanyag. Jöjjön egy fejezet a Disney Fantázia 2000 című alkotásából. Sajnos beszúrni nem tudtam, úgyhogy klikkelni kell, pont ide.