Ha kicsi csúszással is, de megérkezett a múlt héten Szombathelyre is a Jurassic Park 3D. Újraéltük a gyerekkorunk.
20 éves minden idők 227. legjobb filmje (Már az IMDB szerint.). A Jurassic Park egy generációnak jelentette az első találkozást a kaland-sci-fi-fantasy-thriller világával és forradalmasította a filmestrükkök világát. A szülinapra kapott 3D pedig annyira jól sikerült, hogy a dinóbolondoknak muszáj újralátni az alkotást. Nosztalgia és kulisszák titkai a JP-ről a popcornon.
Tisztán emlékszem a 20 évvel ezelőtti önmagamra. Már hetekkel a bemutató előtt naponta legalább 5x kérdeztem meg jó édes apámat, hogy: Ugye megyünk a Jurassic Parkra? és, hogy „Megvette már a jegyet a Jurassic Parkra?. Bírta az öreg a kiképzést és a film moziba kerülése utáni első szombat délután el is vitt a Savariába, az akkor még egyetlen szombathelyi moziba. Mondanom sem kell az aula tele volt ismerős arcokkal, osztály-, és iskolatársakkal. És, hogy a történelem mennyire ismétli önmagát, most, 20 évvel később újra megidéződött a gyerekkorom. Csak most nem apámnak, hanem barátnőmnek szóltak a moziba menetelre vonatkozó kérdések. Bár kisebb, de hasonlóan lelkes tömeg fogadott a Savaria aulájában és most is voltak ismerős arcok.
Bármennyire is próbáltam visszaemlékezni, azt nem tudtam felidézni, hogy hol ültem két évtizeddel ezelőtt, de arra most is emlékszem, milyen is volt az, amikor az első képsorokat megláttam a filmből. A dinó méricskélő szeme a rácsok mögött és a vadász kiáltásai, hogy „Lőjjék le” egy életre emlékezetemben marad. Innen kezdve aztán átestem egy másik dimenzióba, ahol diókat gyártanak, ahol a vidámpark fogalma egy időutazás és ahol a raptorok karma a konyha kövén kopogtat. Megfertőződtem és lassan minden olyan tárgy, ami kapcsolódott a Jurassic Parkhoz lassan beköltözött a szobámba. Még az ajtó fölé is szereztem egy JP-s címert.
Aztán jöttek a dinós könyvek, képregények és végre a VHS csodájának köszönhetőn maga a film is. Amit volt, hogy naponta kétszer is megnéztem. Az Elveszett világ és a Jurassic Park III pedig olyannyira volt kötelező, mint ötödikben az Egri csillagok. A DVD megjelenésével pedig az első körben beszerezendő filmek voltak, Spielberg dinóinak története.
Éppen ezért féltem egy kicsit, hogy a nagy 3D-sítési hullámnak áldozata lesz az én kis kedvencem. Aztán félelmem pillanatok alatt szertefoszlott, amikor az első képkockák lepördültek a vászonról. Igazi térélmény, ami magában hordozza a húsz évvel ezelőtti első nézés izgalmát és kiragad a székből, hogy újra egy sikítós utazás részesévé váljak. Nem dobták ki a 20 éves dinókat a filmből, Spielberg nem játszotta el Lucas szánalmas húzását és alázta meg saját gyermekeit azzal, hogy utólag belepiszkál a filmbe. (Az E.T. pisztolyos-mobiltelefonos variálását is később visszacserélte, amikor a rajongók haragjával szembesült.)
Jó volt ismét gyereknek lenni és jó volt, ismét nagy vásznon, minőségi 3D-s konvertálással összerezzenni a T-rex üvöltésénél.
Forradalmasították a filmtrükköket
A Jurassic Park csodája Spielberg vakmerőségénél kezdődött. Michael Crichton író a tudományos világ folyóirataiban rengeteget olvasott a klónozásról. Akkor jutott eszébe a borostyánba zárt vérszívók és az abból kinyert vér, illetve DNS ötlete. Az Őslénypark címen nálunk is megjelent könyvének megfilmesítésére, végül 1990-ben a Universal szerezte meg Spielberg számára. A rendező ekkor fejezte be a Hook című filmjét és folytatta volna sor a Schindler listájával, ám a stúdió nyomására a holokausztfilm elé helyezte a dinókat.
Spielberg elsőként arra gondolt, hogy a közeli felvételeknél Stan Winston robotjait használja, a távoli beállításoknál pedig a „go motion” technikát. Azt a fajta bábumozgatós felvételszerkesztést, ahol az adott figurát, ez esetben dinókat, kockánként mozgatnak és végül összeáll egy folyamatos mozgássá. (Akárcsak a mi tévé macink esetében.) Csak a próbafelvételek során derült ki, hogy a mozgás még így is kissé darabossá válik, így hát Dennis Murenre terelődött a figyelem aki azt állította, hogy számítógépek segítségével meg tudják oldani a dinók feltámasztását.
Muren elsőként egy gallimimus (a dinók amik a filmben a T-rex elől menekülnek) csordát alkotott, amik elsőként csak csontvázak voltak. Spielberg kezdte elhinni, hogy menni fog, de azt kérte, hogy készítsen egy olyan felvételt is, amely teljes napfényél mutatja meg a dinókat, teljes egészében. Muren ekkor készítette el azt a jelenetet, ami később – némi változtatással – a filmbe is bekerült. A menekülő gallimimus csordára támadó T-rex már hatásos volt és Spielberg úgy döntött, hogy jöhetnek a számítógéppel dolgozó animátorok. Akkor hangozz el az a párbeszéd, ami Phil Tippet go motion animátor és Dennis Muren között ami végül a filmbe is bekerült. Tippet: „Munkanélküli lettem.”, Muren: „Nem, csak kövület.”.
A forradalmasított trükkökkel forgatott film fejesugrás volt a semmibe, ami végül jól sül el. Ki gondolta volna akkor, hogy nem is a számítógépes technika, hanem Stan Winston hagyományos bábjai fognak némi fejtörést okozni a forgatás közben. A T-rex kiszabadulós jeleneténél ugyanis sokat használták az épített dinó robotot. Aminek nem egészen tett jót a zuhogó eső. A Rex bőre ugyanis felszívta a nedvességet és egy idő után úgy kezdett el rángatózni, mintha epilepsziás lenne. Így rendre meg kellett állni a munkával és a T-rexről le kellett szárítani minden nedvességet.
Ezeket leszámítva a forgatás rendben ment, a film pedig két héttel a bemutató előtt elkészült.
Hibák és valótlanságok
Az első és szinte egyetlen dolog, ami számomra homályos a filmben az a T-rex szökése körüli terepviszonyok változása. A Rex kilép a kifutójából, onnan ahol percekkel később már jó 15-20 méteres szakadék tátong. Erre azóta sem találtam magyarázatot.
Ugyan a dinók mindegyike valósághű, két faj abszolút eltér a 65 millió éves valójától. A nagy közönség kedvenc Velociraptor ugyanis valójában olyan volt, mint egy nagyra nőtt csirke és az emberre max annyi veszélyt tudott volna jelenteni, mint kutyára a kolibri. Megalkotásakor a tudomány még azon az állásponton volt, hogy az akkor ismert Deinonychus egyik alfaja lehet a raptor, csak később lettek biztosak a tudósok benne, hogy két különböző fajról van szó. A film bemutatása után azonban megtalálták az Utahraptor maradványait, mit Stan Winson akkor csak úgy kommentált, hogy: „Mi megcsináltuk, mielőtt még létezett volna.” A tudomány mai állása szerint egyébként a raptor „típusú” dinók mind tollasak voltak. (A Jurassic Park III. már nyomokban követi ezt a fajta látásmódot.)
A Dilophosaurus pedig mindent tudott csak mérget köpni nem. A dinót egyébként is lekicsinyítették, sőt gallért is adtak rá, ami szintén nem fedi a valóságot.
Ami pedig a folytatást illeti. Már régóta lógott a levegőben, hogy készül a Jurassic Park 4. Az első ötletek nyomán dinó-ember klónok lázadtak volna fel az emberiség ellen és álltak volna bosszút nyomorúságos életükért. Amolyan Dr. Monroe szigete módjára. Ezt szerencsére elvetették aztán tavaly nyáron végre neki is ugrottak a forgatókönyvírók. Már a forgatási helyszínkeresésnél tartott a dolog, amikor a Jurassic Park 3D a stúdió számításainak nem tett eleget, így úgy döntöttek, hogy továbbra is pihentetik a projektet és minden előkészületet leállítottak.