Az Erő ébredése bantha-erős darab lett. Kaland, nosztalgia, szerethető karakterek és csavaros fordulatok. Idén előbb jött a Jézuska.
Megcsinálta, ez az őrült kurafi megcsinálta!
Hogy máris egy másik filmklasszikusból vett idézettel kezdjek. Annyira aggódtunk, hogy az elő trilógia kusza történet vezetése (Jah, jó tudom társadalomkritikai buborékokat eregető, politikai szatíra.) és soha a büdös életben nem létezett, csak számítógép renderelt karakterei után, kész ennyi volt. Soha többet nem kapunk olajfoltos X-szárnyúakat és a valóság minden illúzióját magukon hordozó mindenféle űrbanditát. Hát most végre újra átélhettük azt a varázslatot, amibe kiskamaszként beleszerettünk. Mert J.J. Abrams és csapata, a szintén Star Wars rajongó filmbuzi, összedobta nekünk a Birodalom visszavág óta legjobbra sikeredett Csillagok háborúja filmet.
A film egyenes úton követi a régi ’77-ben indult trilógia elődöt. Még annyi pimaszsággal megspékelve, hogy a kozmikus történetmesélés közben úgy vág a nézőhöz egy-egy poént, hogy azt még Adam Sandler is megirigyli. Hát így lehet szerethetővé tenni egy SW filmet, nem pedig idóta és idegesítő Jar Jarokkal.
Elég nehéz helyzetben vagyok, mert a filmben annyi fordulat van, hogy bármit is írnék le, az bőven súrolná a spolier veszélyt. Viszont ahhoz kétség sem fér, hogy a film látványos, kalandos, még azt is ügyesen oldották meg a készítők, hogy a film gerincét alkotó sztoriba, további kis történeteket fűzzenek be. Ez már tényleg olyan, mint a régi nagy klasszikusokban. Ugyanakkor Abramsék nem keverték össze a szezont a fazonnal, és az Ébredő erő megmaradt annak az Isten háta mögötti koszos űrwesternnek, ami a SW univerzum alapja, és amit Lucas az előzmény trilógiában csillivilli króm zuhatagra cserélt le.
Itt vannak a régi karakterek és látjuk, hogy az elmúlt 30 év bizony jócskán hagyott rajtuk nyomot, és most nem a ráncosodó arcokra gondolok. Hanem egy olyasfajta személyiségfejlődésre, amit az ember három évtized alatt él meg. Bár szépen lassan mellékszereplőkké lényegülnek át, mégis érezhető, hogy sokkal rétegeltebben foglalkoztak velük, akár csak Birodalom visszavág esetében.
Az pedig szinte világos, hogy BB8 ük nagybácsija nagy valószínűséggel Wall-e volt. A focilabda-droid érzelmeinek megalkotásánál ugyanis érezhető, hogy nagyban merítettek a Pixar kis hulladékkezelőjéből. Az eredmény azonban annyira emberi lett, hogy azt hiszem, ki merem jelenteni, hogy az új generáció legnagyobb kedvence lesz, a BB egység.
Na, most, hogy az égig magasztaltuk az Ébredő erőt, lenne még egy kis hozzáfűzni valóm.
A film cselekménye, nem csak, hogy nyomokban tartalmazza, de egy az egyben újrajátssza az Új remény cselekményét. De, hát kit érdekel? Végül is a Jedi visszatérben is csak egy újabb Halálcsillag elpusztítása volt a végső cél, nem? És azt is valahogy kibírtuk.
Értékelés: 10/10.
Akinek ajánlom: Embernek, állatnak, gombáknak. Kinek ne ajánlanék egy Star Wars filmet?
Akinek nem ajánlom: Az újszülött csecsemőknek. Sajnos az a pár óra amióta megszülettek, még csak esetleg egy film megnézésre volt elég a sagaból. Az előtanulmányok nélkül pedig nem szabad beülni egy Csillagok háborúja folytatásra.