A Nagy dobást nem mindenki fogja elsőre érteni, de így is érdekes, hogy miként épült fel az USA ingatlanpiaca a hazugságra.
Akár kezdhetnénk egy viccel is. Az autista, a start up-os, a dörzsölt bróker és a kapzsi bankár bemegy az ingatanközvetítőbe és a kopasz seggükre lakást vesznek. Bár, igaz jó, hogy a dolog, igaz, mert viccnek mégis csak durva lenne.
A 2000-es évek végén robbant nagy gazdasági világválság ugyanis pontosan ilyen egyszerűen magyarázható. Vagyis ennél egy kicsit bonyolultabb a dolog, de aki szán az életéből két órát A nagy dobásra, az nagy valószínűséggel, ha szóról szóra visszamondani nem is fogja tudni a leckét, de nagyban megérti majd, hogy mi vezetett globális szinten több millió ember otthonának elvesztéséhez. Mivel azonban a film talán még a közgazdászok gyomrát is megfekszi elsőre, a készítők egy olyan zseniálisan laza szerkezettel álltak elő, hogy a részleteket a habfürdős Margot Robbie, vagy éppen a Black Jackező Selena Gomez magyarázza el.
A film több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt, hogy megpróbálja a gazdasági szereplőket, és ezzel együtt a sztori fő karaktereit is a skála lehető legszélesebb pontjairól összeszedni. Ezáltal pedig a száraz pénzügyi kifejezéseket és üzletkötéseket is feldobni. (Ami azért, valljuk be, elég nehéz vállalkozás.) Másrészt pedig jó ritmusban adagolja az információkat. Ez egyébként bámulatosan sikerül is. A kamatok és értéklábak közé bátran pörgetnek be egy-egy klipszerű montázst, ami igazán feldobja az egész produkciót.
A színészek kivétel nélkül hozzák a tőlük elvárhatót. Egytől egyig parádésak. A csapatból azonban toronymagasan kitűnik Steve Carell. Tavaly már a Foxcatcher-ben megmutatta, hogy nem csak a komédiázáshoz ért, az ott nyújtott magas színészi munkát pedig itt is folytatta. Egyszerűen imádtam!
Értékelés: 8/10.
Akinek ajánlom: Azoknak, akik okulni akarnak mások butaságából és az USA kapzsiságából.
Akinek nem ajánlom: A számok világában kissé nehezen mozgó friss lakáshiteleseknek.